"Mondjuk ki, hogy ez egy olyan időszak, amit túl kell élni"

Azt, hogy fáradtak, kimerültek vagyunk, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Csak a legjobb oldalunkat mutatjuk az ismerősöknek, mert attól tartunk, hogy panaszkodásnak tűnik, hogy ki vagyunk merülve. A közösségi oldalra is csak a szépet, a jót tesszük ki magunkról és a gyerekünkről, kissé hamis képet mutatva ezzel. 

Aztán amikor szembejönnek velünk a különböző mémek, amelyek arról szólnak, mennyire kimerültek vagyunk szülőként, csak jókat mosolygunk rajta és tovább is lépünk. 

Pedig ezen nem lehet és nem is kell továbblépni. Hiszen a kimerültség akár kiégéshez is vezethet, aminek már testi tünetei is vannak. 

Bojti Andra gyerekpszichológus az RTL-en beszélt a témáról és arról, hogy mit tehetünk szülőként, ha ezzel a problémával szembesülünk. A szakértő azt mondja, teljesen természetes folyamat, hogy az energiaszintünk az őszi-téli időszakban jelentősen lecsökken. 

Szerinte fontos, hogy beszéljünk erről, hogy ne legyen tabutéma. Hozzáteszi, hogy a közösségi oldalakon hajlamosak vagyunk csak a jó oldalát mutatni a szülőségnek, de családon belül, barátokkal, sorstársakkal fontos, hogy beszéljünk a nehézségeinkről. 

Ma pedig egyáltalán nem egyszerű szülőnek lenni. Régebben korábban mentek a nők nyugdíjba, és valahogy a családban is természetes volt, hogy a rokonok segítenek, levéve ezzel egy kis terhet az anyákról. Ma pedig sokkal inkább magunkra maradtunk a szülőséggel, kevesebb a segítség.
 

Attól még nem leszünk rossz szülők, ha kicsit több mesét néz a gyerekünk

"Mondjuk ki, hogy ez egy olyan időszak, amit túl kell élni" - javasolja Bojti Andrea, aki szerint fontos, hogy tisztában legyünk vele, hogy nem ez az az időszak az életünkben, amikor brillíroznunk kellene. 

"Vannak dolgok, amiket mind a háztartásban, mind a gyereknevelésben el lehet engedni. Tehát ettől nem leszünk rossz szülők. Ha valakinek beteg otthon a gyereke és ő megengedi, hogy több mesét nézzen a megszokottnál, akkor nem történik semmi. Nem ez az az időszak, amikor nagy horderejű gyereknevelési kérdéseket kell megoldani" - teszi hozzá. 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, mennyire fontos, hogy a szülőknek is legyen kellő mennyiségű énidejük. 
 

Osszuk fel egymás között a feladatokat és legyen énidőnk

Mint mondja, bármennyire is nehezünkre esik, kérjünk és fogadjuk is el a segítséget. 

"Klasszikus esetben hazajön az apuka is, nagyon fáradtan a munkából és neki is nagy a gyerekzsivaj otthon, és mondjuk arra lenne szüksége, hogy egy kicsit át tudjon állni az otthoni rendre. Hozhatnak ilyen egyezségeket a szülők, hogy persze akkor ne gyere haza, csak negyedórával később, addig járjál egyet vagy igyál meg egy kávét valahol és picit kapcsolj ki, utána hazajössz, átveszed tőlem a gyerekeket. Akkor én megyek el egyet járni, vagy beülök egy kád vízbe."

Mint mondja, ezeket akár órára és napokra pontosan be lehet osztani. A gyerekekkel is meg lehet mindezt beszélni, vagy akár egy kis táblán is lehet nekik jelezni, hogy például aznap ki altatja őket. 

Ha kimerültebb állapotban vagyunk, akkor nehezebb lehet a szülők közötti kommunikáció is - ha mindkét szülő ingerült, nehezebben találjuk meg a közös hangot. Pedig fontos lenne, hogy a szülői szövetséget erősítsük. 

Ne feledkezzünk meg arról sem, amit Vekerdy Tamás is gyakran hangoztatott: hogy boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni. 

"A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja - és persze apja is! - legyen neki."

Nagyon fontos az a bizonyos énidő, amíg az anya ki tud kapcsolódni, és ha egy kicsit körbenézünk, talán többen is vannak a környezetünkben, akik be tudnak segíteni: legyen az egy családtag, egy barát, egy ismerős, egy szomszéd, egy bébiszitter, vagy egy másik anyuka. 

Indexkép: Depositphotos.com