Gyereked gyerekem
[cikkei] - 2004-01-29
Mindennapi társadalmi és egyéni életvezetési tapasztalat a válás. A társadalom egyre könnyebben fogadja el, vagy siklik át fölötte. Teljesen természetes ma már a tartós élettársi kapcsolat is. De hogyan élik meg az egyre kuszábbá váló családi viszonyokat a gyerekek?
 |
| Biztosan sokan hallották az anekdotát a feleségről, aki kiabál új férjének: „gyere azonnal, a gyereked meg a gyerekem veri a gyerekünket!” Ezen persze lehet mosolyogni, a helyzet azonban az, hogy a gyermekeket nagyon megviseli, ha meg kell érteniük – és élniük – egy, a hagyományos, „papa-mama-gyerekekek”-nél jóval bonyolultabb emberi, érzelmi viszonyrendszert. Néha, szerencsétlenebb esetekben a gyermek úgy is érezheti: ő az oka, hogy az egyik szülője nem tud felhőtlenül élni új családjában, hiszen őhozzá kell visszajárnia… A pszichológus szerint ilyen esetekben nincs jobb megoldás, mint hogy a gyereket felkészítjük arra, hogy a hagyományos, „burokszerű”, érzelmi védőfalként működő családmodell helyett egy másikat, nyitottabbat fogadjon el. A Központi Statisztikai Hivatal válásfelmérése szerint a legmeglepőbb, hogy a tartós élettársi kapcsolat társadalmi elfogadása nem stabilizálta, hanem még ingatagabbá tette a család helyzetét. Mindenki azt gondolja ugyanis, hogy a közös élet „kipróbálása” után a későbbi házasság stabilabb lesz. A valódi helyzet azonban az, hogy sokkal több – majdnem kétszer annyi – házasság végződik válással, ha a felek előtte együtt éltek, mint ha azonnal a „holtomiglan” mellett kötelezték el magukat. Az együttélést választók – főleg, ha úgy érzik, értékítéletével mögöttük áll a társadalom – azzal a hozzáállással lépnek be a férfi-nő kapcsolatba, hogy saját jogok, jó adag függetlenségük illeti meg továbbra is őket, s ha úgy adódik, a kapcsolatból való kilépés is eszköz egyéniségük megőrzésére. A válási statisztikák tehát nem javulnak. Ebből azonban az következik, hogy egyre nő a „nevelt gyerekek” száma: azért az idézőjel, mert ezeket a gyerekeket nem a nevelőintézetekből fogadta örökbe valaki, hanem az előző kapcsolatból vagy házasságból maradtak az illető (nevelő)szülőre, hiszem a gyereknek végül is egyiküknél kell élnie… A férfiak ezt talán még nehezebben élik meg, hiszen van egy ilyen, a régi és új házasság közti kényszerű kapcsolattartásban egy adag férfi- (nyersebben fogalmazva hím-)öntudatból fakadó feszültség: elvettem a másik apától a gyerekét, illetve ő elvette az én gyerekemet tőlem. A legjobb eset még ilyenkor – amint a műsorban is találkozhatunk egy ilyen apával – hogy férfi a bűntudattól kicsit túlkompenzál, és szinte jobban szereti, vagy akarja szeretni a más gyermekét, mint a sajátját. A gyermekpszichológus mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, mennyire nem lehet lekicsinyelni azt az lelki-érzelmi terhelést, ami ilyenkor a fejlődő gyermekszemélyiséget éri. „Tudomásul kell vennünk, hogy ha kapcsolatok bomlanak és újraépülnek, akkor már csak azért sem beszélhetünk hagyományos értelemben vett családokról, mert a családok külső burka hiányzik. Itt valahogy átjárhatóak a falak, lánckapcsolatok alakulnak ki. Gyermekem, gyerekem másik szülője, másik szülőnek új partnere, annak gyerekei. (…) Éppenhogy ha nagyon erős a családi minta, akkor a gyerekek választásra kényszerülnek.” Bármilyen sajnálatos, ilyen esetben legjobb tudomásul venni, hogy a hagyományos, burokszerű család gyermekes szülőknél új kapcsolat kialakításával, vállalásával megszűnik létezni. Ismét a pszichológus mondja: „Jobb hogyha gyerek számára világos, hogy őt melyik személyhez miféle kapcsolat fűzi. Nincs szükség arra, hogy egy burokba foglalt egységet képzeljen maga köré. Ha egy gyerek így nő föl, ez a természetes számára, szeretik, érzelmi kapcsolatai stabilak, egyértelmű az ő életformája – hát őneki mása van, nem családja van. Van anyja, van apja, vannak azok a partnerek, akiket nevezzünk talán nevelőszülőknek, bár ez nem szerencsés… Felépült ott is egy valódi kapcsolat, nyilván a vele élő féltestvérével való kapcsolat leginkább hasonló egy testvérkapcsolathoz. Az odalátogató mostohatestvér olyasmi lehet neki, mint egy unokatestvér, akivel rendszeresen találkozik… de ezek csak hasonlatok. Aki ebben nő fel, annak számára ez a természetes, csak az nem tesz jót, ha mindenáron egy sémába akarjuk beszorítani. Nem veszteség feltétlenül a gyereknek, hogy nincs első értelemben vett családja. Van neki mása. Csak azt ne tekintsük családnak.” Végül a legfontosabb, hogy mindig nyíltan, személyiségét tisztelve bánjunk és kommunikáljunk a többszereplős kapcsolatrendszerben felnövő gyermekkel, ha vér szerint a miénk, ha csak neveljük: „Ha azt mondjuk, hogy amíg a partneremmel vagyok, úgy szeretem, mint a saját gyerekemet, de ha szakítottam a partneremmel, mi közöm ahhoz a gyerekhez… ez nem tisztességes. Tényleg labdává válnak a gyerekek ebben a küzdelemben.” |
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Előző hír
Nagyszülők szerepei
LEGOLVASOTTABB
"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai
Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban meg engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok.
Egyre több Magyarországon az oltásellenes szülő, már tömegesen perelnek be háziorvosokat
A Covid-vakcinák megjelenése óta már nem új keletű jelenség az oltásellenes hozzáállás. A kicsit is szkeptikus szülők könnyen meggyőzhetőek arról, hogy egy-egy vakcina milyen károkat okozhat a gyermek szervezetében.
Ezáltal az olyan, több évtizede használt oltások sem kerülnek beadásra, amelyek a gyermekek életét egyszerűen megmenthetnék. Tömegesen lépnek fel szülők háziorvosok ellen, akik, ha el akarják kerülni a bírósági tárgyalást, kénytelenek igazolást adni.
Így tartsd kordában a nassolást! - 5 tipp, ami segíthet, hogy elkerüld a hízást
A nassolás, vagyis az étkezések közötti kisebb ételek fogyasztása gyakori szokás, amely sokak számára okoz gondot, különösen akkor, ha egészséges életmódot szeretnénk folytatni. Azonban néhány egyszerű trükk és változtatás segítségével könnyen kordában tarthatjuk a nassolási szokásainkat, anélkül hogy megfosztanánk magunkat az étkezés örömétől. Íme 5 hasznos tipp, amely segíthet ebben.
Hallásromlással fenyegeti a gyerekeket és a fiatalokat a zenés, valamint a hangosított rendezvények többsége - a szakma törvényi szabályozást sürget
Visszafordíthatatlan hallásromlással fenyegetik a gyerekeket a különböző szabadidős (gyerek)rendezvények, koncertek, mozik, színházak, illetve a nagy hangerejű zene rendszeres hallgatása az egyéni zenelejátszókon. A WHO előrejelzése szerint 2030 után a halláskárosodás lesz az egyik leggyakoribb, a társadalmakra legnagyobb terhet rakó fogyatékosság a világon.
Tavasszal több a lehetőség az aktív életmódra az ILD-betegek számára is
Az ILD-betegség elleni küzdelem fontos eleme a személyre szabott terápia mellett a megfelelő életmód kialakítása, különös tekintettel a fizikai aktivitásra. E betegek számára az aktivitás elsősorban a szabadban való mozgást jelenti, amire a tavasz ideális évszak.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: