Bár vannak kutatások (Becker, 1977), amelyek kimutatták, hogy azokban a párkapcsolatokban, ahol nagyobb a korkülönbség a két fél között, gyakrabban merül fel a válás gondolata, a válasz mégsem ilyen egyszerű. Tény, hogy a pszichológiában 10 évet meghaladó korkülönbség az, amit „jelentős” jelzővel illetnek, de önmagában ez még semmit sem jelent. Csupán attól, hogy az egyik fél idősebb, mint a másik, még nem lesz jobb vagy rosszabb a párkapcsolat. Vannak azonban dolgok, amelyekre közvetett hatással van az életkorunk és amelyek adott esetben akár párkapcsolati konfliktusok vagy feszültség forrásai is lehetnek.

Az egyik ilyen például a szabadidő eltöltése. Egészen más preferenciái lehetnek ebben egy 20 évesnek, mint egy 35 évesnek. Vagy egy 40 évesnek, mint egy 65 évesnek. Az aktív-passzív pihenés, szórakozás vagy otthoni nyugalom kérdései kerülhetnek ilyenkor elő. De a konfliktus nem szükségszerű: találhatnak olyan elfoglaltságot, amit mindketten élvezni tudnak, sőt akár a külön-külön végzett tevékenységek is megjelenhetnek. Sokan úgy gondolják, hogy a szabadidő együttes eltöltése a párkapcsolat „jóságának” mutatója, ez azonban egyáltalán nincs így. Sőt, kimondottan fontos, hogy mindkét fél megkaphassa a neki szükséges „én-idő” mennyiséget, anélkül, hogy párjától emiatt rosszallásra kellene számítania.

Nagy korkülönbséggel jellemezhető pároknál előfordulhat, hogy más ütemben élik az életüket, vagy hogy mások a szexuális aktivitással kapcsolatos igényeik, elvárásaik. Mégis, ezt sem foghatjuk kizárólag a korkülönbségre, hiszen hasonló életkorú pároknál is látunk napiritmussal vagy szexualitással kapcsolatos konfliktusokat. Természetesen lehet, hogy egyes kérdéskörök gyakrabban jelennek meg, ha jelentős a korkülönbség, de a lényeg, hogy ezeket meg lehessen beszélni. Ha nyitottak vagyunk párunk szükségleteinek meghallgatására és arra, hogy igényeinket próbáljuk közelíteni egymáshoz, ezek a nehézségek is áthidalhatók.

Talán a legnagyobb nehézséget ilyen esetben az eltérő jövőkép okozhatja. Mások lehetnek a hosszú és rövid távú tervek, másként gondolkodhatnak a világról. Gondoljunk bele: az egyik fél jóval idősebb, és van két gyermeke. Következő kapcsolatában egy fiatalabb párt választ, aki gyermektelen, tervei között azonban szerepel a gyermekvállalás. Ez egy olyan jelentős kérdéskör, ami sok konfliktust okozhat. Szintén nem lehet azonban azt mondani, hogy ez kizárólag a „nagy korkülönbséggel élő párok” problémája, hiszen a gyermekvállalási konfliktus előállhat hasonló korú pároknál is. Mégis, náluk talán annyiból lehetnek ezek nagyobb nehézségek, hogy például előfordulhatnak fizikai korlátok. Ha a gyermekvállalás témájánál maradunk, a nemzőképes kor végével ez már nem egy olyan kérdés, amiben esetleg kompromisszumra lehet jutni. Ennek ellenére, ne feledjünk, a különbség az értékrendben, tervekben korántsem törvényszerű. Ha a pár tagjainak elvárásai és tervei megegyeznek, vagy tudnak mindkettejük számára elfogadható kompromisszumra jutni, akkor máris másképp tekinthetünk a korkülönbségre.

Összességében azt lehet mondani, hogy nincs egy olyan „ideális szám” az életkori különbségre, ami garantálja a jó párkapcsolatot. Ha lenne, az talán még meg is nehezítené a párválasztást, hiszen nagyban leszűkítené azokat a lehetőségeket, amelyeket számba veszünk, amíg keressük a megfelelő párt. Az életkornál sokkal fontosabb az, hogy a két fél mennyire érzi magát boldognak. Ha mindketten boldogok és elégedettek a kapcsolatukkal, érdemes figyelmen kívül hagyni a számokat (és az esetleges negatív előítéleteket) és a saját jóllétükre koncentrálni.

Felhasznált irodalom:
Becker, G. S., Landes, E. M., & Michael, R. T. (1977). An economic analysis of marital instability. Journal of political Economy, 85(6), 1141-1187.

Indexkép: adamkontor képe a Pixabay -en.