SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
Héjja Edit


Héjja Edit
Gyógypedagógus

A nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom.

Elérhetőségeim:
E-mail: ehejja@freemail.hu
Honlap: http://www.szuperszulo.hu/
A szakértőnk jelenleg nem fogad kérdéseket, ezért csak az eddig neki feltett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tudod megtekinteni!
Választott témakör:

érzelmi nevelés

Témakörök

összes téma      agresszió     alvási probléma     alvászavar     anya gyerek kapcsolati zavar     asperger szindróma     asperger szindroma     autizmus     barátság     beszédfejlõdés     beszédfejlõdés 1 éves kor alatt     beszokás az óvodába     dackorszak     éjszakai felébredés     elvált szülõk     epilepszia     érzelmi nevelés     étkezési probléma     fegyelmezés     fejlõdési zavar     figyelemzavar     gerincferdülés     grafomotoros probléma     gyermekagresszivitás     gyermekbarátság     gyermekfejlõdés     gyermekkori szorongás     hisztizés     integráció     iskolaérettség     iskolai magatartásproblémák     kamaszkor     kapcsolati zavar     kétnyelvûség     koordinációs probléma     körömrágás     megkésett beszédfejlõdés     mozgásfejlesztés     önállóság     önállóság-szabályok     óvodába járás     raccsolás     sajátos nevelési igény     szakértõi vélemény     székrekedés     szenzomotoros integrációs terápia     szobatisztaság     szociális képességek fejlõdése     szókincs     szorongás     tanulási zavar     testvér születés     többnyelvûség     trauma feldolgozása     ujjszopás     válás     vegyes óvodai csoport     viselkedés zavar     viselkedési probléma     viselkedészavar  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Edit! Van egy 10 éves kisfiam, akivel látszólag minden OK (2. legjobb tanuló az osztályban) és mégsem. Suliba szívesen megy, vannak barátai, a tanítókat szereti és ők is őt. Két kistestvére van, 4 és 1 évesek.
Az egyik gond, hogy nagyon könnyen ingerelhető. Ha kérdezek tőle valamit, biztos, hogy csak 1-2 szóban válaszol, amiből nem derül ki a lényeg, ha meg visszakérdezek, egyből emelt hangon, JAAAJ vagy hasonló kíséretében még esetleg hozzátesz valamit. Ha még mindig nem látom át a helyzetet, akkor vagy rámkiabaál, vagy sóhajt egyet, begubózik és inkább nem folytatja.
Sokszor azt érzem, hogy él a kis világában és nem akar onnan kitörni. Továbbá az, hogy nincs önálló véleménye a dolgokról. Ha pl. állatkertbe megy és megkérdezem, hogy melyik tetszett a legjobban, akkor biztosan az a válasz, hogy nem tudom. Ha megkérdezem, hogy mi akar lenni nagy korában, akkor nem tudom (nyilván nem várom el, hogy tudja, még 10 év múlva sem, de legalább lenne valami ötlete, pl. kukás...). Ha megkérdezem, hogy x vagy y mesét akarja-e nézni, akkor nem tudom.
Nagyon alacsony a kitartása, bármi nehézséggel néz szembe, az első reakció a jajgatás, utána meg a nem akarom csinálni, meg a nem tudom - ha csak nincs zsebpénzzel motiválva. Akkor egyből minden sikerül. Egy-kétszer kísérletképp megnéztem, és működött, de ezt nem akarom bevezetni. Sportottal is küzdünk, pedig kell csinálnia. Már kezd elhízni, a suliban fél évig szinte nincs tesióra. Már sokféle sportot kipróbáltattam vele, de mindenre azt mondja, hogy nem akarja, mert fárasztó. Más gyerekből majd kirobban az energia, ahogy a szülők mesélik. Ő itthon is inkább olvas vagy rajzol (ami persze nem baj!, csak a szemléltetés miatt írom), vagy számítógépen akar játszani. A múltkor láttam focizni. Ha odaszaladt valaki támadólag, nem harcolt, hanem hagyta, hogy elvegyék tőle a labdát. Most úszni jár, amire nem akar sose menni. Amikor meg eljövünk, mindig azt mondja, hogy jó volt.
Itthon étkezésnél ha már nem adom elé a teát, hanem azt mondom, hogy tölts magadnak, nagy fiú vagy, jön a JAAJ, majd nagy sértődve megcsinálja. Szétszórt. Ha megyek érte a suliba és meglát, nem köszön.
A tesvérféltékenységben is elől jár. A kistestvérét (4 éves lány) folyamatosan "szívatja" és nem akar tekintettel lenni arra, hogy kisebb (futóversenyt kezdeményez, majd élvezi, hogy legyőzi...).
Hát ilyenek... nem tudom megfogalmazni a konkrét problémát. Önérvényesítés hiánya? Önbizalom? A kamaszkorra mindezt rá lehet fogni, de ő már AZ ÓVODÁBAN IS ILYEN VOLT! Okokat tudnék sorolni, mi lehet a háttérben, de nem szeretnék, mert az már a múlt, az szeretném hallani Öntől, hogy mitévők legyünk? Millió köszönet, nem látom át a dolgokat...
Kedves Édesanya!
Egy 10 éves gyerektől nem mindig egyszerű megtudni valamit is a dolgairól. Úgy látom, fia temperamentuma miatt kicsit visszahúzódó, de a leírtakból egy kis önértékelési zavart is érzek. Fontos, hogy Ön, tehát főleg az anya és az apa sokmindenben támogassa a gyereket. Ha fiának fontos a rajz és az olvasás, akkor dícsérje ezek miatt: Örülök, hogy ilyen sokat rajzolsz, szereted... közelítsen hozzá ezeken keresztül, de soha ne követelőzve. Tehát: megmutatod nekem a rajzodat, nagyon szeretném látni, vagy miről olvastál...Ha bármi idétlenség van a rajzán vagy buta könyvet olvas semmiképpen ne utsítsa rendre, hogy ezt így, vagy úgy kell, mert ettől csak elbizonytalanodik,és soha többet nem fog ezekről mesélni. ezeknek a butaságoknak is oka van. ( Pl az agresszív rajzok feszültségkiélésre jók, ő nem verekszik, de valahol le kell edni a felesleges agressziót, ill. ha okos dolgot csinál egész nap, jól teljesít a suliban, néha neki is kijár, hogy butaságokat olvasson, nem lehet mindig tudományos értekezés). Valószínű, nem 1-2 hét múlva lesz beszédesebb, de, ha mégérzi, hogy a hülyeségeimmel is elfogadnek a szüleim, újra beszélni fog. A további kérdések, mi történt? stb. Inkább próbálja úgy, hogy: Nagyon kíváncsi vagyok rá, mi történt veled. Ha nem válaszol, csak jajgat, akkor ezt el kell fogadni, ne kérdezze tovább! ezt el kell fogadni, nem akar róla beszélni. Az ilyen zárkózott típusú gyrekeknél gyakori jelenség, mert sok dologról azt hiszik, hogy ciki, vagy nagyon leégett a haverok előtt...Erről senki nem szeret beszélni. Lehet, hogy ténylegesen nem így van, de ezt ő így érzi.
Jól beválhat még, ha észreveszi, hogy ideges vagy rossz hangulata van fiának, akkor tükrözze neki vissza, tehát mondja meg: Úgy látom szomorú / ideges vagy. Meséld el nekem, mi történt. Ha megint jajgat, nyugodtan mondja meg neki, hogy szeretne neki segíteni, de ez csak akkor lehetséges, ha elmondja, mi történt. Sokat kell bátorítani, elmondva, hogy mindenkinek sok konfliktusa van, ez az élet velejárója, meg kell ezeket oldani. Ha visszavonul, azzal bezárja magát saját börtönébe, és ez nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Lehet, hogy semmit nem reagál ezekre, de mozogni fog benne a dolog.
A sportot is beszéljék meg, próbálja megfigyelni, mi zavarhatja úszáskor, a versenyhelyzet, vagy piszkálják, vagy nincs barátja?..Kezdjenek erről beszélgetni, mondjon esetleg saját életéből példákat. Ha nem szól semmit, de végighallgatja Önt, az már azt jeleni, hogy érdekli a dolog.
Sok türelemre lesz szükség, de kitartással megoldható.
Üdv

Héjja Edit
2010-03-03 09:02:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja