A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Meleg fiatalok a gyerekkorukról: tudtam, hogy más vagyok, csak azt nem, miben

Lakatos Dóra - 2021-07-01
Lehetséges-e meleggé nevelni egy gyereket? Választható-e a szexuális beállítottság? Feltétlenül heteroszexuális lesz-e, ha egyáltalán nem találkozik a homoszexualitással? Meleg fiatalok mesélnek a gyerekkorukról, neveltetésükről, másságuk megéléséről itthon és a határon túl.
Meleg fiatalok a gyerekkorukról: tudtam, hogy más vagyok, csak azt nem, miben

Áder János köztársasági elnök a napokban aláírta a pedofiltörvényt, ezzel együtt pedig az LMBTQ ellenes törvényt is, amely kimondja, hogy kiskorúak nem kaphatnak iskolai felvilágosítást a homoszexualitásról vagy a nemváltásról, és tilos az LMBTQ bármiféle „népszerűsítése” kiskorúak számára.

De vajon lehetséges-e „meleggé nevelni” egy gyereket? Választás kérdése-e a szexualitás? Meg lehet-e változtatni? El lehet-e kapni egy tv műsorból, könyvből, vagy egy felvilágosító óráról? Nos, pszichológusok, pszichiáterek, szakértők szerint nem. Hoztam pár élő példát, ami az érem mindkét oldalát bemutatja: a szülő oldalát, aki LMBTQ gyereket nevel, és a fiatalét, aki annak ellenére is meleg lett, hogy nem nevelte rá senki. Először LMBTQ fiatalokat kérdeztem a gyerekkorukról, neveltetésükről.
 

A 20 éves Peti így nyilatkozott a gyerekkoráról:

Gyerekként, óvodás-iskolás korodban "látszott-e" rajtad bármi jele annak, hogy meleg vagy? Gondolhatta-e bárki? Máshogy viselkedtél, mint a többi gyerek?

Apró jelek voltak ovisként, de nem voltak tiszták. Egyszerre autóztam, kártyáztam és babáztam. Alsósként már kezdett valami látszani. Volt, hogy fiúkat puszilgattam, voltak little pet shop-os figuráim és egyre inkább a lányokkal lógtam. Ez utóbbi egyébként a családomban is megfigyelhető. A legközelebbi lány rokonom (az édesanyámon kívül), az egyik távolabbi unokatesóm volt. A közvetlen családi környezetemben férfi többség volt, mégis mindig a nagymamámnak kerestem a társaságát. Az iskolában legtöbbször azzal piszkáltak, hogy lánynak hívtak a fentebb említett viselkedésem miatt.

Kaptál gyerekként bármi olyan nevelést, ami arra "ösztönzött" volna, hogy meleg legyél? Volt-e esetleg bármilyen LMBTQ példa előtted?

Épp az ellenkezőjét kaptam. Összeboronáltak a szüleim egy kislánnyal, akiről később kiderült, hogy ő sem heteró. Így visszagondolva semmi különösebb dolgot nem váltott ki belőlem ez a "gyerekszerelem", de elég morbid, ha azt nézzük, hogy gyakorlatilag elvárták, hogy gyerekszerelem legyen köztünk.

Hány éves voltál, amikor úgy érezted, biztosan tudod, hogy meleg vagy?

Azt már első osztályban éreztem, hogy más vagyok. A fiúk jobbára fociztak, én meg elvoltam a saját kis fantáziámban. Felsős lehettem, amikor legbelül már kezdtem elnyomni a valóságot. Folyamatosan azzal csúfoltak, hogy "b*zi", én pedig nem akartam nekik örömet szerezni azzal, hogy felvállalom. Nyolcadikban viszont, amikor mentünk haza osztálykirándulásról, akkor zenehallgatás közben elkezdtem elfogadni a dolgokat, bár akkor úgy gondoltam hirtelen felindulásból, hogy nem meleg vagyok, csak van egy meleg oldalam. Gimiben 9. osztályban két hónap után elfogadtam magamat.


A 25 éves Túri Daninak is nehéz volt elfogadnia magát:

Gyerekként, óvodás-iskolás korodban volt-e bármi jele annak, hogy meleg vagy? Máshogy viselkedtél-e, mint a többi gyerek?

Gyerekként, óvodában, társaságban sosem volt jele annak, hogy más identitásom lenne, mint a "megszokott". Ugyanúgy elbújtam a bokorba, puszilkodtam lány csoporttársaimmal, és "habzsoltam az életet". Ugyanakkor otthon, mikor a nővéremmel voltunk csak otthon, akkor előfordult nem egyszer, hogy anyukám magas sarkú cipőit felhúztam, a kendőit magamra kötöttem. De ez akkor semmit sem jelentett, a gyerekek kíváncsiak, minden érdekli őket, ahogy ez velem is így volt.

Kaptál gyerekként bármi olyan nevelést, ami arra "ösztönzött" volna, hogy meleg legyél? 

Sosem kaptam "melegségre" utaló nevelést. Ilyen nem létezik, és a hideg futkos a hátamon, mikor ezt valakitől meghallom. Sem a családunkban, sem a baráti közegünkben nem volt előttem LMBTQ példa. Nem ismertem ilyen embereket, nem beszéltünk róla sosem, nem foglalkoztunk ezzel. Ez a téma mindaddig nem jött elő sem édesanyám, sem apukám részéről, amíg én 18 éves koromban elő nem bújtam, és nem kezdeményeztem ezt a beszélgetést.

Mikor érezted úgy először, hogy meleg vagy?

Középiskolában kezdtem el úgy érezni, hogy valami nincs rendjén. Voltak barátnőim, voltak kapcsolataim. 1-2 éves tartamú kapcsolatban voltam lányokkal, de mindig ott motoszkált a fejemben, hogy valami nem jó, csak még nem tudtam, hogy mi az. Azt éreztem, hogy nem vagyok teljes, valami hiányzik, valamit keresek, de nem találom. 17 éves koromban kezdtem el játszani azzal a gondolattal, hogy mi van, ha én is "beteg" vagyok. Mi van, ha nekem is úgy kell majd leélnem az életem, hogy félek az emberektől, félek attól, hogy nem fognak emiatt felvenni egyetemre/munkahelyre stb.

Egy-másfél évig tartott, amíg lezongoráztam magamban ezt a kérdést, tulajdonképp mondhatnám úgy is, hogy eddig tartott, amíg elfogadtam ezt a részemet. 18 éves koromban bepróbálkozott egy fiú, kezdeményezett, nagyon kedves volt velem. Neki mondtam el életemben először, hogy milyen érzések vannak bennem. Belementem a játékba, úgy voltam vele, hogy muszáj pontot tennem az ügy végére. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, és onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy mi az, amit eddig hiányoltam, és mi az az eufória, amit előtte sosem éreztem. Ez az egész annyira sorsszerű volt, csakis a karmának köszönhetem, hogy magamra találtam, és azóta büszkén vállalom az identitásomat, nem rejtőzöm falak mögé. Ez vagyok én, így vagyok teljes, így vagyok önmagam, és ettől ugyanúgy ember maradok.


A 21 éves, Szlovákiában élő Alinak egészen más a tapasztalata az itthoniakkal szemben:

Mikor érezted először, hogy más vagy, mint a többiek?

Visszagondolva óvodás korban vettem észre először, de nem tudtam, miért, mivel nem mondta senki, hogy ilyen is létezik. Sokáig azt hittem, hogy csak nagyon erős baráti szeretetet érzek a fiúk iránt, egészen középiskolás koromig, amikor megcsókolt egy fiú. Akkor tudatosult bennem, hogy valójában “ki is vagyok”.

A családod, a környezeted mennyire volt elfogadó veled szemben?

Igazából nem mondtam el otthon, mert nem láttam szükségét. Többször mentem haza fiúkkal, és sosem éreztették velem azt, hogy ez rossz lenne. Az osztálytársaim és a barátaim mindig is tudták, nyíltan beszéltem nekik róla. Teljesen normálisak voltak, olyan volt, mintha heteróként éltem, randiztam volna, sőt, sok lány irigyelt is, hogy milyen szép fiúkkal randizok.


Kép: Depositphotos.com

Azt hiszem, a szakértők álláspontját egyértelműen alátámasztják ezek a válaszok: nem tudjuk megváltoztatni a szexualitásunkat, és nem kell semmilyen minta ahhoz, hogy egy gyerek meleg legyen. A másik következtetés, amit levonhatunk, az az, hogy a társadalom hozzáállása mennyire hihetetlen különbségeket tud eredményezni: a tudatlan, kirekesztő társadalom életre szóló sebeket tud okozni ezeknek a gyerekeknek a lelkében, egy elfogadó társadalom viszont lényegesen megkönnyíti számukra önmaguk elfogadását.

Kapcsolódó cikkeink:

Indexkép: Sharon McCutcheon / Pexels

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja