A szemtelenség okai és kezelése - mit tegyünk, ha rendszeresen visszabeszél a gyerek?

Kercsó Dorottya - 2020-07-08
Noha az önálló véleményalkotás képessége nagyon fontos mérföldköve a gyermek fejlődésének, és nem lehet cél, hogy ezt elnyomjuk, meg kell tanulni azt is, hogy a véleményt kulturált formában hozza a gyerek a környezete - elsősorban a szülei - tudomására. De hogyan?
A szemtelenség okai és kezelése - mit tegyünk, ha rendszeresen visszabeszél a gyerek?

„Nem!” – kiáltja az egy év körüli gyerek, amikor nem a szája íze szerint alakulnak az események. A legtöbb kisgyermeknek ez az első szava, és itt kezdődik valahol a visszabeszélés, ami később eszkalálódik, és kamaszkorra egészen félelmetes mértéket ölthet.

Ebből is látszik, hogy a folyamatot rendkívül nehéz „megfogni.” Hogyan is szoktathatnánk le egy éppen beszélni kezdő totyogóst arról, hogy tiltakozzon? (Nem is biztos, hogy lehetséges ez, vagy ha mégis, megéri.) De akkor hol kellene megállítanunk a spirált? A dackorszakban? Az óvoda kezdetén? Kisiskolás korban?

Mikor elég érett a gyerek arra, hogy felfogja: a szavainak súlya van?


Menne ez, csak akarni kell

A szülők nagy része hajlamos azt gondolni, hogy gyermeke még „túl kicsi” ahhoz, hogy kontrollálni tudja az indulatait. A valóságban azonban gyakran már egy kiscsoportos is képes erre. Rendkívül gyakori jelenség, hogy az óvodában teljesen problémamentes, szófogadó kisgyermek azonnal kifordul magából, ahogy meglátja a szüleit, feleselni és hisztizni kezd. Ennek oka nem az, hogy az óvónővel ellentétben a szülő „nem tud nevelni”, hanem az, hogy a kicsi vele biztonságban érzi magát, és kiengedheti az összes felgyülemlő feszültséget. Ettől azonban a probléma az probléma marad, amit kezelni kell, különben egyre csak fokozódik, mígnem kiskamasz korra pokollá változtatja a család mindennapjait.


Tippek a szemtelenség kezeléséhez

Minden családban más számít szemtelenségnek. Van, ahol semmi ellentmondást nem tűrnek a szülők, máshol akár a káromkodáshoz is joga van a gyereknek. Az ideális helyzet valahol középúton lenne, ám mivel minden szülő és gyerek habitusa különböző, nem célunk egyértelműen megmondani, mi az, ami még belefér, és mi az, ami semmiképp. Legjobb ilyenkor is a megérzéseinkre hagyatkozni: ha egy megnyilvánulás kapcsán megszólal bennünk a vészcsengő, akkor az elhangzottak már valószínűleg túl vannak az elfogadható határon.

A követező tippek segíthetnek kezelni a visszabeszélő, szemtelen gyereket:


1. Ne menj bele szócsatába!

Amikor a gyerek azt vágja a fejedhez, hogy „nem te vagy a főnök!”, ösztönösen jön a válaszreakció: „De, én vagyok!”
Pedig hiába van igazad, ezzel a válasszal tulajdonképpen lesüllyedsz az ő szintjére, és azt sugallod, hogy egyáltalán van értelme vitatkozni a kérdésről.

Sokkal jobb, ha visszavágás helyett veszel egy mély levegőt, félrevonulsz, és akkor jössz elő, amikor már higgadtan tudsz beszélni vele. Ne feledd: a gyerek számára te vagy a példakép! Ha azt látja, hogy lehet veled vitázni, nagy eséllyel újra és újra meg fogja ismételni.


2. Legyen következmény!

Néha nagyon nehéz betartani, pedig ha következetesen alkalmazzuk, rendkívül hatásos módszer. Ha a szemtelenség következménye kézzel fogható – nem nézhet mesét, nem mehet át a barátjához, nem ehet csokit vagy bármi hasonló -, jó eséllyel oda fog figyelni, hogy minél ritkábban forduljon elő.


3. Próbálj meg a jelenség mögé nézni!

A kitartó szemtelenkedés oka a közvélekedéssel ellentétben nem feltétlenül a túlzottan engedékeny nevelés. Lehet elfojtott agresszió, figyelem kikövetelése (a negatív figyelem is figyelem), frusztráció nem megfelelő kezelése.

A szemtelen gyerek mérges. Érdemes megkeresni, mi okozhatja nála a dühöt, a stresszt, és ha lehet, kezelni a helyzetet. Közben pedig persze folyamatosan megerősíteni azt, hogy a minősíthetetlen stílust semmi sem magyarázhatja.


4. Dicsérd meg, ha szépen kéri!

Ne hagyd szó nélkül, ha szépen sikerült megfogalmaznia a kérését, ugyanakkor azt is tedd világossá, hogy attól még nem biztos, hogy teljesíted is. Valószínű, hogy szívesebben viszed gyorsétterembe, ha erre udvariasan kért meg, de ha így sincsen rá lehetőség, ne érezz lelkiismeret-furdalást.

„Köszönöm, hogy ilyen szépen kérted, de most akkor sincs időnk elmenni. Ha továbbra is ilyen aranyos maradsz, biztos, hogy a héten sort tudunk rá keríteni.”


5. Figyeld meg, mikor szemtelen

A szemtelen beszéd oka gyakran a fáradtság vagy a feszültség, ezért figyeld meg, mikor jellemző különösen. Edzés után? Azokon a napokon, amikor kémiaórája volt? Esetleg akkor, ha túl sokat telefonozott? (Ez utóbbi sajnos szinte törvényszerű). Ha egyébként nem jellemző a probléma, bizonyos helyzetekben azonban rendszeresen előfordul, biztos, hogy valami különleges feszültség áll a háttérben.


6. Figyelj oda, mit lát és hall

Első és legfontosabb: az egész családban legyen szokás a nyugodt és tiszteletteljes hangnem. Az a gyerek, aki folyamatos sértegetések, indulatos veszekedések közepette nő fel, maga sem fog máshogy kommunikálni.

Néha azonban a legszebben nevelt gyerek száját is elhagyja pár viccesnek szánt, de rendkívül udvariatlan megjegyzés, főként, ha vígjátékokban hallott ilyesmit. Nem tilos ilyesmit nézni, de tudatosítani kell, hogy ami a filmben poénos, az a való életben nem mindig elfogadható.


7. Próbálj megnyugodni!

Bizonyára úgy érzed, te soha nem engedted meg magadnak a szüleiddel szemben azt a stílust, amit most a gyereked használ. Talán igazad van, talán a messzeség szépítette meg a múltat. Azt azonban tudnod kell, hogy az önálló véleményalkotás képessége nagyon fontos feladata a felnőtté válásnak, és nem feltétlenül megy egyik napról a másikra ennek elsajátítása. A család az a közeg, ahol ezt kockázatok nélkül lehet gyakorolni – és reménykedni, hogy a viharos kamaszkor végére a kulturált beszédet is magáévá teszi a gyermek.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: kievstock / shutterstock

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2020 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media