SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓDSZABADIDŐRECEPTEKBABANEVEK

Attól, hogy szeretem, nem lesz elkényeztetve! Ezért veszem fel a babát minden alkalommal, amikor sír

Kercsó Dorottya [cikkei] - 2020-05-26
A huszadik század során "tudományos" magyarázatokkal próbálták az anyákat leszoktatni arról, hogy ösztöneiknek engedelmeskedve ölbe vegyék és ringassák a kisbabáikat. Bár az elmúlt tizenöt-húsz évben mintha lassan megfordulni látszana ez a trend, még mindig sokan úgy tartják, hogy a "jól nevelt" babák nem zaklatják az anyjukat "felesleges" sírásokkal.

"De el van kényeztetve ez a gyerek!”

"Ne kapkodd ölbe folyton, mert felszokik.”

"Ha most nem tanítod meg egyedül elaludni, ötévesen is ringathatod.”


Ki ne találkozott volna – főleg idősebb rokonoktól – hasonló megjegyzésekkel? A nagyszülőket, nagynéniket vagy akár szomszédasszonyokat ilyenkor nem a rosszindulat mozgatja: ők még valóban úgy tanulták, hogy a babát felvenni, ringatni, soron kívül megszoptatni hiba, amit később nagyon nehéz lesz helyrehozni. Legjobb, ha a csecsemő születése pillanatától megtanulja, hogy nem körülötte forog a világ, és hogy sírással nem ér el semmit.


A testközelség mint fizikai szükséglet

Hogy a kisbabának elegendő ennivaló és meleg ruha kell, hogy szükség esetén tisztába kell tenni, meg kell fürdetni, senki sem vitatja. Ugyanezek az emberek azonban hajlamosak azt gondolni, hogy ezekkel szemben a testközelség, a ringatás vágya nem jogos igény, hanem egyszerű „hiszti”, amiről minél előbb le kell a kisbabát szoktatni.

Ez azonban, ma már tudjuk, nem így van. A kilenc hónapig az anyaméhben ringatózó, édesanyja testmelegét érző, szívverését hallgató újszülött számára a külvilág hirtelen hatalmas, hideg és ijesztő. Retteg, ha nem érzi az anyja biztonságos melegét, és ha a sírására nem jön válasz, a szervezetében rendkívüli módon megnő a stresszhormon szintje, ami számára komoly szenvedést jelent.

A babájuk sírására szívesen reagáló, ám közben a lágyszívűségük miatt lelkiismeret-furdalást érző újdonsült anyáknak álljon itt egy idézet Ranschburg Jenőtől, akinél jobban kevesen értették a gyermeki lelket:

„Minden szülő tudja, hogy az éhség, a szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesen, hogy a testi kapcsolat is az! (…) Ma még talán túlzottnak hangzik az állításom (de nagyon komolyan gondolom): hogy az anya, aki élete első hat hónapjában nem veszi ölbe a gyermekét, éppen olyan megbocsáthatatlan bűnt követ el, mintha éheztetné.”


Mi történik, ha nem mindig tudom felvenni?

A szülő is ember. Igen, előfordul mindenhol, hogy nem tudnak azonnal ugrani a baba sírására. Mindenkivel megesik, hogy mosdóba kell mennie, leszűrnie a tésztát, többgyerekes anyáknak pedig általános élményük, hogy épp a nagyot látják el, amikor sírva fakad a kicsi, és ilyenkor nem csak hogy nem tudják, hanem nem is akarják az egyik gyereket otthagyni a másik miatt.

Hogy ilyenkor mi történik? Nagy valószínűséggel semmi. A babának persze átmenetileg rossz, de utána megjelenik Anya, felveszi, megnyugtatja, és a világ újra kerek lesz. Ahogyan nem mindegy, hogy az éhes kisgyereknek azért nem adok-e enni, mert még nem főtt meg az ebéd, vagy azért, mert nincs kedvem, ugyanúgy az sem mindegy, hogy a babát nevelési célból hagyom-e sírni, vagy azért, mert jelen pillanatban tényleg nem tudok odamenni hozzá.

Egyébként pedig felveszem. A sírás szinte azonnal abba is marad. Beszívjuk egymás illatát, a vállamra hajtja a puha fejecskéjét. Elmúlik minden fájdalom, megszűnik a nagyvilág okozta félelem.


Tedd, amit az ösztöneid súgnak!

Anya vagyok. Nem csak az a dolgom, hogy enni adjak a gyereknek, és az évszaknak megfelelően öltöztessem, hanem az is, hogy biztonságot nyújtsak neki minden helyzetben.

A testünk is ösztönösen tudja ezt. A szoptató anya teje megindul, amikor a csecsemője felsír, és a legtöbben, még ha külön szobában is altatják a babájukat, minden alkalommal felriadnak, amikor a kicsi hangot ad ki magából. A természet sem véletlenül alkotta a babasírást olyan idegesítőre: a célja az, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni, hanem bármit megtegyenek a felnőttek, hogy mielőbb vége legyen a fülsiketítő lármának. Ez ugyanis evolúciósan elengedhetetlen az embercsecsemő túléléséhez.

Az pedig, akinek első évében nem hagyták figyelmen kívül a segítségkérését, életre szóló tapasztalattal lesz gazdagabb. Idézzük ezzel kapcsolatban ismét Ranschburg Jenőt: „megtanulja, hogy érdemes megszólítani a világot, mert a világ válaszol.”

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: Monkey Business Images / shutterstock

 

betöltés...
betöltés...

LEGOLVASOTTABB

Hogyan fegyelmezzünk szeretettel? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval

Szeretettel fegyelmezni nem ridegséget jelent, és a határok sem a gyerek ellen vannak. Pécsi Rita neveléskutató szerint a gyerek akkor érzi magát biztonságban, ha a szülő nem tűnik el mellőle a "baráti" szerep mögé, hanem nyugodt, következetes vezetést ad neki.

A túlzásba vitt bőrápolás kamaszkorban többet árthat, mint használ

Egyre több tizenéves használ felnőtteknek szánt, aktív hatóanyagokat tartalmazó kozmetikumokat - pedig a túlzásba vitt bőrápolás ebben az életkorban akár ronthat is a helyzeten. Tinédzserkorban a rosszul megválasztott bőrápolási rutin bőrszárazsághoz, irritációhoz, sőt akár fájdalmas vagy viszkető allergiás reakcióhoz is vezethet- mondja dr. Kovács Anikó, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika bőrgyógyásza.

Jelzett Gyula telefonja, kirohant az óráról - meglepő oka volt rá

Amikor a kamaszod telefonja pittyen az órán, valószínűleg egy újabb TikTok-videóra vagy mémre gondolsz. Bognár-Béres Gyula esetében azonban ez a hang az életet jelentette: a budapesti gimnazista egy angolórát szakított félbe, hogy a szomszédos parkban újraélesszen egy idegent. Ez a történet nem csupán egy rendkívüli eseményről szól, hanem arról is, hogyan válhatnak a fiatalok felelős, cselekvő tagjaivá a társadalomnak, és milyen szerepe van ebben a szülői nevelésnek, az iskolai oktatásnak és a modern technológiának.

Amit a képernyő elvesz a gyerekedtől, és észre sem veszed

A telefon és a tablet sok családban a leggyorsabb béketeremtő: előkerül étteremben, autóban, várakozás közben, vagy akkor, amikor a szülőnek végre két szabad percre lenne szüksége. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató szerint éppen ez a látszólag ártatlan szokás veheti el a gyerekektől azt, amiből az idegrendszerük, az önbizalmuk és a kapcsolati képességük épül.

BIZET, SAINT-SAËNS, BRAHMS - ALEXANDER MALOFEEV - 2026. május 13. szerda 19.30 - MÜPA

Kecsesség, változatosság, színgazdagság - ezt kínálja Bizet L’Arlésienne (Az arles-i lány) című színpadi kísérőzenéjének 1. szvitje. Camille Saint-Saëns 2. (g-moll) zongoraversenye stiláris sokszínűséggel kápráztatja el hallgatóját, Brahms 3. (F-dúr) szimfóniája viszont éppen ellenkezőleg: rendkívül egységes muzsika, amely híven képviseli a zeneszerző jellegzetes, egyéni nyelvét. A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis bérletének ötödik hangversenyét a főzeneigazgató, Vashegyi György vezényli. Izgalmas perceket várhatunk a zongoraversenytől, amelynek szólistájaként az átütő tehetségű, mindössze huszonhárom éves orosz virtuóz, Alexander Malofeev tér vissza a korábbi sikeres vendégszereplése után a Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz.

© 2004-2026 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja