SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓDSZABADIDŐRECEPTEKBABANEVEK

Attól, hogy szeretem, nem lesz elkényeztetve! Ezért veszem fel a babát minden alkalommal, amikor sír

Kercsó Dorottya [cikkei] - 2020-05-26
A huszadik század során "tudományos" magyarázatokkal próbálták az anyákat leszoktatni arról, hogy ösztöneiknek engedelmeskedve ölbe vegyék és ringassák a kisbabáikat. Bár az elmúlt tizenöt-húsz évben mintha lassan megfordulni látszana ez a trend, még mindig sokan úgy tartják, hogy a "jól nevelt" babák nem zaklatják az anyjukat "felesleges" sírásokkal.

"De el van kényeztetve ez a gyerek!”

"Ne kapkodd ölbe folyton, mert felszokik.”

"Ha most nem tanítod meg egyedül elaludni, ötévesen is ringathatod.”


Ki ne találkozott volna – főleg idősebb rokonoktól – hasonló megjegyzésekkel? A nagyszülőket, nagynéniket vagy akár szomszédasszonyokat ilyenkor nem a rosszindulat mozgatja: ők még valóban úgy tanulták, hogy a babát felvenni, ringatni, soron kívül megszoptatni hiba, amit később nagyon nehéz lesz helyrehozni. Legjobb, ha a csecsemő születése pillanatától megtanulja, hogy nem körülötte forog a világ, és hogy sírással nem ér el semmit.


A testközelség mint fizikai szükséglet

Hogy a kisbabának elegendő ennivaló és meleg ruha kell, hogy szükség esetén tisztába kell tenni, meg kell fürdetni, senki sem vitatja. Ugyanezek az emberek azonban hajlamosak azt gondolni, hogy ezekkel szemben a testközelség, a ringatás vágya nem jogos igény, hanem egyszerű „hiszti”, amiről minél előbb le kell a kisbabát szoktatni.

Ez azonban, ma már tudjuk, nem így van. A kilenc hónapig az anyaméhben ringatózó, édesanyja testmelegét érző, szívverését hallgató újszülött számára a külvilág hirtelen hatalmas, hideg és ijesztő. Retteg, ha nem érzi az anyja biztonságos melegét, és ha a sírására nem jön válasz, a szervezetében rendkívüli módon megnő a stresszhormon szintje, ami számára komoly szenvedést jelent.

A babájuk sírására szívesen reagáló, ám közben a lágyszívűségük miatt lelkiismeret-furdalást érző újdonsült anyáknak álljon itt egy idézet Ranschburg Jenőtől, akinél jobban kevesen értették a gyermeki lelket:

„Minden szülő tudja, hogy az éhség, a szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesen, hogy a testi kapcsolat is az! (…) Ma még talán túlzottnak hangzik az állításom (de nagyon komolyan gondolom): hogy az anya, aki élete első hat hónapjában nem veszi ölbe a gyermekét, éppen olyan megbocsáthatatlan bűnt követ el, mintha éheztetné.”


Mi történik, ha nem mindig tudom felvenni?

A szülő is ember. Igen, előfordul mindenhol, hogy nem tudnak azonnal ugrani a baba sírására. Mindenkivel megesik, hogy mosdóba kell mennie, leszűrnie a tésztát, többgyerekes anyáknak pedig általános élményük, hogy épp a nagyot látják el, amikor sírva fakad a kicsi, és ilyenkor nem csak hogy nem tudják, hanem nem is akarják az egyik gyereket otthagyni a másik miatt.

Hogy ilyenkor mi történik? Nagy valószínűséggel semmi. A babának persze átmenetileg rossz, de utána megjelenik Anya, felveszi, megnyugtatja, és a világ újra kerek lesz. Ahogyan nem mindegy, hogy az éhes kisgyereknek azért nem adok-e enni, mert még nem főtt meg az ebéd, vagy azért, mert nincs kedvem, ugyanúgy az sem mindegy, hogy a babát nevelési célból hagyom-e sírni, vagy azért, mert jelen pillanatban tényleg nem tudok odamenni hozzá.

Egyébként pedig felveszem. A sírás szinte azonnal abba is marad. Beszívjuk egymás illatát, a vállamra hajtja a puha fejecskéjét. Elmúlik minden fájdalom, megszűnik a nagyvilág okozta félelem.


Tedd, amit az ösztöneid súgnak!

Anya vagyok. Nem csak az a dolgom, hogy enni adjak a gyereknek, és az évszaknak megfelelően öltöztessem, hanem az is, hogy biztonságot nyújtsak neki minden helyzetben.

A testünk is ösztönösen tudja ezt. A szoptató anya teje megindul, amikor a csecsemője felsír, és a legtöbben, még ha külön szobában is altatják a babájukat, minden alkalommal felriadnak, amikor a kicsi hangot ad ki magából. A természet sem véletlenül alkotta a babasírást olyan idegesítőre: a célja az, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni, hanem bármit megtegyenek a felnőttek, hogy mielőbb vége legyen a fülsiketítő lármának. Ez ugyanis evolúciósan elengedhetetlen az embercsecsemő túléléséhez.

Az pedig, akinek első évében nem hagyták figyelmen kívül a segítségkérését, életre szóló tapasztalattal lesz gazdagabb. Idézzük ezzel kapcsolatban ismét Ranschburg Jenőt: „megtanulja, hogy érdemes megszólítani a világot, mert a világ válaszol.”

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: Monkey Business Images / shutterstock

 

betöltés...
betöltés...

LEGOLVASOTTABB

12 étel, amit SOHA ne adj a babának (tiltólista 1 éves kor alatt)

1 éves kor alatt a babának szigorúan tilos mézet, hozzáadott sót és cukrot, tehéntejet (italként), nyers húsokat és tojást, valamint fulladásveszélyes ételeket (egész dió, szőlő, popcorn) adni.

20 fontos dolog, amit meg kell tanítani a gyereknek 2 éves kora előtt

A kisgyermekkor intenzív fejlődési szakasz, ahol a járás és beszéd mellett az önállóság alapjai is lerakódnak. Szülőként kulcsfontosságú, hogy támogassuk a kicsiket ebben az időszakban. Melyek azok a képességek, amelyeket igazán érdemes megtanulniuk kiskorukban, és hogyan segíthetjük elő fejlődésüket hatékonyan?

D-vitamin-hiány: nem mindig a kevés napfény áll mögötte

Április 7-én, az Egészség Világnapján a Világegészségügyi Szervezet idei üzenete is arra hívja fel a figyelmet, hogy egészségünkkel kapcsolatban érdemes bizonyítékokra és megbízható információkra támaszkodni. Ez különösen aktuális a D-vitamin kapcsán, amelyről sok szó esik, mégis sok a félreértés körülötte. Magyarországon a tél végére a lakosság 95 százaléka D-vitamin-hiányossá válhat egy, a Semmelweis Egyetem kutatócsoportja által végzett országos, reprezentatív felmérés szerint, ezért tavasszal különösen fontos kérdés, hogy kinek elég az általános pótlás, és kinél érdemes laborvizsgálattal is ellenőrizni a tényleges szintet.

Szülők kontra orvosok . egyre durvább a harc az oltások körül

Az, ami korábban legfeljebb csendes nézetkülönbség volt egy rendelőben, ma egyre gyakrabban nyílt konfliktussá válik. Hangosabb, feszültebb, és egyre több esetben jogi következményekkel jár. A kérdés már túlmutat azon, hogy ki mit gondol az oltásokról, mert egyre inkább az válik tétjévé, hogy működőképes marad-e az a rendszer, amelyben ezekről a döntésekről egyáltalán beszélni lehet.

ADHD-s gyereked van? Erre a 7 dologra figyelj oda

Ha te is nevelsz olyan gyereket, akinek a figyelme ezerfelé cikázik, aki nehezen ül meg a fenekén, vagy aki látszólag ok nélkül robban fel, akkor ezek a mondatok neked is sokat fognak jelenteni.

© 2004-2026 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja