Néhány szó Japánról

Tény és való, hogy Japán igen magas fejlettségi szinten áll, a banki szektor, a telekommunikáció, az ingatlanok, a közlekedés vezető ipari ágazatok. Japán a világ második legnagyobb gazdasága. Vezető nemzet az orvostudomány, a technológia, a tudomány területén is. A Japán szigetcsoportot körülbelül 127 millióan lakják.
Oktatási rendszerük nemzetközileg is sikeresnek és hatékonynak mutatkozik. A rendszer
hasonló, mint hazánkban, a tanítási napok száma azonban jóval több, 2012-ig szombatonként is kötelező volt bejárni az iskolákba.
De vajon mitől annyira sikeres az oktatás? Miért tisztelik sokkal jobban tanáraikat a japán gyerekek, mint más országokban?
 

Szülői figyelem

Nemrégiben Ázsia közkedvelt üdülőhelyén, Thaiföldön nyílt alkalmam megfigyelni az idelátogató japán családokat. Rengeteg országból érkeznek ide turisták, különböző szokásokat hozva magukkal.
A japánokra többnyire a fegyelmezettség volt jellemző. A gyerekekkel nem kiabálnak, szeretettel fordulnak feléjük. Ha a kis lurkó rossz fát tett a tűzre, elég, ha csak szemmel és hanglejtéssel jelzik ezt felé. Nem korlátozzák, ha valamiért hisztizne, kedves, nyugtató szavakkal próbálják jobb belátásra bírni.
A felnőttek arcáról sok mindent nem lehet leolvasni, az érzelmeiket nem erős gesztusok, megnyilvánulások formájában fejezik ki. Kimutatják érzéseiket, de sokkal szerényebb formában.

Japánban a gyereknevelés több évszázados hagyományon alapul. Akkoriban az anyák, ha dolgozni mentek, vitték magukkal a gyerekeket. Egyfolytában beszéltek hozzájuk, kommunikáltak velük, elmondták, mit szabad és mit nem.
A gyerek egy-két éves koráig szinte mindig az anyja karjában, vagy hátán van. Ez az állandó testi és lelki kontaktus nagyon jó hatással van a kisgyermek érzelmi, szellemi életére, fejlődésére. Sosem kell egyedül lennie, szeretetben és boldogságban nevelkedik, mindent megkap, amire csak szüksége van, de legfőként a szülői szeretetet, tiszteletet.
Könnyebben és hamarabb sajátít el dolgokat, nyitottabbá válik. Jellemző a japán családokra a generációk együttélése, így nem csak a szülők, de a nagyszülők irányába is kialakul a kötődés, a tisztelet.
Kiabálást, ingerültséget ritkán tapasztalni a japán nevelésben. Büntetést és negatív megnyilvánulást nem használnak. Ezt a végtelen türelmet és odafigyelést, pozitív nevelési kultúrát kellene nekünk is elsajátítani, ami persze nem könnyű feladat.
Az eredmény viszont önmagáért beszél. A gyerekek már a kezdet kezdetén megtanulják tisztelni a szüleiket és egymást. Az óvodákban játékosan tanítják a gyerekeket, odafigyelnek rájuk, igyekeznek normális mederben tartani érzelemvilágukat. Megtanulják azt is, hogyan bánjanak az idősekkel, és az élővilággal.
A japánoknál nem terjedt el a bölcsőde és óvoda rendszer, mert az anyák általában nem mennek vissza dolgozni a szülés után. A gyerek nevelése lesz a legfontosabb életükben, ennek ellenére vannak azért óvodák is.
 

Irány az iskola

A gyerek tehát egészséges önbizalommal és önértékeléssel, tisztelettudóan indul az iskolába. Az általános iskola lazább, szelídebb, a tanárok hatalmas türelemmel fordulnak a gyerekek felé. A középiskolában nagy a megfelelni akarás a diákokban, mindenki igyekszik kihozni magából a maximumot. A tanórák végén a tanulók együtt takarítják az iskolát, rendszeretetre, tisztaságra nevelve ezzel őket.
A felsőoktatási intézményekbe bekerülni nem könnyű, de ha sikerült, akkor elvégezni már sokkal egyszerűbb feladat. Ekkor kerül ki a gyermek a nagybetűs életbe, ahol szorgalmas, kitartó, rendszerető és tisztelettudó munkaerő lesz belőle.

Összességében elmondhatjuk, van jó pár dolog, amit érdemes elsajátítani a japán nevelési módszerekből. Mit kapnak a gyerekek a szüleiktől?

• Türelmet
• Tiszteletet
• Szeretet
• Figyelmességet
• Pozitív megerősítéseket
• Szabad, boldog gyermekkort
• Szoros kapcsolatokat

Nem „nagy” dolgok ezek, mégis sok gyerek van, akiknek kevés jut mindebből. Pedig olyan hamar elillan a gyermekkor, egy szempillantás alatt felnőnek, kiröppennek a családi fészekből, és eljön az idő, amikor nekünk lesz szükségünk a támogatásukra. Ha gyerekkorukban nem sajátították el a fentebb felsorolt készségeket, nem volt előttük jó példa, akkor nehezen várható el, hogy felnőttként így viselkedjenek. Pedig sokkal élhetőbb egy olyan társadalom, ahol az emberek kölcsönösen tisztelik egymást, odafigyelnek magukra és a másikra is. 
 

Sorozatunk eddigi részei:

• Szüleik ölelő karjában nőnek fel - Bali, ahol mindig kézben tartják a babákat, akik sosem sírnak, csak mosolyognak
• Miért olyan boldogok a tibeti gyerekek? – Bölcsességek, gyereknevelési módszerek egy tibeti édesapától
• Szabad játék, dicséret, együttlét öröme: a dán gyerekek a legboldogabbak a világon
• Életrevaló és magabiztos dán fiatalok - Hogyan nevelik gyermekeiket a világ egyik legboldogabb országában?
• Mélyen tisztelik a szüleiket felnőttkorban is - így nevelik gyermekeiket a romák
• Csokit is ehetnek reggelire - 6 ok, amiért a holland gyerekek a legboldogabbak
• 4 évesen kezdik az iskolát, sosem fáznak és egész nap ehetnek sült krumplit - az angol gyereknevelés titkai
• 7 okos módja a gyereknevelésnek - tanuljunk a zsidó kultúrából!
• Ahol nincs kiabálás, se büntetés, mégis tisztelettudóak a gyerekek: a japán gyereknevelés titkai

Indexkép: skeeze/pixabay