Miért van ez? Mi tartja ott - még az amtőr sakkozókat is, még a kicsi gyerekeket is - órákig a tábla előtt?
A kérdés nem is olyan egyszerű. Főleg annak nehéz megérteni, aki még nem próbálta. Szerintem sok-sok apró dologból tevődik ez össze. Próbálj meg visszaemlékezni az iskolában töltött évekre, és a matematika órákra. Egyáltalán nem biztos, hogy most szép emlékeke jutottak eszedbe. Na de ne arra gondolj, hogy mennyire nem értettél semmit, hanem azt a pillanatot idézd fel, amikor stréber osztálytársad már másfél órája magyarázza neked, hogy hogyan jön ki az x, és egyszer csak rájössz, hogy igaza van, érted, tényleg annyi! (Remélem, azért egy-két ilyen pillanatban volt részed). Na ez a megkönnyebbüléshez és megvilágosodáshoz hasonló sikerélmény az, amit egy kezdő sakkozó 2-3 lépésenként átél: mindig, amikor rájön, hogy hogyan vihetné véghez tervét, vagy hogyan tehetne keresztbe ellenfele ténykedésének, stb. Ez az az élmény, ami továbbviszi, ami miatt keresi a következő lehetőséget, próbál mindig rájönni egy megoldásra...