2010. február – 2013. február

Bizalmatlanság?
Folyamatosan, rendszeresen konzultáltam az óvónénikkel és az anyukával. Ekkoriban ismerkedtem meg az apukával - bizonyos napokon ő hozta a kisfiút az óvodába.

Egy alkalommal segítséget kért a karácsonyi ajándékvásárláshoz, amit én kibővítettem azzal, hogy megmutattam az általam órán használt, illetve bevezetés előtt álló játékokat, saját készítésű eszközöket.
Majd arról beszélgettünk, mennyit hozott be Baldó a kb. 2 éves lemaradásából. Ezt a kérdést azzal hárítottam el, hogy ennek megítélése a bizottság dolga és én egyre elfogultabbnak érzem magam. Minél elkötelezettebb vagyok, annál jobb a gyermekének, de annál kevésbé tudok objektív lenni.

Majd előkerült a legfontosabb kérdés. Én mit gondolok, autista-e a fia? Beszámolt arról, hogy mit mondott a homeopátiás orvos: - „Ki fogja nőni.” Az én válaszom tagadó volt. Nem, az én gyógypedagógusi pályám alatt nem tapasztaltam olyat, hogy bármitől is megszűnt volna az autizmus. Hangsúlyoztam viszont, hogy nagyon enyhe tüneteket látok Baldónál, nagyon szépen fejlődik, nagyon jól beilleszkedett. Az Édesapa összetört. Én is, amiért ezt kellett mondanom.
Ebből a beszélgetésből nem jöttem ki jól. Viszont a családnak remélem hosszabb távon hasznára vált. 

Ekkor indultak el új utakat keresni. Elsőként a diétát.
Ezzel kapcsolatban a legfontosabbnak a szülők pozitív beállítódását kell említenem. Azt érezték, ők is tudnak végre tenni valamit a gyermekükért. Ezt én öngyógyító folyamatnak tartom. S hogy a gyermekre hogyan hat? Lehetségesnek tartom a diéta tűneteket enyhítő hatását. Elfogadom, hogy az autista gyerekek zömének emésztési problémái vannak, és ezt lehet és kell kezelni. De számomra a legfontosabb: amíg a szülő bízik abban, hogy amit ő tesz, az segíti a gyermek fejlődését, addig a gyermek felé pozitív, megerősítő, támogató attitűddel tud fordulni. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyermek – a sérült gyermek is – ennek pozitív hatását érezve, fejlődik. Ha a szülő többé nem képes pozitív attitűdre a fejlesztő hatás is megszűnik. A családi miliő megmerevedik, esetleg szét is hullhat a család. Amíg tenni tudnak, addig remélnek. Amíg remélnek, addig tenni fognak a gyermekért, egymásért.
Az édesanyában ekkoriban azt erősítettem, hogy gyermekének ő a legfőbb támasza. Ő tudja leginkább megítélni, mire van szüksége. Ő a legkompetensebb ezekben a kérdésekben. A család fog hosszú-hosszú éveken keresztül együtt élni Baldóval. Hozzájuk képest én csak a „partvonalról figyelem a játékot”.  Támogattam, hogyha úgy érzi elfáradt a gyerek, akkor pénteken tartsa otthon. Legeslegfontosabb a kisfiú barátságos, kedves, nyugodt, kiegyensúlyozott állapotának fenntartása.

A csoport ereje:
Elindítottam első közös beszélgetésünk megszervezését, ahol valamennyi a gyermekkel közvetlenül foglalkozó személy jelen volt, nagy örömömre. A külön-külön kétszemélyes helyzetekben zajló információcsere most a helyére került. Mélyebben megismertük egymást, egymás élethelyzetét.
A szülők elmondták Baldó élettörténetét. Az óvónők és a dajka beszámolt örömeikről, nehézségeikről. A szülők felvezették diétás terveiket. Én pedig egy egyszerű, rövid anyagot adtam át az óvónőknek arról, hogyan tehetik még átláthatóbbá Baldó számára az óvodai életet. Ebből a szülők is kértek egy példányt. Úgy érzem pozitív érzésekkel a szívünkben, feltöltődve váltunk el bő két óra után.

Lassú változások:
Tulajdonképpen innentől változott meg az a helyzet, hogy az idegen kiviszi a gyereket a csoportból, majd visszahozza. Az óvónők is érdeklődtek a fejlesztésről, az ott használt eszközökről. Nem voltam többé idegen.
És ekkor éreztem, hogy a fontolva haladás stratégiája bevált.

A családdal kapcsolatban pedig e nyáron ért váratlan, de nagy-nagy örömet okozó változás. Jelentkezni kívánnak egy viselkedést tanulmányozó terápiára, amit nekem is ajánlottak. Úgy vélem, ezzel eddigi munkám eredményét ismerték el, hiszen a gyógypedagógiai eljárásoknak is van egy nem elhanyagolható viselkedés módosító hatása.

Érzéseim:
A tudatos, irányított és az intuitív vezetés megfelelő keveredése miatt működött jól a stratégiám az óvónőkkel, a családdal, és a gyermekkel. Eljárásomban semmi különleges, vagy szokatlan nem volt, csak igyekeztem a helyzethez formálni azt.  Folyamatosan váltogattam a fókuszt a gyermek, a család, az óvoda és a teljes, a gyermeket körülölelő közösség között. Ez nagyfokú rugalmasságot követelt tőlem.
Én ezt az állapotot személyiségem harmóniában tartásával tudom „előállítani”. Kreatív tevékenységekkel igyekeztem ezt fenntartani. (Kenyérsütés, főzés, dekupázs készítés, kötés, stb.)

Számomra folyamatos pozitív visszajelzést adott, hogy Baldót szinte minden nap hozták óvodába. Ez lehetőséget teremtett a fejlesztési folyamat jó koordinálására és az óvodai beilleszkedés, illetve később a részvétel pozitív hatásainak kiaknázására. A szülőkkel és óvónőkkel végzett munkámban a kevesebb több elvét alkalmazva, csak annyit adtam, amennyit el és be tudtak fogadni.

Mi történt azóta?

• magától megtanult olvasni
• megjelent, mint védekező mechanizmus az ellenállás – az „énerő” jelenléte
• kétkezes tevékenységekben egyre ügyesebb, önállóbb
• hüvelykujj szembefordítása kialakult
• rajzol, színez önállóan

Mozgás:

• megtanult hintázni
• kötélen kapaszkodva mászni
• mászókázni
• csúszdázni
• kismotorozni
• fabiciklizni (pedál nélküli, vékony kerekű)
• megtanulta használni a kitámasztó kerekes biciklit
• már nincs szüksége speciális mozgásfejlesztésre, edzésre jár

Beszéd:

• egyszerű mondatokkal fejezi ki magát
• kommunikációra használja a beszédet
• nem csak az óvónőkkel, de a gyerekekkel is kommunikál
• megszűnt az echolálás (saját és mások beszédének céltalan ismételgetése)

Társas kapcsolatok:

• bevonják a gyerekek a közös játékba
• felolvastatnak vele mesekönyvet, feladatok insrukcióját
• többször meghívták születésnapi zsúrra
• meg tudja osztani élményeit

Önkiszolgálás:

• önálló öltözés, vetkőzés
• cipzár, tépőzár, cipőcsatt használat
• fűzős cipőt kibontja, kifűzi
• naposi feladatok ellátása önállóan

Beiskolázás:
2012 februárjában egy év meghosszabbított óvodai nevelést kapott, és F 83-as kódot (kevert specifikus fejlődési zavar, a beszéd, a nyelv, az iskolai készségek és a motoros funkciók kombinált fejlődési zavara). A vizsgálaton részleges együttműködés mellett 90 körüli IQ-t mértek. Javasolták a speciális, autizmust feltáró vizsgálatot a család számára, amit ők elutasítottak.

2013. február 4-én voltak a szakértői bizottságnál, beiskolázási vizsgálaton. Az autizmus, mint esetleges besorolás fel sem merült. Integrálhatónak minősítették, így többségi iskolában tanulhat majd tovább. Ismét F 83-as kódot kapott. 93-as IQ-t mértek, amit a verbális rész lefelé húzott. Grafomotoros elmaradásai is vannak. Felmerült, hogy jövőre, ha fejlődése így halad tovább „leveszik” róla az SNI-t. Vagyis lehet, hogy nem lesz sajátos nevelési igényű gyermek.

Egyelőre itt végződik a történet óvodai része. Kíváncsian várom a folytatást!

 A cikk folytatása itt olvasható: Széljegyzetek egy óvodai integrációhoz (az intuitív esetkezelés lépcsőfokai) - I. rész