Ezen javulási tendenciák következménye, hogy az Egyesült-Királyságban csaknem 11 centiméterrel nőtt az átlagmagasság az elmúlt másfél évszázadban. Ez nagyban kihatott a gyermekek növekedésére is, a kérdés az, hogy hogyan.
Mi a különbség gyermekeink és az elmúlt évszázad szülötteinek növekedésben?
Nem utolsósorban, mit tudhatunk meg ebből?

Mint tudjuk, csemetéink növekedése nem egy konstans folyamat. Gyorsabban nőnek az első négy-öt évben, ezt követően, a pubertás korba érkezve „nyúlnak meg” ismét hirtelen. Ez lányoknál 8-12 éves kort, fiúknál pedig 11-15 éves kort jelent. Természetesen minden gyerek egyéni ritmusban növekszik, mégis egy táblázatban fel lehet rajzolni egy átlagos növekedési vonalat a fiúk és a lányok esetében is.

Ugyanakkor ez a növekedési mintázat eltér a gyermekeink és az elmúlt évszázad gyermekei esetében. Mivel a XIX. század közepén élt emberek átlagosan 11 centiméterrel voltak alacsonyabbak, ebből azt gondolhatnánk, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy az akkor élők pont ugyanolyan ütemben nőttek, mint mi, csupán alacsonyabbak voltak. Pedig valójában három különbséget is fel lehet fedezni.

Az akkor élt gyerekek lassabb ütemben növekedtek. A pubertáskori hirtelen megnyúlásuk időben évekkel később következett be, a mai gyerekekhez képest. Sokkal több „idejük” volt a növekedésre, inkább a húszas évek elején álltak meg a növésben, nem pedig a késői tinédzser időszakban. A régi európai és észak-amerikai mintázat nagyon hasonlít a mai, fejlődő országokban élő gyerekek görbéire.

Miért fontosak a hosszú távú változások megfigyelése? Nem csak azért, mert az ilyen típusú kutatások elvégzésével gazdagabbak leszünk számos érdekes információval. A fejlődésben visszamaradtak aránya a fejlődő országban egy fontos eszköz az alultápláltság mérésére. A hosszú időszakaszokat vizsgáló növekedési elemzések eredményei segítenek nekünk abban, hogy jobban megértsük, mik azok a hatások, melyeknek befolyásolásával csökkenthetőek a fejlődésben visszamaradt gyermekek száma.

Forrás: openpop.org