Engem a szüleim a maitól nagyon eltérő szellemben neveltek és kimondhatatlanul hálás vagyok nekik érte. Én is azon vagyok minden erőmmel, hogy Fanninak az otthonról hozott értékeket adjam át. Olyanokat, mint szeretet, megértés, őszinteség, megbocsátás. Az üres felvágás, csillogás, anyagi javak halmozása nem szerepel a listámon. Mint, ahogy az ész nélküli versengés sem.

Mert sajnos úgy látom, hogy a mai világban a versenyszellem már-már abnormális mértéket ölt. Értem én, hogy egy bizonyos versengés kell a boldoguláshoz, de ami manapság körülvesz minket minden határon túlmegy. Sokszor már a baba-mama klubban kezdődik a gyerekek összehasonlítása, ahol az anyukák árgus szemekkel figyelik, hogy a saját babájuk hol tart a fejlődésben a többi gyerkőchöz képest. Rengeteg energiájukat emészti fel a felesleges aggódás, hogy az ő gyereke miért van „lemaradva” a másikhoz képest.

Azt is döbbenten figyelem, ahogy az anyukák egyik foglalkozásról a másikra rohannak a gyerekkel, nehogy lemaradjanak valamiről. Félreértés ne essék, nem vagyok ringató-csiribiritorna-babaúszás-ésatöbbi ellenes. Igazán szuper, hogy ennyiféle lehetősége van a babának és a mamának társasági életet élni.

Gond akkor van, amikor valaki nem engedheti meg magának, hogy a gyerekét különórákra hordja és ettől rossz anyának hiszi magát. Nem egy anyukával beszéltem, aki szinte szégyenkezve mondta, hogy nem fér bele a kasszába a plusz kiadás. Pedig saját tapasztalatból mondhatom, hogy ezek a foglalkozások nem pótolják az otthoni kettesben eltöltött időt. Fannival összesen három alkalommal voltunk zenei nevelő foglalkozáson, mégis sokkal több mondókát, dalocskát tudott, mint azok a gyerekek, akik egész kicsi koruk óta jártak a foglalkozásokra.

Egy másik felkapott téma manapság a korai nyelvtanulás. Horror pénzeket akasztanak le a gyanútlan szülőkről baba angol címén. Nem hittem a fülemnek, amikor az egyik anyuka azt mesélte, hogy olvasott egy cikket, miszerint, ha három éves koráig nem kezdjük el a gyereket angolra tanítani, már esélye sem lesz annak, hogy valaha megtanulja a nyelvet. Megnyugtattam, hogy én úgy kilenc-tíz éves koromig hírét sem hallottam az angolnak, mégis felsőfokon beszélem a nyelvet. Nem kell minden marhaságnak bedőlni.

Már a szülészeten is nekem szegezték a kérdést, hogy angolul fogok-e beszélni a gyerekemhez, amikor megtudták, hogy angoltanár vagyok. Csodálkoztak nagyot, mikor mondtam, hogy eszemben sincs. Én azon az állásponton vagyok, hogy hadd tanulja meg az a szegény gyerek az édes anyanyelvét tisztességesen, ráér nyelveket tanulni később. Amúgy is az a tapasztalatom, hogy az tud sikeresen nyelvet tanulni, aki a saját anyanyelvét mesterien elsajátította.

Akik kikérik a tanácsomat, azoknak elmondom, hogy bőven elég, ha vesz egy angol nyelvű CD-t vagy DVD-t a gyerekének és hagyja, hogy azt hallgassa-nézze a lurkó.Én is pont így kezdtem anno a nyelvtanulást. Leültem a Sky Channel elé és bár egy árva kukkot sem értettem az egészből tátott szájjal bámultam Inspector Gadget, DJ Cat és ki tudja még ki mindenki kalandjait. És úgy tűnik, hogy a nyelv akarva-akaratlanul bemászott a fejembe, mert, amikor gimnáziumban elkezdtem angolt tanulni, úgy ment minden, mint a karikacsapás.

A mai gyerekek amúgy is olyan sok szép dologról lemaradnak ebben a felgyorsult világban. A szüleik méregdrága játékokat vesznek nekik, amik énekelnek, mesélnek, csak ne kelljen velük leülni mondókázni és mesét olvasni. Később naphosszat ülnek a számítógép előtt, ahelyett, hogy a levegőn szaladgálnának. A világhálón chat-elnek, nem tudva mit veszítenek a személyes beszélgetés varázsából.
Amerre nézek azt látom, hogy a gyerekek túl hamar felnőnek. Látok tizenéveseket, akik már több dolgon mentek keresztül, mint én a húszas éveimben. És ez borzasztó. Én azt szeretném, ha Fanni gyerek maradna, amíg csak lehetséges.
Olyan jó lenne, ha minden szülő hozzám hasonlóan gondolkodna, és nem fosztaná meg csemetéjét az önfeledt, boldog gyerekkortól azzal, hogy születésétől kezdve nyomást gyakorol rá és hatalmas elvárásokat támaszt vele szemben! És akkor talán több boldog, kiegyensúlyozott ember lenne ebben az országban.

Forrás: Lányomnak az életről  
Kép: regina_zulauf / Pixabay