Hallani lehet, hogy van akinek tanulási nehézséggel, van akinek tanulási zavarral küzd a gyermeke.
Vajon ezek közül valamelyik igaz az én gyermekemre?
Vajon, ezek a kifejezések csak szinonímák egymással, vagy valójában különböző diagnózisok? Mást – mást takarnak?

A válasz tömören is megfogalmazható: Igen. Súlyosságuk, tartósságuk és kiváltó okaik is igen különbözőek.

De e kérdések még felvetnek újabbakat is, melyek megválaszolására íródott a cikk.

Mit kell tudni szülőként a tanulási nehézségről?

A tanulási probléma jelenségekhez kapcsolódó különböző terminológiák bár bekerültek a köznyelvbe, de pontos tartalmúk kevesek számára ismert. Az egyre konkrétabban megfogalmazott fogalmak, kifejezések a pedagógia, gyógypedagógia és határtudományaik körébe tartoznak.
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség mozaikszóként BTM nehézség kifejezés, és konkrét diagnosztikus kategóriát jelent. Ebbe tartozik bele a tanulási nehézség, amelyet a közoktatási törvény és jó néhány rendelet is alkalmaz, sőt pontosan megfogalmazza azt az intézményi, fejlesztési feltételt is, amely a BTM nehézséggel küzdő gyermek ellátásban (különleges gondozásában) szerepet kap.

(Lásd: a közoktatásról szóló1993. évi LXXIX. törvény, 4/2010 OKM rendelet, 11/1994 MKM rendelet)

Ha a gyermeknek tanulási nehézsége van, ez érintheti az olvasási, írási, számolási folyamatokat egyenként is, vagy valamennyit.
Mindez, csak akkor derülhet ki, ha valahol megvizsgálják. Ehhez fel kell keresni a lakóhely szerinti nevelési tanácsadók valamelyikét. Ott dőlhet el, hogy a probléma milyen jellegű: például nem olyan súlyos, és nem olyan tartós, mint a tanulási zavar. Ugyanis ez az egyik lényeges eltérés a két terminológia között.
Ha azonban a tanulási zavar jön szóba, akkor is szakvéleményt készít a nevelési tanácsadó, és tovább küldi a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságnak.

A tanulási nehézségnél az elemi tanulási folyamatban való elakadás során nem sérül kórosan a tanulás egész, komplex pszichológiai folyamata. Azonban a tünetek sokfélesége miatt mégis részletes vizsgálata indokolt, mert így elkülöníthető az áldiszlexia például a tanulási zavaroktól (diszlexiától, diszgráfiától, diszkalkúliától) és a fejlesztés iránya, módja is így határozható meg.

Az utóbbi években egyre nő a tanulási nehézséggel küzdő diákok száma. Számos kutatás, hatásvizsgálat és törvényi rendelkezés született az okok feltárására és felismerésük, hatékony fejlesztésük elősegítése érdekében.

Mitől alakulhat ki a tanulási nehézség?

A tanulási nehézség az egyes tanulási területeken jelentkező funkciógyengeség, hátterében sokféle ok és háttér-történés állhat.

Ha valaki kezdettől fogva, az iskolakezdéstől gyengén teljesít, akkor gyakran az átlag alatti értelmi képessége miatt van, amely indokolja minden esetben az intelligencia tesztek elvégzését.
Ilyenkor a gyermek iskolai teljesítménye nem marad el lényegesen az intelligenciaszintje alapján elvárható teljesítménytől: mindkettő alacsony. Jellemzője a tanuláshoz szükséges képességek enyhe fejlődési késése, hiányossága. De ha egy jó tanuló teljesítménye visszaesik, akkor megint más lehet az ok. Egy tartós betegség, iskola-, környezetváltás negatívan hat a tanulási helyzetekre, a gyermek kommunikációjára, motivációjára, tanulási szokásaira. Eredhet a tanulási nehézség a családi (kevés ingert adó, elhanyagoló, nem motiváló), iskolai hatásokból, a gyakori hiányzásokból vagy az emocionális, pszichés, érzelmi (szülők válása, családi, iskolai konfliktusok...) problémákból.

Bármi is a kiváltó ok, átmeneti, korrigálható tanulási nehézség a következménye. Bár a tünetek a tanulási nehézség esetében hasonlóak a tanulási zavarhoz, annál enyhébbek, és feltételezhető az állapot visszafordíthatósága (reverzibilitása), a felzárkózás reménye.
 

Hogyan derülhet ki, ha a gyermekemnek tanulási nehézsége van?

18 éves korig a komplex pedagógiai, pszichológiai vizsgálatot a nevelési tanácsadók végzik, ahol a diákok képességállapotát, fejlődését vizsgálják, és a korábbi életszakaszból való orvosi-pszichológiai dokumentumainak ismerete mellett elemzik a tanítás- tanulás eredményességet, pedagógiai véleményt kérve a gyermek tanítóitól/tanáraitól.

A nevelési tanácsadóban történő vizsgálat a szülő, és az intézmények (nevelési-oktatási, családvédelmi, gyámhivatal) kérésére is indulhat. Ha az utóbbiak kérik, minden esetben tájékoztatják a szülőt azokról az okokról, amelyek alapján a gyermek fejlődésének segítésére a nevelési tanácsadó szakembereinek – pszichológus, gyógypedagógus, pedagógus, gyermek-szakorvos vagy gyermekpszichiáter – felkeresését javasolják. Hiszen a szülői kötelezettségek 2008-tól kibővültek a nevelési tanácsadáson, illetve még az iskolapszichológusi ellátáson való megjelenési kötelezettséggel.

Ha a nevelési tanácsadó tanulási, azaz BTM nehézséget diagnosztizál a gyermeknél, a tanuló a létszám számításánál két főnek számít az iskolában, és a közoktatási törvényben biztosított indokolt lehetőségek illethetik meg. Ezek az alábbiak lehetnek:

• az iskolában vagy a nevelési tanácsadóban/egyéb intézményekben megszervezett fejlesztés, felzárkóztatás, fejlesztő foglalkoztatás, tehát nem elég csak a szülői odafigyelés,
• indokoltság esetén a tantárgyak, tananyagrészek minősítése és értékelése alóli mentesítés
• a tananyagban egyéni fejlettséghez igazodó továbbhaladás lehetősége,
• első évfolyam két tanév alatt történő teljesítése.

A nevelési tanácsadó feladata a felsoroltak megszervezése, ellenőrzése és a fejlődés kontrolálása mindaddig, amíg a nehézség fennáll, vagy a szakvélemény érvényessége szükségessé teszi.
A nevelési tanácsadó szolgáltatásainak igénybevételére minden gyermek ingyenesen jogosult.
A tanulási nehézség hátterében álló problémák kezelésébe bevonhatóak a körzetben lévő gyermekvédelmi intézmények, családsegítő központok, gyermek-ideggondozók is.
Az ellátásba bekapcsolódhatnak a szülő kérésére intézményünk, a Fővárosi Beszédjavító Intézet szakemberei is.

A szülő számára megnyugtató legyen az, hogy gyermeke tanulási nehézség problémája legyőzhető, célzott beavatkozással eredményesen kezelhető.
Az eredményesség feltétele, hogy képes-e a gyermekért időben, bátran lépni, majd együttműködni, és egymást segíteni mindhárom kulcsszereplő: a szakember, a gyermekkel nap, mint nap foglalkozó tanító/tanár és a szülő.

Forrás: Fővárosi Beszédjavító Intézet
Fotó: Matt Molinari/flickr