münchausen syndroma

Tisztelt Doktornő!

Köszönöm a válaszát.Megnéztem a Münchausen syndromát.Tényleg sok a közös pont,főleg a szeretetéhség...ugyanakkor több helyen azt olvastam,hogy hazudják a tüneteket,kóros hazudozók és hogy szimulálják,kitalálják a tüneteket,fájdalmakat,majd amikor szembesítik őket azzal,hogy tüneteik nem valódiak,sietve távoznak.Én nem ezt csinálom.Nem hazudok tünetekről,fájdalmakról.Én azt nem árulom el,hogy direkt tettem magam beteggé,de tényleg beteg vagyok,amikor orvoshoz kerülök.Egyszer pl.direkt megmérgeztem magam paracetamollal.Megvártam,ameddig felszívódik,már hánytam,rosszul voltam és utána mentem orvoshoz.Vagy direkt elfertőztem egy sebemet,s amikor már gennyedzett,lázas voltam,akkor mentem orvoshoz.Tehát én valódi beteggé teszem magam.:( De minden más illik rám a Münchausenesek dolgai közül.Tudom,hogy meghalhatok,de nem tudok leállni.Folyamatosan újabb súlyos betegségek megvalósításán dolgozom,de a kontroll nagyon fontos.Mindig próbálok a határon maradni,ami elég súlyos,de még nem biztosan halálos.
Köszönöm,hogy válaszolt nekem,legalább tudom,hogy mások is vannak hasonló bajjal "megáldva".
Üdvözlettel:
M

Tisztelt Doktornő!
26 éves lány vagyok,próbálom röviden összefoglalni a problémám.Pár évvel ezelőtt elkezdtem rossz dolgokat csinálni,hogy az általam nagyon szeretett ismerőseim törődését kicsikarjam.Ez átalakult és a szeretett személyek az orvosok lettek.Akiket korábban szerettem ismerőseim,azok iránt megvetést,utálatot érzek.Ez az orvos figyelme,törődése iránti olthatatlan vágy odáig fajult,hogy napi szinten mást sem csinálok,csak arról álmodozom,hogy halálos v.súlyos betegségem van és ők megmentenek.Leépült a társas életem,nem járok össze a barátaimmal sem,csak erről álmodozok.Többször kinéztem magamnak súlyos bajokat,amiket megtettem,emiatt két alkalommal intenzívre kerültem,majdnem belehaltam.Nem buktam le,balesetnek tüntettem fel.A vágy,hogy törődjenek,szeressenek...egyszerűen kínoz,borzalmasan szenvedek.:,( De persze nem kapom meg azt,amire vágyok,mert előbb-utóbb meggyógyulok,a kórházból is haza engednek.Elbocsátás után hetekig sírok,nem találom a helyem,úgy érzem nem tudom folytatni az életem.
Egyszerűen a fájdalom,szeretetéhség,a figyelmükre vágyás felemészt.Annyira rossz és kínzó,hogy többször eszembe jutott már az öngyilkosság is.Folyamatosan súlyos beteg akarok lenni,állandóan vágyom a szeretetükre.Kikészülök ettől a belső kínzó fájdalomtól,szenvedéstől,"kielégületlenségtől".
Beteg vagyok Doktornő?Van valami neve,vagy jelölése az én tüneteimnek,vagy ez csak egy egyéni "defekt"?:(
Köszönöm a válaszát!
M