SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Bader György


Bader György
Pszichológus, asztrológus, tanár, családállító

pszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta


Elérhetőségeim:
Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36.
Telefon: 06-30/940-67-89
E-mail: info@pramana.hu
Honlap: http://www.pramana.hu/

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves György!

Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklődik felőle. Ősszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, időhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert ő előbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült előbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem előbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnőheti ezt? Mert ha nem és később sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.
Van egy párkapcsolatom lassan egy éve, és ahhoz, hogy folytatódhasson, költöznünk kéne. De így nem merek belevágni, hiszen teljesen új otthont, új környezetet, új óvodát, új közösséget és új életet kellene élnie, amit valószínűleg nem igazán élne meg könnyen.

Köszönöm előre is a válaszát és tanácsát!

É.
Kedves É.,

a kisfiukat illetően úgy tűnik, hogy érdemes lenne egy nagy tapasztalatú kollégával megkonzultálni az esetet, aki gyerekekre van szakosodva. Na nem azért, mintha akkora probléma lenne a gyerekkel, épp ellenkezőleg: a leírtak alapján én is csak valószínűsíteni tudom, hogy valami itt nincs rendben, de pontos diagnózishoz mindenképpen élőben, "működés" közben kéne látnia valakinek a gyereket. És igen, ebbe akár beleférhet az is, hogy idővel "kinövi" a dolgot, ami a jelenlegi formájában biztos, hogy nem egyensúlyos.
Ami viszont biztos, hogy jót tenne mindannyiuknak, ha Ön elmenne egy családfelállításra, ez már csak a gyerek apjával kialakult helyzet miatt is jót tehetne mind Önnek, mind a lurkónak. Egyébként pedig még az is előfordulhat, hogy ott megmutatja magát valami, ami a kérdéses tünetek ügyében is segíthet.
Üdvözlettel:

Bader György
2012-04-09 14:58:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja