Kedves Gyuri,
még a budaörsi időszakodban többször jártam Nálad. És most örülök, hogy itt is Rád találtam... :) És persze, a segítséged kérném...
Az életem azóta, egy nagyon boldog időszak után, amelyben született egy kisfiam, most újra problémákkal teli.
Bálint most 3 éves. Édesapjától tavaly tavasszal eljöttünk az én szüleimhez.
BÁr a kapcsolatunk akkor már nem volt harmonikus, azt hiszem, egyikünk sem próbált meg mindent...
Bennem óriási sértettség dolgozott, mert hazudott nekem, benne azt hiszem örökös frusztráció, és az az érzés, hogy nem tud megfelelni.
Azóta ő új családot alapított, a napokban megszületik a kislánya. (Ezeket az információkat nem tőle tudom, mert nem tartja velünk a kapcsolatot, semmilyen szinten.)
Azt hiszem, még nem tudtam feldolgozni azt sem, hogy őt elveszítettük, hogy ilyen szinten nem kiváncsi a gyerekére, és egy nagyon csúnya költözés után azt sem, ahogy akkor bánt velem.
Bár a mostani helyzetemben nagyon hálásnak kell lennem a szüleimnek, minden nap úgy érzem, megfulladok..., és nem bírom tovább.
És, hogy tetőzzem a dolgokat, a héten a munkahelyemen is felmondtak...

Mit tanácsolsz? Merre induljak, hogy kikászálódjak ebből a helyzetből? Mit tegyek, hogy ne adjam át Bálintnak azt a sok bánatot, keserűséget, haragot, dühöt, ami most bennem van?
Hihetetlenül el vagyok keseredve...

Ha válaszolsz, megköszönöm,
(Bettyvel azóta is sokat emlegetünk.)

Üdv.,
Éve