Gordon-módszer gyereknevelés

Kedves Doktornő!

Két gyermekem van egy 6 éves kislányom és egy majdnem 3 éves kisfiam, nagyon nyitott beszédes, barátságos gyerekek, akik mindenki fele tele vannak szeretettel. A kislányom 3 évesen is nagyon szeretett első naptól kezdve óvodába járni, rendkívül nyitott és nagyon barátkozó volt a gyerekekkel és felnőttekkel szembe egyaránt. Problémák adódtak viszont azzal, hogy a rosszabb gyerekek fegyelmezése céljából az óvónő felemelte a hangját, emiatt a lányom sokszor elsírta magát. Hasonlóan reagált gyerekekkel szemben is, ha azok rákiabáltak, vagy agresszíven viselkedtek vele. Emiatt megszenvedte az első évet, sokat sírt. Ma már nem sírja el magát a kiabálástól, de úgy gondolom, most sem tudja helyesen kezelni az ilyen viselkedésű gyerekeket, sajnos sokszor én sem tudok neki jó tanácsot adni. Emiatt sokszor ő az a gyerek, akit szeretnek ugyan, de sok esetben főleg 1 – 2 gyerek utasítgatja és megszab neki dolgokat. Ő pedig szinte minden esetben elvégzi azokat, nem mer ellent mondani, mert fél, hogy elveszti a barátságukat, vagy nem játszanak vele többet, vagy…Attól tartok, hogy ha nem tud ezen túljutni, mindig ő lesz, akire rászáll egy-két gyerek. Szeretnék neki segíteni tanácsaimmal vagy mással. Egyébként a nevelők, óvónők nagyon szeretik, mert szófogadó, igyekvő, ügyes, megbízható kislány.
A három éves öccse szerintem teljesen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint nővére. Bár elevenebb és huncutabb, de már nála is jelentkezett több esetben, hogy mindkét unokatestvérétől megijedt és félt, mert azok agresszíven viselkedtek vele. Sajnos már az egyik unokatestvére két elcsattant pofon után (amit az én kisfiam kapott vele egykorú lány unokatestvérétől, aki egyébként alkatilag is lényegesen kisebb, vékonyabb, mint az én fiam) rájött arra, hogy a kisfiammal szemben, a határozott fellépésével mindent megszerezhet, ezért ő ezt alkalmazza is rendszeresen, amikor találkoznak, ezért kisfiam rendszeresen többször sír is emiatt, de most már elég, ha csak rákiabál. Játszani emiatt ritkán tudnak együtt. Már megkapta több esetben a kisfiam, hogy fiú létére egy anyámasszony katonája és a nagyszülők is előszeretettel közlik velem, hogy én neveltem ilyennek. Lehet. Én nem gondolom így mert ő is egy rendkívül aranyos, barátságos, okos, és rendkívül életvidám kisfiú, aki ráadásul hipotómiás izomzata miatt pici kora óta rengeteget esett, lehet, hogy emiatt, a legnagyobb eséseknél is nagyon ritkán sír. Kérem a segítségét, tanácsát, mit tegyek, hogy novemberben, ha elkezdi az óvodát és hasonló agresszív gyerekekkel találkozik, minél könnyebben kezelje őket és azok viselkedését és ne szenvedje meg nővéréhez hasonlóan a beilleszkedést.

Köszönöm a segítségét!

Nõi testben férfi

Kedves doktornő! Én egy 34éves válófélben lévö \"nő\" vagyok. Nemi intenditási zavarral küzdöttem gyermekként. Sokat vittek anno pschihológushoz,aki megállapitotta,hogy a saját nememhez jobban vonzódom.Azért mentem férjhez 15éve,mert sokat csúfoltak,s azt hittem,hogy ez jó megoldás lesz,a pletyka kordában tartására.Házasságom alatt is volt nővel kapcsolatom. Jelenleg együtt élek egy elvált hölgyel,akinek van 3 kiskorú gyermeke. A gyermekek abszolut férfiként néznek rám.A külsöm,a megjelenésem,az orgánumom,mindenem pasis.Apának hivnak,s úgy is viszonyulnak hozzám,s én is hozzájuk.A gyermekek előtt nincs fürdés,nincs wc használat.Tehát ők férfiként kezelnek..Az lenne a kérdésem,hogy,a gyámhatoság,vagy más szerv,beleköthet e a gyermeknevelésbe,vagy a párkapcsolatba?Már 1 éve vagyok a gyermekek életébe,de csak 1 hónapja élünk közösen.A gyermekek kiegyensúlyozottak,szófogadóbbak,toleránsabbak,nyugodtabbak azóta,mert van \"apukájuk\".Tehát,nincs a párkapcsolat,s a közös életvitel a kárukra. Szellemileg nem korlátozódnak. Várom válaszát! Tisztelettel:anonim34.

Kiskorban éjjeli ébredés

Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy a 19hónapos kislányom kb 2hete felül ágyba éjjel és 1,5-2órát ordít!Eldobja a cumiját az alvós rongyát,akárhányszor adom neki oda!Ilyenkor nem engedi hogy én vagy apukája megvigasztaljuk,mert ellök magától,csapkod vagdal!/köztünk alszik ha ez számít/Mi lehet ennek az oka???Mit tegyek???Mielőbbi válaszát várom!!!

Nehezen oldódó kisgyerek

Kedves Orsolya!
Irtam mar Onnek a 17 honapos kisfiammal kapcsolatban. Nagyon koszonom a valaszat, megprobaltam valtoztatni a gyermekemhez valo hozzaallasomon, es azt hiszem sikerult. Most mar elvezem az egyuttleteket, es kontrollalom magam, hogy kimerultseg, betegseg eseten se legyek elutasito vele. A kerdesem azonban a kovetkezo: Mi az oka annak, hogy a gyerek az apjaval nem tud felszabadult lenni, ha dicseri, mondd neki valamit hozzam bujik, ha a jatszoteren oda megy egy felnott a kozelebe, leblokkol, nem jatszik. Ha ismerosok jonnek hozzank( ami nagyon ritka), 2 ora eltelik, mire oldodik egy kicsit. A nyaron rokonokkal nyaraltunk egyutt, 3 nap mulva fogadta el oket, addig ha hozza szoltak, elbujt, vagy hozzam szaladt. Egy este egy etteremben vacsoraztunk, ahol felszabadultan tett-vett, szaladgalt, odament egy kutyahoz, hogy megsimogassa, amikor a kutya gazdajat eszrevette, aki mosolygott ra, megfordult, a falhoz dugta a buksijat, megprobalt \"felszivodni\". Ez gyakori nala. Felnott jelenleteben nem tuja veghezvinni az akaratat.A gyerekekkel egyebkent jol elvan. A nagyobbakhoz odaszalad, olelgeti oket. Probal kapcsolatba kerulni veluk, bar neha meg tartozkodo, felenk. Nem tudom ez a korai rossz kapcsolatunk kovetkezmenye, az elszigeteltsege, amelyben elunk, vagy a termeszete ilyen? Lehet -e rajta valtoztatni?
Koszonom a segitseget; udvozlettel: Monika

Gyerek szeretetéért versengõ rokon

Kedves Orsolya!
Van egy 27 hónapos kislányom,aki nagyon értelmes,és okos kislány ,szinte már mindent beszél. A szomszédunkban laknak a keresztanyukámék,és a nagymamámék,így mindennaposak a találkozásaink. A férjem három műszakban dolgozik,ezért a keresztanyukám a kislány születése óta a délutános heteken jön segíteni fürdetni,és ezen kívül mivel a szomszédba laknak elég gyakran átmegyünk vagy átjönnek.A kislány nagyon anyás mindig velem akar lenni,én öltöztessem,én játsszam vele,mindenben én segítsek neki még olyankor is amikor az apukája itthon van.Nem azt mondom hogy nem szereti az apját de többnyire velem akar lenni.A problémám mégis a keresztanyukámmal van.Kezdődött azzal hogy amikor még pici volt,állandóan vette ölbe,olyankor is amikor nem kellett volna,így állandóan ölbe vágyott ,olyankor is mikor ő nem volt ott,ezért alig tudtam tőle valamit csinálni.Erről nagy nehezen leszoktattam,utána folytatódott azzal,hogy mikor már kezdett eindúlni,mindig csalogatta a gyereket hogy gyere hozzám,hozzám gyere,mindent amit csak lehet megengedett neki,nem szólt rá semmiért csak azért hogy hozzá jobban menjen ,mint az anyukámhoz.Próbál lekenyerezni azzal hogy mindent vásárol a gyereknek,meg pénzt ad.(anyukámnak ez nagyon rosszul esik,mert ő nem tud annyi mindent venni,és nem tud annyit segíteni,mint a keresztanyukám)Nagyon rosszul esik hogy ha ő ott van akkor velem se annyit foglalkozik,mint amikor nincs ott.Úgy érzem hogy szeret a gyerek nagyon,viszont mikor keresztanyukám ott van el megy minden kedvem.Amit mi próbálunk nevelni a gyereken azt ő egy perc alatt lerombolja azzal hogy mindent megenged neki.pl:mi nem engedjük hogy egyedül megnézze a fényképeket,csak ha mi ott vagyunk,mert akkor gyűri,firkálja stb,keresztanyukám bezzeg tegnap is fogta amit tőlünk kapott ajándékba képeket mind oda adta a gyereknek hogy játsszon vele.Mi bezzeg ha nem adjuk oda neki akkor majd kivágja a hisztit,mert a keresztanyukám megengedte neki.Próbálok már kevesebb időt ott tölteni,és próbáltam már elmagyarázni neki szépen ,kicsit csúnyábban,hogy ez így nem jó,egy hétig megérti,utána kezdődik minden elölről.Kérem adjon valami tanácsot,hogyan kezelhetnénk ezt a problémát?Még annyit hozzátennék,hogy a férjem is mindig azt vágja fejemhez,hogy én kényeztetem el azért nem hallgat rá,és azért hisztizik ha nem engedünk meg valamit, ezért vitatkozunk a legtöbbet.
Köszönettel:Melinda

Kamasz étkezési zavar

Kedves doktornő! :)
Olyan problémával fordulok önhöz, hogy nekem van egy mostohalányom. Csinos, normál testsúlyú lány. Nagyon jó a kapcsolatunk. 14 éves. Észrevettem, hogy elég keveset eszik, tett megjegyzéseket melyből arra következtettem hogy azt gondolja magáról hogy kövér. 170/53. teljesen normális. Szédeleg, gyenge és fáradt. Kérdőre vontam, veszekedtünk s dühében elmondta hogy néha hánytatja magát ill. hashajtót is szed. Könyörgött hogy ne szóljak a szüleinek....de mit kéne tennem? szeretem őt és aggódok érte...:(
Előre is köszönöm :)

Pánikroham kamaszoknál

Kedves doktornő!
Mostohalányom 18 éves nemrég költözött fel Pestre, nagyon megviselte de ügyes kislány. Édesapjával mi is fenn élünk. Egy nap hívott és mondta hogy menjek oda, megijedtem rögtön indultam. Ott feküdt a padlón és nem kapott levegőt majd elájult. Kihívtam a mentőket. Senki nem mond semmit. Azt mondta hogy nagyon rossz dolgok jártak a fejében a halállal kapcsolatban, hogy elveszít olyan embereket akiket szeret. Ez egyfajta pánikroham volt? Hogy tudnánk ezt megoldani?
Előre is köszönöm :)

Autizmus szocializáció

Kedves Orsolya!
Szeretném megkérdezni véleményét problémánkkal kapcsolatban.
Kisfiam, Peti 2 és fél éves, kb. egy éve lettünk figyelmesek viselkedészavarára (nem figyelt a nevére, fejét a földbe verte). Azóta (röviden összefoglalva) jártunk jónéhány szakembernél - eddig két neurológus, egy pszichiáter és két gyógypedagógus látta Petit - és közülük többen valószínűsítették az autizmust. Tegnap jártunk a korai fejlesztő központban, ahol a pszichiáter kizárta a nevelési hibát és a figyelemzavart, autizmusra gyanakszik ő is, annak egy enyhe formájára. A mostani legtöbb gondot az okozza, hogy Peti minden helyzetben nagyon agresszív a családtagokkal - harap, rúg, csíp - még ha épp semmi oka sincs rá. A játéka is beszűkült: csak autózik, vonatozik. Jövő héten fogjuk megbeszélni a részletes terápiás lehetőségeket.
Ami miatt írok és nagyon feszít, hogy ma az óvodában szóltak, hogy a lányom, aki 4 és fél éves, úgy próbál barátkozni, hogy meghúzza a gyerekek haját, és más extrém dolgokkal hívja fel magára a figyelmet, nem tud szocializálódni, senki nem akar vele barátkozni. Ez a gond az előző ovijában is jelentkezett, kb egy éve. Ott is üldözözz a "szerelmével" egy kislányt, akit a mai napig emleget, hogy hiányzik neki (szerintem annak a kislánynak az én lányom a háta közepére se hiányzik, mert mindig molesztálta). Most felmerült bennem, hogy mindkét gyereknél a szocializációra való képtelenség nem mégis hibás szülői hozzáállás miatt alakult-e ki? Vagy örökölhettek erre hajlamosító géneket? Kinga lányom egyébként még Peti megszületése előtt még velünk is zárkózott volt: nem örült, ha simogatom, babusgatom (Peti ennek pl. jobban örül), ő maga sem érzésből simogat, hanem tudja, hogy én azt mondtam neki, hogy az nekem jól esik... Kinga egyébként rajzolásban van elmaradva, talán most kezdi magát lerajzolni, egyáltalán valamit ábrázolni. Mi a férjemmel alapvetően csendesek vagyunk, és szerintem a kapcsolatunk is harmonikus.
Már teljes a káosz a fejemben, ezért megköszönném, ha megtisztelne figyelmével.
Köszönettel: Zsuzsa

Távol a szülõktõl

Kedves Orsolya!
Én már lassan egy éve,hogy a barátomhoz költöztem és együtt élünk közös háztartásban.
Mielőtt ide költöztem volna szüleimmel éltem külföldön laktunk,az interneten ismerkedtem meg a mostani barátommal,aki akkor kijött hozzám külföldre és akkor találkoztunk elsőre ,pár napot nálunk töltött a szüleimnél volt vendéglátva is,így a szüleim is megismerhették őt 3 nap alatt ,mivelhogy csak 3 napig volt nálunk.
Találkozásunk jól sikerült ,mert a barátom mikor jött vissza, kérte hogy jőjek vele én is hozzá hogy ismerjem meg a szüleit meg azt a helyet ahol ő lakik.
Szüleim már akkor nem akartak elengedni vele ,hogy olyan messzire a szomszédos országba elmenjek hozzuk,mivelhogy alig ismerem őt és hogy messze lakik.
Végül csak rábeszéltem ,hogy engedjenek el ,így eljöttem egy hétre ide hozzuk.
Megismertem szüleit,testvéreit meg a várost , ahol lakott,ez így rendbe volt jó volt minden és tetszett a város is.
Aztán mikor eltelt ez a hét náluk,a barátom haza vitt ,aztán ő is haza ment.
Ezután kezdődtek a viták otthon a családomban,a szüleimmel,mert nem akarták ,hogy többé találkozzak a barátommal,mondván hogy messze van ,más országban és hogy ők nem tudnának látogatni minden héten ,meg hogy elveszítenek engem meg minden félét mondtak hogy elvegyék a kedvem a barátomtól.
Én nem tudtam beletörődni abba ,hogy elveszítsem a barátom ,mert ha kis időre is találkoztunk,de nagyon megszerettük egymást és nagyon hiányoztunk egymásnak.
Közben a szüleim mindent elkövettek ,hogy felejtsem el őt,aztán a találkozásunk után tartottam a kapcsolatot a párommal az interneten ,egészen 2 és fel hónapig az alatt is ismerkedtünk a netten.
Ezután már nem birtam a sok otthoni veszekedést meg hogy elveszitem a parom nem tudtam kihez menjek ,kivel maradjak ,így ugy döntöttem,hogy az én boldogságom választom és igy nagy veszekedés után,a szüleim azt mondták ha elmegyek többé nem mehetek haza meg hogy kitagadnak,ennek ellenére utánam jött a párom és elvitt magához és azota mar lassan egy éve eggyütt élünk.
Fél év együtt töltött idő után haza mentünk ,akkorra már csak hozzuk mehettünk és már nem volt veszekedés,de mai napig is nem tetszik nekik és azt mondják szomorúságot,keserűséget hoztam nekik ezzel ,hogy elhagytam őket.
azt szeretném kérdezni,hogy jol döntöttem ,mikor nem őket választottam és eljöttem ide a páromhoz,vagy hibás vagyok és nem szabadott volna ezt tegyem velük?
Hozzá tenném azt is ,hogy még két fiu testvérem otthon él a szüleimmel együtt ,úgy hogy nem hagytam magukra teljesen.
Várom válaszát!
Tisztelettel:Kata

Kistestvér születésekor ovi kezdés

Kedves Szakértő!
Kislányomat novembertől felvették oviba,és pont november elején születik meg a kistestvére,tehát a 2 időpont szinte egybe esik.Most bölcsödébe jár,ahova többé kevésbé szeret járni.
Ön mit gondol,nagy trauma érné,ha pont a tesó születésekor kezdené az ovit,és neki mennie kellene kötelezően minden nap az oviba,miközben a baba itthon marad velem?
Kezdje talán később az ovit januárban,vagy inkább szoktassam be októberben,és akkor viszonylag természetes lesz neki,hogy megy oviba?A kislányomról még pár infó:Anyához nagyon ragaszkodó,de nem túl érzékeny típus, a gyerekeket szereti,igényli a sok játékot,mozgást.
A tesót várja.
Még nem beszél sokat,tehát mondatokban,de megérteti magát.Egyrészt azt gondolom,hogy jó lenne neki az ovi a beszédje fejlődése és a gyerektársaság miatt.Másrészt féltem,hogy szomorúságot okozok neki...
köszönöm a válaszát
Lolla

Nyolc hónaposok szorongása

Kedves Orsolya,

Nem tudom, hogy tud-e segíteni a problémámba?! Teljesen el vagyunk keseredve a Párommal a 9 hónapos kislányunk miatt.
Megpróbálom röviden összefoglalni a problémánk:

9 hónapos a kislányunk, nagyon értelmes, érdeklődő kisbaba.
Az egyetlen gondunk, hogy nem lehet itthonról kimozdulni Vele.
Nagyon nehezen szokta meg a babakocsit, most is csak max. negyedórát bír ki benne.De a fő gondunk az lenne, hogy sehová nem tudjuk elvinni, ha bárhová megyünk Vele (üzletbe, gyógyszertár, rokonok, idegen hely) torka szakadtából kiabál, bömböl és egyáltalán nem lehet megnyugtatni.Az idegen környezettől, emberektől teljesen elzárkózik, senki nem szólhat hozzá, nem veheti fel rajtunk kívül.
Teljesen tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk, hogy miért teszi ezt, hogyan cselekedjünk?

Várjuk válaszát!

Köszönettel:

Petra

Testvér harc

Tisztelt Doktornő!
Nagyon köszönöm a válaszát.Valóban megoldódni látszik a problémánk.A gyerekek már nagyon ritkán verik a fejüket,szépen megtanultak egymással játszani,megértik,hogy most a testvér játszik azzal a játékkal és majd ha megunja játszhatsz vele te is.Most már inkább "megbeszélik" a dolgokat,nagyon ritkán fajul verekedésig a dolog.
Még egyszer köszönöm,hogy megnyugtatott és a jó tanácsokat.
Tisztelettel:Üstné Ibolya.

Uralkodó férj

Tisztelt Orsolya!
Azt szeretném kérdezni hogy indokolt e a válásom ha ugy érzem hogy a férjem indokolatlanul szol rá a 16 éves fiamra illetve amikor kellene nem szol .rá.Ha meg én szolongatom nevelem a fiam rám szol hogy mit veszekszünk. A fiam többször ivott már alkoholt lehet e ez a férjem miatt.Vagy csak kamaszkori kiprobálás ez.amugy volt az évvégi bizonyitványa a fiamnak. Még ehhez kapcsolodik hogyafiam állandoan ugy tanul hogy nálunk vannak a haverjai , de a bizonyitvány jo volt de többre lenne képes szerintem.Illertve Velem is gondok voltak 14 éve antideprenszánsokat szedek csak az utobbi egy évben vagyok szinte teljesen jol.Illetve régebben a férjem igen despota volt velem szemben, pédául többször megakadályozta hogydolgozzam de a jövedelmeimet nem költhettem belátásom szerint nos ez a helyzet kb féléve sokat javult,érdemes e várni a válással elég tartosnak itélhetö e félév javulási idöszak?Köszönettel

Párkapcsolat lezárása

50 éves nő vagyok, társkeresőn ismertem meg egy 52 éves rák férfit. Külön élt házastársától, elmondása alapján 20 év után érezte hogy valami hiányzik és lett valakije. K.b. 2-3 éve kalandozott, általában 2 hónapig tartottak a kapcsolatok, azt mondta azért mert nem találta aki kedvére való. Nagyon szép kapcsolat alakult ki köztünk, szó szerint mindenben egyeztünk, fantasztikus harmóniát éreztem, de 2-3 hónap elteltével mindig volt egy szakadás, email-ben írta hogy valamiért nem siet hozzám, járni kell az útját..Tehát most az van hogy 10 hónapig tartott, ezúttal tényleg vége. Éreztem hogy nagyon szeretett, néha éjszaka arra ébredtem hogy könyökölve nézi a testemet, simogat, csodál.Minden porcikámat szerette, jókat főztünk együtt, meg ő gyakran nekem amiket tudta hogy szeretek. Nagyon kedves, figyelmes, jó lelkű volt mindvégig, imádja gyerekeit unokáit, állandóan rohan hozzájuk ha kell segíteni , naponta beszél velük.Lehet kapuzárás előtti..Tudom nem kéne, de bízom benne hogy ha nem is most, de néhány év múlva visszajön, mert hiányozni fog neki a sok nevetés, közös élmény. Talán megnyugszik, elfárad ebben a rohanásban. Mint mondtam ő ma is szuper lativusokban beszél rólam, velem semmi baja nincs. Legszívesebben persze írnék, hívnám... Mi lehet a megoldás? Ha van egy kis esély, mi a célravezető viselkedés? Milyen típusú ez a pasi? Köszönöm segítségét.

Introvertált szülõ

Kedves Orsolya!

Én egy nem túl barátkozós típus vagyok, szeretek egyedül lenni, talán mert ez könnyebb, mint kapcsolatokat ápolni, nekem ez utóbbi nagyon nehezen megy. Ha én ilyen vagyok, lehetséges, hogy a kisfiam (1 éves) ettől függetlenül "normális" ember lesz, aki kiegyensúlyozott, határozott egyéniség, tehát az én ellentettem? Mert tudom a szülő minta a gyerek számára és ettől félek, nem szeretném ha olyan lenne mint én, de én nem tudok neki néhány dolgot megtanítani, hisz én sem tudom hogyan kell. Szeretném ha neki sok barátja lenne és értékes időket töltene el velük, nekem ez nem megy, pedig hiányzik nagyon. Szóval egy nem "normális" anyának lehet "normális" gyereke? Fel tud nevelni és fel tudja készíteni egy magába zárkózott, magát elhagyatottnak, értéktelennek érző anya a kisfiát az életre?
Persze van édesapja, aki szerencsére nem olyan mint én. De saját magamról tudom, anya csak egy van és senki és semmi nem tudja pótolni.

Köszönöm.

Kicsik szabályozása

Kedves Szakértő!
 Mostanaban vette fel azt a szokast a kisfiam, ha valamit megtiltok neki, vagy ha valamiert fusztralt, akkor a sajat fejet beleveri nagy erovel a foldbe, falba, vagy ami epp a kozeleben van. Most 19 honapos, egyebkent nagyon ertelmes, okos kisfiu. Par szot a csaladunkrol, amit fontosnak tartok. Kulfoldon elunk, es sajnos, amikor a kisfiam 13 honapos volt vissza kellett mennem dolgozni, mert a ferjem elveszitette a munkajat. Ket honapot a ferjemmel volt otthon, utana kerestunk neki egy angolnyelvu bebiszittert, hogy el kezdje tanulni a nyelvet. Egy hetbol 3 napot tolt a bebiszitterrel.
 Visszaterve a problemara. Kiprobaltam mar sok mindent. Probaltam szeretettel kozeledni hozza ilyenkor, probaltam tiltani neki,de semmi siker. Mi allhat a problema mogott es hogy lehetne orvosolni?
 

Nem eszik kanállal

Kedves Szakértő!
 
 Úgy tűnik, hogy a kisfiamnak pszichológiai problémái vannak a kanállal és a szilárd ételekkel szemben!
 
 8 hónapos kisfiam egyáltalán nem hajlandó megenni semmilyen pépes ételt, csak folyadékot fogad el!
 Jól fejlődő, erős baba, már 4 foga van..3,6 kilóval és 55 centivel született és most 9 kg és 74 cm.
 Általában jó kedélyű, remekül kúszik, kuyázik, most kezdi a mászást, kapaszkodva pedig már feltérdel és fel is áll.
 
 6 hónapos koráig kizárólag szopott, igény szerint, nagy lelkesedéssel.
 6 hónapos korában elsőnek házilag reszelt almapépet kapott, amit olyan lelkesen megevett, hogy le is filmeztük és férjemmel megállapítottuk, hogy nem lesz itt gond a hozzátáplálással...
 Ugyanilyen sikeres volt a mézédes házilag reszelt körte ill. az őszibarackos bébiétel is. A bolti sütőtökpüré kicsit kevésbé ment, de abból is evett.
 Aztán elkövetkezett a banán, amit villával pépesítve szintén lelkesen evett, azonban rögtön csalánkiütéses lett tőle és kiderült, hogy allergiás rá.
 Lehet, hogy csak véletlen időbeli egybeesés, de azóta nem kell neki az égvilágon semmi, ami szilárd!
 
 A kanálnak már a látványától is undorodva elfordul, bármi van rajta. A száját összeszorítja és szabályosan fintorog és összerázkódik a viszolygástól. Közben kézzel-lábbal kapálózik és próbálja kiverni a kezemből a kanalat. Hiába adok bármi játékot a kezébe: amint meglátja a kanalat, eldobja őket és csak azzal foglalkozik, hogy a püré el ne juthasson a szájáig.
 
 Elveim ellenére már mindennel megpróbálkoztam, hogy megszeresse a kanalat: vettem neki ízesített tejpépet, ill. csokis babapudingot is, de egyik se kellett neki semmilyen szinten.
 
 Egyetlen dolgot fogad el és ez a kis üveg kávéspohár. Abból megiszik néhányfajta bébigyümölcslevet. Eleinte még a hígra készített Sinlac-pépet is megitta belőle, ma már azt sem. Ezenkívül, nagy melegben hajlandó volt még babavizet inni a bolti sportkupakos flakonból.
 
 Egyébként manapság is igény szerint szopik, ami azt jelenti, hogy nagyjából 4 óránként napközben és kb. 3-4x felkel éjszaka, kicsit szopizik, majd visszaalszik. Szerencse, hogy még tejem van, de egy ennyi idős babának az anyatej már nem tartalmaz elég zsírt - a védőnő is megmondta-, mindenképpen ennie kellene zsiradékos húsos főzelékeket is.
 Teljesen tanácstalan vagyok! A kislányom 2 éves és ő annak idején  ennyi idősen már falta a húsos püréket, mindent elfogadott.
 
 Pár trükkel még megpróbálkoztam, de azok se vezettek eredményre. Adtam a keze ügyébe főtt egész zöldséget, babakekszet, kiflit, hátha a darabosat szívesebben veszi a szájába, de nem. Kicsit játszik velük, aztán eldobja. Egyébként a játékait se szokta a szájába venni, valahogy nincsen nála az a nyáladzós, mindent szájba tömős korszak. Egyedül az öklét tömi a szájába. Bekentem az ökleit gyümölcspürével, hátha rákap az ízére, de csak sírva fakadt, amin tmegérezte az ízét és utána már az öklét se kapta be. Próbáltam, hátha lenyalogatja az ujjamról a pürét, de úgy se kellett neki. Nem cumizik és a cumisüveg ill. a csőrös pohár is "fúj-fúj" Pürébe mártott bébikanalat is adftam neki játszani, de nem vette a szájába.
 
 Ezt a szilárd étellel és kanállal szembeni makacs ellenállást eleinte még próbáltuk jogosnak, normálisnak, átmenetinek tekinteni (jön éppen a foga, kanalas orvosságot kapott a megfázásra és az biztos nem ízlett neki, biztos fáj a torka, egyébként jól fejllődik stb). Olvastam olyan tanácsot, hogy várjunk egy hetet, majd próbálkozzunk újra, de ez se vált be. Most viszont már lehetelen a dolgot tovább halogatni
 
 A védőnő se igen tud mit mondani. Megpróbáltuk a húsleves levét a kis kávéspohárból, de hamar kiszúrta, hogy ez nem gyümölcslé és onnantól nem kellett neki. Azt nem értem, hogy ugyanaz az íz gyümölcslé formájáéban ízlik neki, legalábbis megissza (almalé, őszilé, sárgabraacklé), de az ugyanilyen összetételű és ízű pép már "fúj-fúj" és még össze is rázkódik az undortól. A darabos ételt (pl. kiflidarab) pedig hiába csempésszük nagy nehezen a szájába, nem csócsálja és nem nyeli le, csak ott ázik a nyelvén, közben pedig sír.
 
 Nagyon aggódom, hogyan jut így ásványi anyagokhoz, hogy fog megtanulni rágni, teljesen kétségbe vagyok esve.
 Attól tartok, hogy a kisfiam problémája a kanállal és a pürékkel, pszichológiai eredetű. Mitévő legyek?
 
 Válaszát előre is nagyon köszönöm!!!!
 

Kudarctûrés kisgyereknél

Kedves Szakértő!
 Iker babáim vannak,most 18 hónaposak.Kislány és kisfiú.A fejlődésükben nem volt semmi probléma.Súlyuk,mozgásuk szellemi fejlődésük teljesen rendben van,sőt állítólag érdeklődőbbek és "értelmesebbek"a korukhoz képest.1 éves korukban mentek,már szinte mindent beszélnek,azaz mi értjük mit mondanak.Egyelten gondom van.Ha valami nem sikerül nekik,vagy nem engedek meg dolgokat amit szerintem nem kellene csinálni,vagy a testvér elveszi valamelyik játékát,azaz nem az történik amit szeretnének,verik a fejüket akár falba,akár szekrénybe,vagy bármibe ami a közelükben van.Már-már annyira,hogy lila a homlokuk.Beszéltem erről a védőnővel és a gyermek házi orvossal.Azt mondták nincs semmi baj,ez a dackorszak és próbálgatják meddig mehetnek el.Kemény a koponyájuk,nem lesz bajuk,Szerintem pedig fáj nekik,hiszen időnként sírnak is ha beverik önként a fejüket.
 Kérem Önt,nyugtasson meg,hogy valóban ez csak a dackorszak,vagy fordukjak e orvoshoz és milyen szakorvoshoz.
 Segítségét nagyon megköszönöm.
 Tisztelettel és köszönettel:Üstné Ibolya.

Pelenkát kér kakihoz

Tisztelt Orsolya!
Tanácstalan vagyok 3 éves unokámmal kapcsolatban.Fantasztikus gondolkodású,jó logikával rendelkezik,közvetlen, hamar barátkozik.Pár hete kezdett vécébe pisilni,de idegen vécébe, nem akar azt mondja nem jó az alakja a vécének.Kakálni nem akar a vécébe ,kakilás előtt pelenkát kér.Lassan itt a szeptember és óvodába készülünk.Szeretném ha adna valamilyen tanácsot hogyan tudnánk segíteni.

Nevelõapa türelmetlen

Kedves Orsolya!


Feleségem előző házasságából egy 6 éves kislány "nevelőapja" lettem nem olyan régen.
Sajnos az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy a gyermeknevelés területén számos hiányosággal rendelkezem, amely nagyon negatívan kihat a közös életünkre.
Nagyon türelmetlen vagyok sokszor és ezáltal a bennem lévő (a türelmetlenség által okozott) feszültséget a kislányunk is átveszi és egy ördögi kör veszi kezdetét. Ha oda is figyeltem rá időszakosan, csak átmeneti sikerekeket tudtam elérni és után az egész összedőlt, mint egy kártyavár és kezdődött minden előről.
Így nem tudom fegyelmezni, nem fogad szót nekem és ez mind-mind újabb feszültségeket szül bennem és egy totális kudarc élményét.
Tudom, hogy én vagyok egyedül a hibás és tudom: ha minden így folytatódik, akkor elveszítem a családom...
A tanácsát szeretném kérni: tudna-e számomra olyan tréninget, képzést javasolni, ahol ezeket a hiányosságokat leküzdhetném, ahol megtanulhatnám (maradandó módon) ezeket a gyermeknevelési szabályokat?

Segítségét előre is köszönöm!

Egy elkeseredett "apuka"