teremtõ erõmerítõ meditáció

 
Kedves Mónika!

Köszönöm a bizalmát. Nem tudok röviden válaszolni rá.

A probléma, amit feszeget, jó ideje Önnel van. Első gondolatra azt mondanám, nincs semmi gond. Hiszen, bizonyára egészen csinos, szép arcú, jó kisugárzású hölgyről van szó.
A probléma leginkább ott van, hogy ez egy idő után Önnek teherré vált. S minél inkább nehezen viselte, annál inkább kialakult egy félelem Önben: - Nézni fognak. – Annál inkább ezt sugározza ki magából, erre figyel… s lám, amire figyelünk, azt teremtjük meg. Tehát egyre többet, hosszabban és nézik, ami Önt egyre jobban zavarja.
Ami egyre kényelmetlenebb lesz az Ön számára.
Sajnos, ez egy ún. ördögi kör. Mondhatnám a 22-es csapdája. Minél inkább fél tőle, annál inkább ezt vonzza be. Ráadásul a párját is kénytelen bevonni, hiszen neki panaszkodik erről.
Ha nem jutott volna erre a fokra, nem lenne semmi gond. Hiszen, rám is rám néznek, amikor közlekedem. Csak nem adok ennek nagy jelentőséget.
A praxisomban a „MIÉRT?” kérdéseket nem szeretem, nem használom. Vagyis fel lehet tenni, de pláne így, ilyen messzeségből csak feltételezéseket írhatnék. Nagyon jó sztorikat lehet köré keríteni.
De én ezt nem pártolom. Az én munkám, szemléletem és gyakorlatom a konkrétumokból indul ki. Pontosan mikor, kivel és milyen érzések vannak ennek mentén? No, és én azt tudom kioldani!
Abban tudok segíteni, hogy erre visszavezetem az ügyfeleimet. És amikor ezt az érzést ismét átérzik, de csak egy rövid ideig, (Önt nézi valaki, mondjuk a pénztárnál a sorban), akkor ezt a rossz érzést le tudja írni: az pontosan milyen érzelmeket kelt Önben, az hol jelenik meg a testben, mennyire erős? És mivel Önben születik meg ez a rossz érzés, azt ott helyben el is lehet és tudja engedni, segítségemmel. Hiszen ez a fókusz és figyelem, amit ennek ad, erősen lekorlátozza most már az életét. Ahogy írja, csak a párjával és csak ide-oda szokott menni. Tehát már a normális életvitelben, egyszerű szórakozásban is zavarja, korlátozza Önt.
Mivel ezt a rossz érzést elengedte, Önből már jobb érzések fognak kiáramolni.
Ezután az oldás után haladhatunk tovább.
Ha van hasonló ilyen történet, akkor azt is górcső alá vesszük, de csak addig, amíg kioldjuk a hozzá kapcsolódó rossz érzéseit. Jó esetben Önnél feljönnek, feljöhetnek – oldás közben, – felismerések, ’AHA’ érzések, bölcs mondatok. Ezt Önnek saját felsőbb énje üzeni, jó lesz hangosan kimondania.
A gyakorlatomban van olyan technika is, amivel az ilyen rossz élményeket (azonos típusúakat) nem kell egyenként kioldani, hanem gyorsan is lehet haladni. Egyszerre többet is fel lehet oldani.
Szóval elég gyors és eredményes maga a technika!
A sorozat végére pedig elkövetkezhet egy pillanat, amikor egy másik módszerrel bele tudunk abba a múltbeli pillanatba tekinteni, –vagyis elsősorban Ön, – ahol azt a gyökér problémát, esetet, történést elszenvedte, ami miatt ez a „figyelés-allergia” kialakult, kibontakozott Önnél. (Gyökér probléma: a legelső olyan történet, ahol ön hasonló sérülést szenvedett, és nem volt tudatos, jó válasza rá. erre – nem tudatosan, – ám tudunk emlékezni. A testünk megőrzi ennek az emlékét. És azt elő lehet csalogatni.)
Az erre való rálátással, az akkori pillanat megértésével és a bölcs tudatossággal, valamint az abban a pillanatban érkező üzenetekkel együtt képes lesz megérteni, belátni, hol és mi volt ez az esemény.
De ez csak abban a megfelelő pillanatban és kontextusban, mélytudatban lehetséges.
Ezekre a problémákra az agy, a logika nem képes, nem tud válasz adni. Puszta találgatás lesz az erre való kísérlet. És az rengeteg időt, energiát visz el. Ráadásul olyan én-védő mechanizmusokat fejleszt ki a test, az elme és a psziché, – természetesen, hogy a jövőben elkerülje a hasonló, kényelmetlen szituációkat, – amelyeket a pszichológia kényszeres viselkedéseknek szokott nevezni. Ugyanakkor az alany életét egy cseppet sem könnyíti meg, sőt egyre inkább nehézkessé teszi.
Tulajdonképpen nincs ebben semmi rossz. Hiszen ’én-védő’ mechanizmusokról beszélünk, azaz túlélni segítik azt, akivel megtörténik. Mert mindaddig, amíg nem talál rá az igazi, jó módszerre, ami megszünteti az okot, addig védekezik. Túlél.
És ez pontosan így van rendjén. A maga módján segíti tehát.
Azonban eljön az a pillanat, amikor már önmagát zavarja a kényszeres cselekedet (jelen esetben az elkerülés: inkább nem megyek, nem közlekedem, csak ne forduljon elő velem!). Hiszen úgy érzi, az élete már nem teljes így. És mindenki mást okol, leginkább azokat, akik végrehajtják Önön azt a fura cselekedetet (megfigyelik, nézik Önt) és rájuk dühös, őket okolja a történtekért.
Én azonban nem szeretem már a fikciókat, a megírt, kitalált történeteket, mióta ezt a fajta oldást gyakorlom és látom hihetetlen eredményességét.
Elvesztegetett időnek érzem, a kitalációkra fordított agymunkát és legenda gyártást (bocsánat a kifejezésért).
Szeretek hatékony lenni. Gyorsan kioldani a hozzám fordulók alapproblémáját.
Ugyanakkor nem tudom, nem akarom kitalálni, mi az Önnél lévő eset igazi kiváltó oka? Mert ez annyira egyedi. Ez az Önéletéről, emlékeiről, megélt és elszenvedett eseményeiről, fájdalmairól szól és mesél, és ott gyökerezik az ok. Tehát ez annyira speciális, hogy csak Önnel együtt vagyok képes ráakadni.
Így hát nem bocsátkoznék találgatásba, magyarázatba. Olyan módszereket ajánlok a figyelmébe, ahol a probléma komolyan vételével, az én módszeremmel, vagy ahhoz hasonló módszerrel a mélytudatban mögé lehet nézni, ott el lehet engedni a hozzá kapcsolódó fájdalmat, emléket, fogadalmat, ellenállást… bármit, és a tudatosság segítségével lehet megválni tőle a jövőre nézve.
Ehhez hozzá tartozik, hogy Ön számára ebben nincs semmilyen negatív, terhelő, sem vélemény, sem semmi más. Az Ön számára ez komoly, kemény és nem kellemes történés. Tehát dolgozni kell vele mielőbb! Ezt én így veszem, és én így nézek rá. A köztünk lévő munka természetesen titoktartáson alapszik.
A praxisomból kiindulva hasonló tünetű, vagy pánik betegek esetén általában több alkalmas találkozóra, oldásra van szükség többnyire. Ez alatt azt értem, egy alkalom és egyetlen oldás nem biztos, hogy azonnal eredményre vezet. De azért lehetséges. Találkoztam sok ilyen esettel is.
Volt egyszer egy összetett problémás pánik betegem, kényszeres evő és sok más problémával is megáldva. Nos, vele hosszabban, mintegy 7 alkalommal dolgoztunk, találkoztunk – több területen értelemszerűen, – mire valamennyi problémáját feldolgoztuk, sikeresen.
Még ez a szám is meglehetősen jó adat, hiszen nem kell évekig terápiába járni miatta, sem gyógyszert szednie.
A magam részéről ezt tudom ajánlani. Kérem, ne halogassa a döntő lépést! Mielőbb tegyen Önmagáért!
Egyúttal köszönöm és tisztelem bátorságát, hogy megírta problémáját. Lehetőséget ad ezzel azoknak is, akik esetleg olvashatják Önt és a tanácsot. Mert van megoldás rá!
Őszinte szeretettel kívánom, hogy mielőbb rálásson, és eredményesen el tudja engedni ezt a „furcsának” tűnő élményét, hogy ismét nyugodtan élhesse életét, mert van rá mód, van rá lehetőség!


Sütő Mária
2019-02-15 12:44:22