kamaszkori problémák

Jó napot kívánok!
Ivett vagyok és szeretném megkérdezni hogy csak ha a 18 életévemet betöltöm akkor költözhetek el otthonról??
Én 16 éves vagyok és nincs jó kapcsolatom az anyukámmal,szeretnék elköltözni!!
Előre is köszönöm.
Viszlát

Kedves Zoltán!
15éves a fiam.Tavaly évvége felé kezdődtek a problémák.Nem tanul,nem érdekli semmi,elmondása szerint rossz fiunak van elkönyvelve,de ez ellen nem nagyon akar tenni.Azt mondja vigyük másik iskolába,de 8osztályos gimibe jár.Hova vigyem ?mondtuk neki,hogy ez nem megoldás!Próbáljon egy kicsit ő is változtatni.Kérem adjon tanácsot!Előre is köszönöm a segítségét!

Tisztelt Szakértő Úr!Én egy 18 éves lány vagyok, és szeretném kérni az Ön segítségét. A gondom az lenne, hogy anyukámmal nagyon rossz a kapcsolatom és igazából nem tudom, hogy miért. Nagyon jó tanuló vagyok, nem járok bulizni, nem fogyasztok drogot és nem dohányzom. Megfogadom amit mond, mert tudom, hogy ő nevel, ő tart el, és muszáj neki szót fogadnom. Szóval nem is nagyon beszélek neki vissza, meg igazából nem is merek. Inkább a szobámba megyek és órákig csak sírok... Tudom, ez egy 18 éves lánytól nagyon furcsa, de nem tudok mást csinálni. Teljesen össze vagyok törve lelkileg, folyton görcsölök-remegek miatta, hogy vajon miért fog már megint leszúrni. 2 éve van egy barátom, őt a családjával együtt nagyon utálja (pedig szerintem egyébként irigység az egész) és azt hiszem talán emiatt utálhat engem is.Nagyon nem jövök ki anyuval, bármivel odamegyek hozzá, vagy ordibálás-sírás lesz a vége, vagy elzavar, hogy ne most... Annyira vagyunk, hogy ha eszembe jut anyu, elsírom magam, bárhonnan hazamegyek, görcsölök és gombóc van a gyomromban. Szinte minden nap sírok miatta, mert meggondolatlanul olyan dolgokat vág hozzám, hogyha azt más ember hallaná, biztosan furcsán nézne. Szerintem az ember nem vár olyan dolgokat az anyjától, például hogy elmondja mindenféle k..vának, folyton szidja mindennel stb.
Próbáltam már beszélni vele is, de csak veszekedés lett a vége, másokkal is beszélgettem, azt mondták beszéljek anyuval, de hát pont ez a gondom hogy nem tudok. Szeretnék egy olyan emberrel beszélgetni, akinek minden problémámat elmondhatom, bármivel hozzáfordulhatok. És ha ezt sajnos nem tudom elérni anyukámnál, muszáj megpróbálnom szakembernél, mint Önnél is, mert már nagyon le vagyok törve. Sokan idegbetegnek meg lelki roncsnak hisznek, amikor látnak kikészülve. Nekem nem az a gondom hogy hú de rosszak a szüleim, sőt tisztelem is őket, csupán a kommunikáció hiánya tesz tönkre. Úgy érzem magam mint egy lufi ami csak telik levegővel (én esetemben gondokkal, problémákkal), és hamarosan szétpukkan a túl sok levegőtől.(attól félek, rámegy már az egészségemre is, és nem csak a barátommal való kapcsolatunkra)
Mit tehetnék?Kérem segítsen!
Bizalommal és köszönettel várom válaszát.