Nálatok mi számít megcsalásnak?

Amikor megcsalásról beszélünk, érdemes először azt tisztázni, hogy mi számít annak. Mivel univerzális definíció nincs rá, fontos lenne, hogy a kapcsolatotok elején tisztázzátok, hogy számotokra mi a megcsalás. Ehhez első körben nem árt, ha meghatározzátok a kapcsolatokat. Fontos lenne tisztázni azt, hogy kik is vagytok egymás számára. Elköteleződtetek egymás mellett? Vagy „csak” együtt vagytok addig, amíg nem akad valaki jobb, és nyugodtan nézelődhetsz mások után, miközben együtt élsz a pároddal?
A kölcsönös elköteleződésre sokszor még a házasság sem elegendő garancia. Sok olyan házasságot látok, ahol az egyik vagy mindkét fél kikacsintgat, mert úgy érzi, hogy a házasság már nem adja meg számára azt, amit elvár. Érdemes tehát először önmagammal, majd a társammal is tisztázni, hogy igazából mire is szerződtünk egymással. Megbeszélni azt, hogy mi a kapcsolatunk „házirendje”: mi számít elfogadható magatartásnak. Ha nem beszélünk erről, akkor is kialakul egy ilyen „házirend”, de lehet, hogy a férj azt fogja gondolni, hogy a felesége számára elfogadható, ha időnként szeretői vannak, hiszen eddig sem szólt érte. A feleség pedig eközben titokban belehal minden egyes ilyen esetbe.

(Kapcsolódó cikkünk: Miért lépünk félre?)
 

Védd a kapcsolatodat!

A megcsalások a legritkább esetben történnek úgy, hogy ma elhatározom, hogy meg fogom csalni a páromat. Ártalmatlannak tűnő pillantásokkal, mosolyokkal szokott kezdődni, majd jönnek a kétértelmű megjegyzések, óvatos, apró érintések, tapogatózó beszélgetések, és végül ott találom magam egy új kapcsolat előszobájában. Amíg valaki eljut a félrelépésig, apró döntések sorozatát hozta meg, anélkül, hogy tudott volna róla. A párkapcsolatom védelme ott kezdődik, hogy nem megyek bele az apró flörtökbe, nem viszonzom a kétértelmű megjegyzéseket, hanem lezárom a saját határaimat.
 

Mennyit teszel bele, és mennyit vársz tőle?

Nagyon sok megcsaló fél őrlődik a szeretője és a házastársa között. Egyrészt attól félnek, hogy ha lemondanak a külső kapcsolatról és visszatérnek a házasságukba, akkor minden ugyanúgy fog folytatódni, mint korábban, ráadásul lemondtak valami fontosról. A családot elhagyni viszont komoly lelkiismeret-furdalással jár. Így aztán inkább nem döntenek. A házastársuk felé gyakran azt kommunikálják, hogy „rendben, próbáljuk meg még egyszer, nézzük meg, hogy működik-e!”. Vagyis fél lábbal még benne maradnak a házasságukban, kábé 50%-ot tesznek bele, és azt figyelik, hogy 100%-os élményt kapnak-e vissza.
Azt gondolom, hogy ez így borzasztóan igazságtalan, és eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Igazságtalan, mert nem tesz bele mindent, megoszlik a figyelme a szeretője és a házastársa között, ugyanakkor elvárja, hogy maximumot kapjon. Ráadásul önmaga sem elég nyitott arra, hogy a házasságának 100%-osan tudjon örülni. A figyelme, a fókusza már arra van beállítva, hogy mi nem jó.

A kapcsolatok úgy működnek, hogy annyit vagyok képes befogadni egy kapcsolat „hasznából”, amennyit bele tudok tenni, amilyen mértékben hajlandó vagyok „dolgozni” érte. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e dolgozni a kapcsolatunkért már azelőtt, hogy az a bizonyos harmadik megjelenne.
 

Dolgozni a házasságért

A házasság pontosan olyan, mint egy kert: ha nem gondozom, elvadul, gazos dzsumbuj lesz belőle, nem szívesen üldögélek benne. Ha viszont rendszeresen kertészkedek, kapálgatom a növényeimet, akkor olyan kertem lesz, ahol szívesen kiülök a fa alá, és nézegetem a rózsáimat. A házasság gondozás nélkül a káosz, a széthullás felé tart. Kapcsolatok terén, ami nem növekszik, az hanyatlik. Stagnálás nincs. Ha tehát nem figyelek a párommal való kapcsolat ápolására, a viszonyunk hamarosan fel fog bomlani, rés támad, ahol simán be fog férni egy harmadik.

Párkapcsolati tanácsadók a kapcsolat ápolására azt szokták javasolni, hogy a pár töltsön elegendő időt egymás társaságában, amikor csak egymásra figyelnek. Ökölszabályként azt szokták mondani, hogy ez legyen heti egy este, havi egy nap, negyedévente egy hétvége, évente egy hét. Azt is tanácsolják még, hogy ez az idő legyen kellemes együttlét, amit mindketten élveznek. A közös élmény a kapcsolat összekötő anyaga. A közös programokhoz idő és pénz kell, és sajnos ez a kettő az, ami legelőször bedarálódik egy házasságban, különösen akkor, ha gyerekek is vannak. Pedig ennek kellene első helyen állnia, mert a pár kapcsolata a házasság és a család biztos alapja. Ha az alapok inganak meg, összedől a ház.
 

Mit gondolsz a párodról?

A megcsalások, a kapcsolat felbomlása azzal szokott kezdődni, hogy már nem ápolom magamban a tiszteletet a párommal kapcsolatban. Nehéz hűségesnek maradni valakihez, ha magamban egyre csak a hibáit, gyengeségeit sorolom, és másoknak is csak arra panaszkodok, hogy mennyi mindent nem úgy tesz, ahogy elvárom. Minél többet mondom, minél többet gondolok erre, annál elégedetlenebb leszek, és máris ott a gondolat, hogy esetleg mással sokkal boldogabb lehetnék. Mennyivel jobb lehetne a kapcsolatunk, ha a figyelmemet esetleg a párom erősségeire, jó tulajdonságaira irányítanám! Félre ne érts! Nem azt mondom, hogy dugd a fejed a homokba, és nézz el neki mindent! Ha valami nem tetszik, mondd el bátran, beszéljétek meg! Persze nem mindegy, hogy ezt milyen stílusban teszitek.
 

Konfliktuskezelés!

A szőnyeg alá söpört konfliktusok is csak arra valók, hogy felbukjatok benne. Minél nagyobb kupac meg nem beszélt probléma halmozódik fel köztetek, annál távolabb kerültök egymástól, ami ismét csak lehetőséget nyit arra, hogy beférkőzzön egy harmadik. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a párok minél hamarabb tanuljanak meg olyan konfliktuskezelési technikákat, amelyek segítségével úgy tudják rendezni a nézeteltéréseiket, hogy azok nem eltávolítják, hanem közelebb viszik őket egymáshoz.
 

Önbecsülés erősítése

A megcsalások leggyakoribb okai között sokszor nem is a kapcsolati elakadás szerepel, hanem egyik vagy másik fél önbecsülés-hiánya. Annyira vágyik az illető a megerősítésre, a dicséretre, csodálatra, hogy szinte már mindegy is, hogy honnan kapja meg.
Ha egy párás szemű kolléganő adja meg a megerősítést, akkor gondolkodás nélkül hagy ott csapot-papot. Éppen ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk oda a párunk önbecsülésének erősítésére, és ne sajnáljuk a dicséretet, megerősítést! Ha mi nem adjuk meg neki, akkor meg fogja keresni máshol. Sajnos nagyon sokszor hallom, hogy „dehogy dicsérem, még a végén elbízza magát!”.  Többnyire nem bízzák el magukat az emberek, mert rendszerint úgy növünk fel, hogy hiányzik a megerősítő elismerés a családban és az iskolában. Dicséreten, kedvességen spórolni egy párkapcsolatban nem pusztán balgaság, hanem egyenesen a harmadik behívása a kapcsolatunkba.

Azt gondolom, hogy a fentiekből világosan látszik, hogy a megcsalás nem csak úgy véletlenül megesik velünk. Magunk is sokat tehetünk azért, hogy ne következzen be. 

Fotó: xusenru / pixabay