kamasz

Tisztelt Szakértő! Fiúgyermekem 16 éves szerelmes 8 hónapja. Nagyon aranyos a kislány is, aranyosak együtt, mindketten jól nevelt értelmes gyerekek, normális értékítélettel. Sajnos fiam nagyon önbizalomhiányos, nagyon féltékeny, pedig semmi oka rá. Mi itthon mindent megbeszélünk vele, de már nem tudunk mit mondani, hogy elűzzük belőle ezt a rossz dolgot. Mit tehetünk? Köszönöm!

A lányom 17-éves és van egy barátja de az engedélyem nélkül ment el itthonról mert ő ottan akar lakni mert itthon nem szeret lenni eddig nem volt ilyen nagyon megváltozott azzal érvel,hogy neki vannak jogai meg én nem értem meg őt.És arra kér,hogy írjam alá a gyámhivatalos papírt,hogy ő ott maradhasson.Az lenne a kérdésem,hogy neki milyen jogai vannak és,hogy dönthet-e és aláírhat-e hivatalos papírt nélkülem.Köszönöm,hogy válaszolnak.

Kedves Zoltán!
Egy 34 éves két gyerekes anyuka vagyok.Másfél éve külön élünk a férjemmel (egy látszólagos jó házasság ment tönkre 15 év után)
Két fiam van 14és 13 évesek (okos ,értelmes jótanuló sportoló gyerekek) Sajnos a szétválás nem volt zavartalan és ez megviselte őket ...Agyagi és lelki okokból az édesapjuknál vannak a családi házunkban ahol felnőttek...jó körülmények között iskolát sem kellett változtatniuk...Csak egy próbléma van hogy velem nem akarnak azóta találkozni sem látni :(
Hiába próbálom velük felvenni a kapcsolatot minden módon, ők elutasítanak .Az édesapjuk azt állítja hogy senki nem beszéli le őket vagy fordítja őket ellenem ,maguktól ilyenek.Már 1 éve nem láttam őket ,csak interneten képeken ,nagyon hiányoznak .Azt még hozzá teszem hogy nagyon jó kapcsolatom volt velük addig még családban éltünk ,szerettek engem és én is őket!!(nem voltam rossz anya)
A kérdésem az lenne hogy mit tehetnék hogy ez a helyzet megváltozzon jó irányba??vagy meddig tarthat ez az állapot még???
Féltem őket ,félek hogy belül lelkileg ez nekik sem tesz jót ..hiába állítják hogy boldogok nélkülem is..Mi lesz ha később jön ki rajtuk ??
Nem tudom mit tegyek:(
Előre is köszönöm a válaszát
Üdvözlettel Judy

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Üdvözlöm!

34 éves anyuka vagyok, aki 2004-ben elvált, van egy 13 éves és egy 3 éves fiam,de a nagyobbik fiam nagyon megváltozott és az apjához szeretne költözni.Mostanában minden hétvégét ott töltött az apjánál, soha nem tiltottam el, de most vasárnak,ugy jött haza , hogy el akar költözni, én mondtam hogy szeretnék vele beszélni, a félévi bizonyítványról, kiváncsi voltam, hogy bevallja-e, hogy bukott angolbol.Ő letagata, én fejbevágta, ő meg nekem jött, és azt kiabálta, hogy ne akard, hogy agyonüsselek,utánna elrohant itthonról.Megkerestük, utána idehivtuk az apját, hogy mi történt vele, miért ilyen, de semmit nem mond, csak el akar költözni itthonról.Egy hétre elengedtem,hogy gondolja át, ők már voltak a családsegítőnél, mert nem akar visszajönni, engem is behivattak.Azt mondták hogy hagyjam békén ezen a héten, ne hivjam, ne találkozzak vele,még arra is felvlágosítottak, hogy nem is kérhetem, hogy hazajöjjön, mert már nagykoru hiába van nálam elhelyezve, sokat veszekedtünk mostanában,nem igazán volt meg a közös hang kettönk között, mert nem küld az apja gyerektartást már augusztus óta, albérletben élünk, nekem csak 26.600 ft jövedelmem van, meg az alkalmi munkáim, nagyon nehéz körülmények között vagyunk,de tehetetlen vagyok, már nem tudom hogy mihez van jogom, nem ismerem a törvényeket, már beszéltem az osztályfönökkel is, minél előbb tanácsot szeretnék kérni,hogy mit tegyek, mert vasárnap letelik az egy hét, és mi lesz ha nem akar hazajönni.Tényleg nics jogom őt látni, felhivni, vagy csak összezavarnám.Nem tudom őt elengedni, hiszen idáig is én neveltem, és mégcsak 13 éves,jövöre végzezne az iskolával,de sajnos tanulni sem nagyon akar.

Segítségében bízva maradok tisztelettel: Csaplár Vanda

Kedves Orsolics Zoltán Zéró!
Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni a problémámat.
A 13 éves lányunokám lelki békéjéről van szó.
Kb.másfél éve kezdődtek a problémák.Az édesapja megcsalta az édesanyját(a lányomat),és elindult a \"pokol\".
Mi egy udvarban élünk a lányomékkal,de teljesen külön helyileg is,háztartásban is,annak ellenére,hogy sokat segítünk rajtuk,mind anyagilag,mind lelkileg(utóbbit,ha kérik).Tehát nekünk sem volt mindegy,hogy ez az eset megtörtént.
Aztán jött a többi.Kiderültek a vejem részéről hatalmas adósságok,elvették az autójukat,egy biztosítónál dolgozott,mint vállalkozó,de szinte alig keresett valamit.Különéltek néhány hónapig,de aztán újra összeköltöztek.Két \"szerencsétlen\" ember egymásba kapaszkodása volt ez.Ugyanis kiderült,amit már sejtettünk,de bizonyíték nem volt rá,hogy a lányom alkoholista kb.5-6 éve.A gyes után nem tudott elhelyezkedni,fekete munkával keresett némi kis pénzt,de az csak az italra és a cigarettára volt talán elég.Sokat kiabált a gyerekekkel (van egy 10 éves fiúunokám is).Sajnos nem voltam hatással a lányomra,nem tudtam segíteni.Tagadott,csak tagadott!!!!A legrosszabb a kislánnyal volt a kapcsolata,aki ezért az édesapjával elég jól kijöttek,hasonló is nagyon a természetük.Ezért az édesapa félrelépése hatalmas csalódás volt ennek a kamasz kislánynak.
Egy éve azzal az ürüggyel,hogy a beteg öccsétől nem akar semmit elkapni,felköltözött a kislány hozzánk.Mivel a fiam külföldön él,elég nagy a lakásunk,volt szabad helye.Aztán itt maradt.Azóta hallani sem akar a szüleivel való együttélésről.Azt kikötöttem,hogy minden nap ott ebédel,legyen a szüleivel,az öccsével,de szinte több időt nem is tölt velük.Nagyon lázad ellenük(ebben a korban tudom ez sajnos természetes),de azt mondja a kislány,hogy szégyenli a szüleit.Sem erkölcsi,sem anyagi biztonságot nem kapott, és nem is kap tőlük.Annak ellenére,hogy nem engedem ,de szörnyen beszél a szüleiről.2 hónapja már látomásai vannak.(ébren látja az 5 éve halott Dédit.)Egyre jobban bezárkózik a kislány,pedig nekünk születése óta rendkívül jó a kapcsolatunk.
A férjem és a vejem kapcsolata annyira megromlott,hogy megkérte őket a férjem,hogy minél előbb(legkésőbb tavasszal)költözzenek el innen.
Itt jönnek megint a gondok.A lányom hallani sem akar arról,hogy a lánya ne menjen velük.A kislány pedig velünk szeretne maradni,ill.kijelentette,hogy a családvédelemhez fordul,ha erőszakkal el akarják vinni.Jelenleg ugyan nem iszik a lányom,de anyagilag ugyanaz a helyzet,munkahelye nincs,a férje átment egy másik biztosítóhoz,talán itt jobban tud keresni.De a biztonság most sincs meg.
Én tudom,hogy egy gyereknek a szülei mellett a helye,a problémákat úgy tudja megélni,ha együtt oldják meg,de a nagyszülői szeretetem mégiscsak azt súgja,hogy talán jobb lenne a kislánynak,ha egyenlőre velünk maradna.Tudom,hogy nem kis dolgot vállalok fel,mert még beteg is vagyok,de most az unokám érdekeiről van szó.Sajnos látja rajtam,hogy én sem tudom mi lenne a jó,és ez a biztonságérzetét nem erősíti.Ő azt mondja,azt szeretné,ha én harcolnék érte,hogy itt maradjon velünk.
Semmiképpen nem szeretném jogi útra terelni ezt a dolgot,hisz a lányom szinte megszállottan ragaszkodik a lányához,hiába szinte semmilyen a kapcsolatuk.
A férjemmel nyugdíjasok vagyunk,ő még vezet egy kis üzletet.(60-62 évesek vagyunk)Anyagilag viszonylag biztonságot tudunk adni az unokánknak,de ami a legfontosabb,hogy nagyon-nagyon szeretjük.Ő a \"szemünk fénye\".
A fiúunokánk 10 évesen,ragaszkodva a szüleihez,csöndes,zárkózott gyerekként éli meg ezt a helyzetet.
Tudom,hogy hosszúra nyúlt a levelem,de még több oldal leírása sem tudna teljes képet adni erről a helyzetről.
Köszönettel várom a tanácsát:egy szerető Mami

Ez a mentorálás ingyenes, és hogy zajlana, email vagy személyes? A szüleim nem mennének bele.
Ma hajnalban 2 körül felkeltem és azóta is vért hánytam a budiban és most is sírok. anyám most ment el dolgozni és azt mondja nem igaz h ilyen gyenge vagyok h az osztály miatt bebeszélem magamnak h beteg vagyok. meg novemberben is hiányozgattam most téli szünet előtt is másfél hetet. mostmár asziszem nem kell hánynom.... mennem kell

Üdv. 17 éves fiú vagyok, a családommal nem lehet semmit megbeszélni mert ha elkezdek beszélgetni evvel kapcsolatban eleinte azt mondják hülyeség ne foglalkozzak velük, és amikor ezek után folytatom a panaszkodást már egyenesen ordítanak. a probléma az osztály. erős osztály, ahol semmi esélye egy olyan érzékenyebb embernekk mint én. holnap is mennem kell suliba, de iszonyat rossz. a folyamatos megalázás, ostromálás, szekálódás. szóltam én már tanárnak, szülőknek midnenkinek de lófasz sem változott meg. unom már hogy jófiú vagyok mégis engem basztat a sors.
Szeretném tudni a megoldást!

Tisztelt Zoltán! 14 éves unokám miatt fordulok Önhöz. 2,5 éve elköltöztek a faluból. Eddig 3-4-es jegyei voltak, most 4-ből bukásra áll. 2 éve minden hétvégét a Dédinél tölti, Pesten, Ők egy kisvárosba laknak szüleivel és két kistesóval. A nagy gond, hogy szerintem zsarolják a gyereket! 2 hónap alatt 8 db mobiltelefon tünt el. Hol az övét \"veszíti \" el, hol a Dédiét \" lopják\" el. A Dédi mindig vesz másikat, hogy kapcsolatot tudjanak tartani egymással. Azt nem hiszem, hogy eladná, mert nincs pénze, új dolgokat sem visz haza. Tagadja, hogy zsarolják, de én már nem tudok mit kitalálni. Nagyon szeretem és félek, hogy rossz vége lesz! Sajnos elég rossz anyagi körülmények között élnek szüleivel, de Ők is szeretik. Kérem adjon tanácsot, mit tegyünk, hogyan derítsük ki az igazságot! Előre is köszönöm segítségét Tisztelettel : Aggódó nagymama

Tisztelt uram! Szeretném a tanácsát kérni. Fiam már 8éve elvált a feleségétől,és az akkor 13éves kislány az anyjánál maradt,a 8éves fiú meg az apjához került. Jó is volt az apja új élettársával is a kapcsolata, mondhatnám, a fiú igen nagyon kedvelte is. Aztán 2 éve valahogy (talán a kamaszkor?) folyamatosan rossz irányba változott. Nemtanul, a 9-ik osztályt 2-szer járta, majd pótvizsgával most 10-ik osztályos.De most félévkor is csupa elégtelen sok tantárgyból..sajnos. Annyira rossz lett az apjával is , és az élttársal is a kapcsolat, hogy borzasztó. (annyira, hogy ha puska volna a kezükbe egymást lelőnék, FŐLEG A GYEREK! ) 2011. Márciusba tölti a 17-ik életévét be,és már nemtűri el , nem fogadja el ha nem azt, és nem úgy csinálhat dolgokat ahogy az neki tetszik.Jogait nagyon tudja,követeli, kötelésségit nemis akarja .Az édesanyja külföldön dolgozik /a jobbkereset miatt/ másfél havonta 2-3 napra jön haza látogatóba. A nagylány unokám aki 21éves, és már dolgozik . A fiú most oda akar költözni,anyja nem engedte mégidáig , mert ha oda ment 1, 2 napra ottis szemtelenül vissza beszélt, követelőzött, nemakarja megérteni ha nincs /pénz/abból nemtud adni.Meg különben is az isten pénzét is elköltené.Annyira SZEMTELEN, hogy ha netán apjától, vagy anyjától \"kapna \"egy pofont, őneki joga lenne azért legalább 2pofont vissza adni. Most bizik a nővérébe, hogy az oda engedi magához, \"mert nincs itthon az anyja\" Először ide hozzánk nagyszülőkhöz kérte hogy jöhessen, de mimár 70 évesek vagyunk, és nemakarok haragot egyik szülőjétől sem, és nekünk már \"SOK LENNE \" Mert bizony nagyon sokat visszaélt, kihasználta a jóságunkat. Nagyon szeressük őket, imádjuk, de nagyon sokszor nagyon megbántott minket is már, /kiabált ,ránk csapta az ajtót úgy, hogy majd kiszakadt tokostul/ Sajnos a bocsánat kérést nemismeri...Egyszerüen úgygondolja , hogy neki nem parancsol az apja, akkor hagyja ott amikor ő akarja. Annyit \"papolok\" neki, de annyira önfejű, hogy tőle csak tanulni lehet...nem őt inteni a JÓRA. TISZTELETTEL VÁROM A VÁLASZÁT ÉS ELŐRE IS KÖSZÖNÖM ...nagymama.

Tisztelt Orsolics Zoltán Zénó Úr !

Szeretnék segítséget kérni öntől !
Problémám a következő : 3 gyermekünk van ,a legidősebbik lány 17 éves a férjem előző kapcsolotából való. 8 -éves kora óta van velünk ,(édesanyja nem megbízható szülő) . Én a szüleim , rokonaim befogadtuk őt ,szóval nem tettünk külömbséget a 3 gyermek között. Én és a szüleim mindent elkövettünk hogy a nevelt lányom jól érezze magát,ne szenvedjen semmibe hiányt, iskolába is javult az osztályzata ,stb. Ahogy kamaszodott egyre rosszabb lett , rendőrségi ügyei vannak, szaktanári , igazgatói figyelmeztetései vannak iskolai verekedés és cigizés miatt, büntetéseket fizetek mert nem vette meg a bérletet a buszra (ott volt nála a bérlet ára ). A nyáron abortuszra kellet vinnem , mert terhes lett . Amikor baj volt mindig én intéztem el , ,,,,édes szülők nem értek rá \"\" Most ott tartunk hogy , a barátja ( akitől terhes volt) családjánál alszik, onnan járnak egy iskolába , hozzánk csak a pénzért jön ,amit oda is adok neki + cigit is veszek neki egész hónapra , meg mást is. Közben kibékült az édesanyjával, és most állandóan összeugrat minket , hogy azt hazudja az édesanyjának hogy nem vettem neki semmit se , és édesanyja sajnálatból szintén pénzt adott neki .
Na most a nevelt lányom írta MSN -be , hogy ha megkapom a gyermekvédelmit , az ő részét küldjem el neki .Én meg azt mondtam neki : hogy nem küldöm el neki , jöjjön haza éljen itt ,amúgy is most vitt el tőlünk 13 ezret + 5ezret az édesanyjától. Erre már a fiú anyukája is sértegetni kezdett ,hogy milyen szülő vagyok én ,meg hogy álom világban élek stb. Az én anyukámék , a családom már elfordultak tőlünk pontosan a nevelt lányunk viselkedése miatt , és azt mondják mi gyengék vagyunk a férjemmel. Én már nem tudom mit csináljak , sokszor a válás gondolata foglalkoztat , legalább meg szabadulok tőlük , van énnekem bajom így is !!!

Tisztelt Orsolics Zoltán Zénó!
17 és fél éves kamasz fiam középiskolás, ahogy elkezdi a sulit a gondok is elkezdődnek vele.Még csak szeptember van de Ő már két igazolatlan órát csinált. Első alkalommal haza jött az utolsó óráról, mert \"nem érezte jól magát\". A tanár mondja hogy akkor menj haza, de igazolni nem fogja a hiányzást! A második alkalommal elaludt, így az első óráról hiányzott. El kell mondanom, hogy amikor 8. osztályos volt már akkor is csinált 10 óra igazolatlant, a jegyzőhöz kellett mennem ezért, ezt pénzbüntetés nélkül \"megúsztam\", de mivel nem tudtam a hiányzásairól, elég kellemetlenül érintett a dolog, még én szégyelltem magam. Tavaly 9.osztályos volt ekkor megint csak hiányzott, 5000 ft-ra megbüntettek.Munka nélküli mellé nem hiányzott ez nekem, meg egyébként sem! Egyedül nevem 6 -éves kora óta, elváltam az apjával nincs kapcsolata. A tőlem telhetőt amit csak tudok megadom neki. Már többször beszélgettem vele, hogy ne vegye ezt a dolgot félvállról, legyen benne annyi kötelesség tudat hogy iskolába kell járni, szakmát kell tanulni.Asztalosnak tanul, szeret farigcsálni, számítógépet szerelni, motort szerelni, csak éppen tanulni meg suliba járni nincs kedve. A mostani hiányzásai miatt össze vesztünk, úgy hogy iskolából csak este fél 10- kor jött haza. Aggódtam érte, amikor haza jött még Neki állt feljebb, hogy minek jöjjön haza, nem mindegy hogy hol voltam?-ez volt a válasz. Megint csak össze vesztünk. Nem tudom vele szépen, türelmesen megbeszélni a dolgot, mert a hangnem amit használ velem szemben nem tetszik, és azt mondja hagyjam békén mert most nem érek rá, közben a laptopján írogat másoknak. Csak az a baj, hogy sosem ér rá, így akar kibújni a beszélgetés alól.
Tanácstalan vagyok, mit tegyek? Kihez fordulhatnék segítségért?
Köszönöm válaszát!

Kedves Zoltán!
Mit tegyek?Van3 gyermekem de az édes apjuktól12éve vagyunk külön,én kaptam meg a gyerekekre a jogot én vagyok a gyámjuk.Édesapjuk sosem foglalkozott velük,gyermektartást soha nem fizetett de a lényeg a gyerekek már nagyok és a 19 évest meg a 17 évest(2fiú)magához csalta nyaralni és a 17éves fiam sunyi módon közölte nem jön haza.!Pedig iskola köteles én felelek érte és ott akar(a2fíú)lakni.Azt mondta ha haza hozattatom vissza szökik.Azt mondták a gyámügyön,ha szóban bele egyezek,bármi történik én vagyok a felelős,ha viszont perre viszem az több év.Akkor mi lenne a jobb megoldás?Kihez forduljak?Vagy törödjek bele,hogy ott marad a fiam?Köszönettel:Gné

Tisztelt Zoltán!

Egy komoly problémával fordulok Önhöz!
van egy 18 éves lányom, aki hosszas nyári felkészítés után is megbukott a pótvizsgán. A felkészítő tanár azt modnta, hogy ő a diszkalkulia jeleit látja a gyermeken és kérjünk egy szakvéleméynt. Nos most a ygerek teljesne kikészült a hír hallatán, nem tudja mit tegyen, öngyilkosságon gondolkodik, nem bír beilleszkendi egy új osztályba.
Az lenne a kérdésem, hogyha egy ilyen szakvéleményt beviszünk az iskolába akkor eltekintenének az évismétléstől? mert ugye akkor már fellen mentve matematikából ezért már azt nem is kéne tanulnia, de a többi tantárgyból ügyes.
Köszönöm a válaszát

Tisztelt szakértő úr ! Én egy 15 éves lány vagyok és nov. 24. én leszek 16. Otthon a helyzet elég tűrhetetlen mivel a szüleim és a nénikém is ellenem van. Többek közt tiltják 1.5 éves kapcsolatomat mert apám rasszista ,a barátom pedig félcigány. A rokonságomban sok a kisebbségi de ők ennek ellenére tiltanak tőle mint mindenki mástól eddig. Sokat veszekszik édessanyám apámmal nem rajtam csak úgy egyszerűen mindennapi nálunk. Szeretnék elköltözni a barátomhoz akivel komoly terveink vannak de sajnos nem tudjuk mik ennek a feltételei. Ő jelenleg dolgozik 1 éve és tanul esti tagozaton. 24 éves mult augusztusban. Tehát hogyan tudnék törvényesen odaköltözni ? A választ előre is köszönöm ... Katx

Kedves Zoltán!
Végső elkeseredésemben írok Önnek. Második házasságomból 3 gyermekem van, a középső már-már az őrületbe kerget. Kb 2 éve jár egy szomszéd városban lakó fiúval, aki teljeseb elfordította a családtól. Mióta nagykorú lett, jön az SMS, hogy nem alszom otthon, majd reggel megyek. Ha mégis hazajön este, csak beköszön, és semmi társalgás. A vasárnapi vagy szombati ebédnél, amikor együtt van a család, próbálunk beszélgetni, olyankor semmi kérdésre nem válaszol, semmi mondanivalója nincs. Vagy más esetben igazat ad abban, hogy többet kéne otthon lennie, beszélni magáról, megosztani a problémáját. Igazat ad, azután folytatódik minden tovább. Sajnos az érettségi szünetet sem igazán arra használta, amire az való, igaz, nem volt rossz tanuló ( 4-5-ös) ennek meg is lett az eredménye, nagy valószínűséggel egyik iskolába sem veszik fel a pontszámai miatt. A másik két gyereknél, az egyik nagyobb, a másik fiatalabb, nem probléma, hogy a barát, vagy a barátnő eljön hozzánk, az ő barátja évente egyszer jön, húsvétkor locsolkodni. Teljesen elfordult a családtól. Csak akkor áll velem szóba, ha bérletet kell venni, vagy pénzre van szüksége. Mit rontottam el? Kérem segítsen!

Tisztelt Zoltán! Én egy 17 éves lány vagyok. Áprilisba teherbe estem. Édesanyám és a párom is mellettem van. Érdeklődni szeretnék,ha nyáron A párom elvesz,akkor is kell-e az iskolában évhalasztást kérnem?Mire a pici megszületikbetöltöm a 18at.Segitségét előre is köszönöm!

Kedves uram!14 éves kamasz fiam viselkedése illetve velünk,szülőkkel való kommunikációja nagyon megváltozott,sajnos rossz irányba.Türelmetlenségének,nem tetszésének gyakran csúnya kifejezésekkel ad hangot,a szülők általi tiszteletnek,szeretetnek nyoma sincs viselkedésében,habár mi úgy érzem lehetőségeinkhez képest minden szeretetünket,törődésünket megkapta.Kérem javaslatával segítsen,hová,kihez érdemes fordulni ez ügyben,aki segítene rajtunk,hogy a család együtt maradhasson.Köszönöm