SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Héjja Edit


Héjja Edit
Gyógypedagógus

A nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom.

Elérhetőségeim:
E-mail: ehejja@freemail.hu
Honlap: http://www.szuperszulo.hu/
A szakértőnk jelenleg nem fogad kérdéseket, ezért csak az eddig neki feltett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tudod megtekinteni!
Választott témakör:

gyermekagresszivitás

Témakörök

összes téma      agresszió     alvási probléma     alvászavar     anya gyerek kapcsolati zavar     asperger szindróma     asperger szindroma     autizmus     barátság     beszédfejlõdés     beszédfejlõdés 1 éves kor alatt     beszokás az óvodába     dackorszak     éjszakai felébredés     elvált szülõk     epilepszia     érzelmi nevelés     étkezési probléma     fegyelmezés     fejlõdési zavar     figyelemzavar     gerincferdülés     grafomotoros probléma     gyermekagresszivitás     gyermekbarátság     gyermekfejlõdés     gyermekkori szorongás     hisztizés     integráció     iskolaérettség     iskolai magatartásproblémák     kamaszkor     kapcsolati zavar     kétnyelvûség     koordinációs probléma     körömrágás     megkésett beszédfejlõdés     mozgásfejlesztés     önállóság     önállóság-szabályok     óvodába járás     raccsolás     sajátos nevelési igény     szakértõi vélemény     székrekedés     szenzomotoros integrációs terápia     szobatisztaság     szociális képességek fejlõdése     szókincs     szorongás     tanulási zavar     testvér születés     többnyelvûség     trauma feldolgozása     ujjszopás     válás     vegyes óvodai csoport     viselkedés zavar     viselkedési probléma     viselkedészavar  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Edit!

Olvastam a "Ha nem akarsz problémás gyereket" című cikket. Ebben a cikkben írt a rajz és a játék szerepéről, illetve a feszültség szabad áramlásáról. Nálunk nagyjából tízpercenként vannak kisebbik fiamnál dühkitörések, kiborulások, a körömrágás szinte állandó jelenség. Szeretném megtudni, hogy hogyan is fogjon hozzá az ember lánya, amikor látja, hogy gyermeke nagy gondokkal küzd. Mit mondjak neki, hogy ültessem rajzolni, vagy milyen szerepjátékot játsszunk? Ez számomra ugyanis elég homályos folt, mivel én ugye - nyilván hibásan - megpróbálom elmondatni vele, hogy mi bántja őt. De hogy vegyem rá, hogy kirajzolja magából a dühöt, vagy hogy eljátssza, mi az, ami bosszantja? És ha lerajzolja, utána mit tegyek, beszéljük meg a rajzát? Vagy a játék közben kérdezzem meg, hogy mi miért történik?

Előre is köszönöm a válaszát, tisztelettel
linett
Kedves Linett!
Higgye el még én is kérdezgettem a gyerekeimet, ez az ember első normális reakciója. Bizony a gyerekek nem mindig tudják elmondani. A játék és rajz vagy a mozgás segíthet. Nem kell erőltetni, valamit úgyis játszik a gyerek, és elméletileg a gyerekben lévő feszültség spontán megjelenik játékában, Pl fiúknál gyakori, hogy autók mindig karamboloznak, az emberek megsérülnek, folyik a vérük, meghalnak,vagy harcolnak stb. Ez már feszültségkiélésnek számít. Vagy rajzban, ha szeret rajzolni, gyakran háborús jelenetek, véres fogú, hosszú karmú állatokat rajzol. Ha nem kedvence a rajzolás, nem kell erőltetni. Vagy jól működik feszültségoldóként a mese, ahol valamilyen konfliktus van, pl Hófehérke, Kiskakas gyémánt fél krajcárja, Piroska... Ebbe a gyerek beleéli magét szurkol a szereplőknek, és többször is kéri a mese ismétlését, ezzel oldva feszüktségét. Ha mindezek nincsennek jelen Önöknél, akkor a gyerek játékába be lehet szállni és autózáskor ütközést produkálni, vagy szerepjátékkor.Fontos, hogy ezeket a durvább játékokat mindig le kell zárni, tehát elrakni a játékokat, és közben jelezni a gyereknek, hogy most itt a vége, nem harcolunk tovább, ezzel nem fog beleragadni a szituációba és nem lesz egész nap verekedős hangulatban.
Ha egyik sem működik és nem lehet provokálással kicsalni az agressziót a gyerekből, akkor kérje szakember segítségét. De, ha marad az örjöngés, akkor azokat is ki lehet váltani bírkózással, párnacsatával, ordítással, őrült rohanással, lehet, hogy neki ez a feszéltségének útja.Persze ezeket is le kell zárni. Ha így kiéli a feszültségét, akkor más alkalmakkor elvárhatjuk, hogy uralkodjon magán.
Üdv
 

Héjja Edit
2010-02-27 10:04:29
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Kedves Edit!
Az én problémám a kisfiam agresszív viselkedése, most másfél éves és szokatlanul verekedős. Az első reakciója ha gyerekek közé megyünk, hogy üt vagy homokot dobál. Hárman testvérek, nyilván ő a legkisebb. A báttyja 14 évvel idősebb nála, a huga 12 évvel, bár a kislányunk sérülten született a mentális retardátiója miatt kb. 8-9 éves szinten áll, tehát a reakciója sem olyan mint a normális kortársaié. Mit tegyek, nyilván rá szólok, verni nem szeretném emiatt, de kezd az egész dolog kicsúszni a kezemből és félelem van bennem, ha elindulunk a játszótérre. Előre is köszönöm a válaszodat Anita

Kedves Anita!
Sok minden miatt lehet egy gyerek agresszív, talán a korkülönbség, ő kicsiként így küzd a figyelmetekért, vagy a sérült tesó miatti napi gondok őt is érzékenyen érintik, és ilyen kiskorban nem mindig tudják, hogy a feszültségüket hogyan tudják kiadni magukból. Az okot többféle pszichológiai eljárással ki lehet deríteni, de kezelésként mindenesetre azt javasolom, hogy magyarázzátok meg neki, hogy nem lehet ütni-verni a másikat, és megértitek, hogy valami baja van. A tiltásokkal párhuzamosan pedig biztosítsatok lehetőséget neki feszültsége levezetésére. Ha látod, hogy kezd dühbe gurulni, akkor kell vele játszani pl. párnacsatát, birkózást, sportversenyeket, ki tud nagyobbat kiabálni, most mindenki körbefutja a házat... A mozgás nagyon sokat segít, közben megtanulja, hogy lehet mérgesnek, idegesnek lenni, de akkor nem a másikat verem, hanem levezetem valami jó kis mozgással. Ha ezek a kis mozgásos dolgok sem segítenek, és egyre inkább kicsúszik a kezedből a dolog, akkor keressetek fel egy pszichológus kollégát.
Üdvözlettel:



Héjja Edit
2009-07-09 08:13:54
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Edit!
Kisfiam 2004-ben született, nehéz szülés volt, elakadt a szülőcsatornában, emiatt a bal keze lebénul. Ezt a problémát szépen megoldották kisebb esztétikai hiba maradt vissza. Viszonylag probléma mentesen fejlődött. Tavaly nyáron epilepsziát állapítottak meg nála. Beszédfejlődése elmarad a korától nem tud kimondani szavakat emiatt nagyrészt érthetetlen a beszéde. Komoly magatartászavara is van. Nagyon agresszív és úgy veszem észre, hogy néha azt sem érti meg amit mondunk neki.
Kérem ha módja van rá adjon tanácsot, hogy hova fordulhatnánk ilyen problémával.
A másik fiammal kapcsolatban is lenne egy rövid kérdésem: ő 27 hónapos és még egyáltalán nem beszél. Probléma ez? Válaszát előre is köszönöm. Krisztina
Kedves Krisztina!
Nem írta, az epilepszia milyen mértékű? Ha csak kisrohamai, vagy csak"bámulásai" vannak, az a jobbik eset. Ha nagyrohamai vannak, tudatvesztéses állapotok, az sajnos negatívan hat a gyermek idegrendszerére, az ekkor fellépő oxigénhiányos állapot nem kedvez a fejlődésnek. Az epilepszia lehet a nehéz szülés következménye, mivel ezt a betegséget a sérülten működő idegrendszeri gócok generálják. (Jelzem nem azt mondom, hogy most rohanjanak beperelni a szülészorvost!) Első teendő, hogy be kellene mérni a gyermek intellektuális képességét, ebben a helyi Nevelési Tanácsadó segít. Ezek után érdemes megtudni a neurológustól, hogy a problémás góc érinti-e a gyermek beszédközpontját, ez magyarázatot adhat a beszédgondokra. Emellett keressenek fel logopédust, aki kifejezetten a beszéd terápiájára szakosodott.
A magatartási probléma a meg nem értettségből fakadhat, ill a nehezített alkalmazkodásból. Segítheti közös kommunikációjukat a baba-jelbeszéd technika. Bár ezt kicsiknek dolgozták ki, de önöknél sokat segíthet, pár egyszerű jel és könnyebben megértik egymást. Interneten bekereshető. Ha nem találja, írjon, ismerem a vezetőjét.
A kisebb gyermekkel kapcsolatban, nem kell aggódnia, általában a logopédusok 3,5-4 éves kor előtt nem kezdenek beszédindítást. De ha aggasztja a dolog, menjenek el logopédushoz, így látatlanban nagyon nehéz ítélni.
Üdv


Héjja Edit
2008-05-03 18:40:09
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja