Birtokló szülõ

Kedves Orsolya! Gratulálok a Felnőtt gyerek, idős szülők - Működési zavarok Mire vevő a fiatal felnőtt c. Cikkéhez, nagyon értőn és pontosan úgy jellemezte a felnott gyerek és a szülők közti problematikát ahogyan azt tapasztalom saját bőrömon - egyke leánygyerek vagyok , elengedés hiány anyai részről, önvád anyai részről és amit a legnehezebb nekem, az édesanyám belém kapaszkodása, az úgy elutaznék ide meg oda de nincs kivel - célozgatas arra hogy mi vigyuk el, a rendszeres es hosszú telefonbeszélgetések elvárása, valamint hogy ilyenkor főleg magáról beszél nem kérdez vagy kérdez de a válaszomra a reakció csak ,aha aha, -nem igazán érdekli ill. Teljesen más világban élünk, talán nem tud hozzászólni, és azt érzem hogy inkább azért igényli a rendszeres kommunikációt mert nincs társasága és engem használ pótléknak - apámmal a viszonyuk sajnos megromlott. Napi szinten élem meg amit a rossz formaban nyújtott segítsegrol írt - csak segíteni szeretnék címmel állandó jelenlét rámerőltetése vagyis anyám nem tudja feldolgozni hogy nekem fiatal felnòttként már nem része Ő a mindennapjaimnak. Illetve sok egyéb pl kiborít a saját negativitásával, azzal hogy néha egy egy mondatával úgy tűnik hogy egy segítsegre szorulo elesett valakinek tart holott köszönöm szépen boldog vagyok, boldog kapcsolatban, amit ő soha nem mondhatott el magáról, harmincpárévesen saját családi házban, barátokkal körülvéve, jol kereso dolgozo nokent igaz néha egeszségi problémákkal de semmi komoly. Sem ő sem az apám nem látja hogy mennyi mindent elértem és nem a pozitívumokat látják hanem mindig megtalálják azt miben lehet a negatívumokat megkeresni.. Az ok nyilvánvalóan saját negatív világképük. Az az igazság hogy nagyon nagy terhet jelentenek nekem a szüleim de hálás vagyok azért hogy legalább a férjem családjában, az ő szüleivel meg tudok élni egyvegészséges, melengető, boldog családi közeget ahol a szülőknek van saját boldog életük és értőn és jól viszonyulnak a fiukhoz ill hoztám. No, nem szaporítom annyit szeretnék kérdezni hogy ezt a cikket nagyon el kellene olvasnia anyámnak de ha átküldöm csak kritikának élné meg, de az is kizárt hogy leüljünk beszélni ezekről mert nagyon sértődékeny és amikor sarokbaszorítva érzi magát akkor sajnos támad. Pl az lenne a reakciója hogy az én hibáimat hozza fel.. Mit lehet tenni hogy ezek az informaciok eljussanak hozza anélkül hogy kritikának venné?

Birtokló szülõ

Kedves Orsolya.
36 eves vagyok es a szulokkel kapcsolatban szeretnek kerdezni. Teljes csaladban nottem fel, nagyon jo korulmenyek kozt. Panaszra nem lehet okom, megis van...
Valahogy ugy erzem, hogy szuleim a mai napig nem fogadjak el, hogy felnottem, sot mar sajat gyermekem van. Tanacsok,tanacsok es tanacsok minden teren, a nap minden napjan. Kulfoldon elunk ferjemmel es kislanyommal, megis erzem az allando feszultseget. Sokszor vitazunk apro, semmi dolgokon meg igy tavuton is, mert ugy erzem, hogy allandoan iranyitananak. Amit csinalok valahogy soha nem eleg jo, elismero szot nem kaptam vagy 20 eves es allando bennem a bizonyitasi vagy - gondolom ebbol kifolyolag. Miota megvan a kislanyom, a helyzet szinte rosszabbodott, mindig van egy mondat, ami megkerdojelezi tetteim helyesseget.
Probaltam tobbszor is beszelni veluk, egyszeruen nem megy. Nincs valtozas. Mindig egy nagy vita a vege, es ugy latom, hogy meg sem ertik, hogy mi a problemam. Mintha nem is hallanak, hogy mit beszelek. Nagyon frusztralo, mert imadom oket es csak arra vagyom,hogy hagyjak elni az eletem es nevelni sajat gyermekem (neha ugy viselkednek, mintha tegnap kaptam volna kolcson a lanyom ) es fogadjak el, hogy mas vagyok mint ok.
Csak peldanak hozom fel, hogy mikor 28 evesen szerettem volna elkoltozni, a kerdes az volt, hogy miert, nem jo nekem otthon veluk?
Mit tehet az ember lanya, ha egyreszt ugy erzi, hogy legszivesebben tobbet nem allna szoba a szuleivel, masreszt meg gyotor a lelkiismeret, hogy rossz vagyok hozzajuk, ritkan latom oket, ha igen, akkor vitazunk, de ennek ellenere jol vagyok es elem az eletem? Van megoldas? Nem egyetlen gyerek vagyok/
Nem szeretnem, hogy onzonek tunjek es barmit megtennek, hogy javitsak a helyzeteten, de tanacstalan vagyok. Ugy erzem tele vagyunk apro sertesekkel, melyeket egymasnak okoztunk es nem tudunk rola beszelni. Szerintuk nincs semmi gond, hisz mi bajom is lehetne...
Koszonom a valaszt, tovabbi jo munkat