A gyerekek rögtön észreveszik, ha a másik gyerek vagy felnőtt különbözik valamiben az átlagostól, a megszokottól. Rácsodálkoznak a különbözőségre, de ez csak egy pillanatig tart náluk. Legtöbbször fel is tesznek ezzel kapcsolatban egy kérdést. Erre a kérdésre szoktunk mi felnőttek nem megfelelően reagálni. Valószínűleg azért, mert nem fordítjuk le a gyerek életkorának megfelelő nyelvre a gondolatainkat. 
 
Ha a gyerek életében mindennapossá válik egy eltérő külsejű ember, akkor sokkal hamarabb el tudja fogadni és eszébe sem jut kigúnyolni vagy kirekeszteni a másikat, mint egy felnőttnek. Ez az alapból jövő tiszta gyermeki érzés, de ha a többi gyerek, vagy a felnőttek megbélyegeznek valakit, akkor hajlamos lesz követni ezt a példát. Tehát a rasszizmus megelőzése a felnőttek példamutatásával kezdődik.

Nem csak a multikulturális országokban fontos az elfogadó magatartás, az elfogulatlan gyermekek nevelése. A szülők tudják leginkább továbbadni az előítéleteket, ugyanakkor abban is nekik van a legnagyobb szerepük, hogy gyermekük mindenkivel tiszteletteljesen viselkedjen.

Nézzünk néhány tippet arra, miként állhatunk pozitív mintaként gyermekünk előtt:

Ismerd el a különbségeket!

A legegyszerűbb és legalapvetőbb lépés, hogy mi magunk is elfogadjuk, és gyermekünkkel elfogadtassuk a sokféleséget.
A gyerekek 4 éves koruk körül kezdenek kérdéseket feltenni a másságról. „Miért sötétebb a bőre annak a kisfiúnak, mint az enyém?” A szülő ilyenkor pánikba esik, mit is mondjon. A legrosszabb épp az, ha a gyerek megérzi, hogy nem őszintén beszélnek vele, amikor ő őszintén érdeklődik.
Tanítsuk meg a gyereknek, hogy külsőleg sokféle kinézetűek, bőrszínűek lehetnek az emberek, de a lényeg nem a külsőben rejtőzik. Ha eltérő a külseje a másiknak, ugyanolyan belső értékekkel rendelkezik.
Használhatunk olyan analógiákat, amiket a gyerek könnyen megért: például van vanília fagylalt, csokoládé és tejkaramella, mindegyik különböző ízű, de mind nagyon finom.

Légy pozitív szerepminta!

Az orrunk alatt eldörmögött megjegyzések a faji gyűlöletről, kisebbségekről, nagyobb súlyt nyomnak a latba, ha észreveszi a gyerek, mintha órákon át kiselőadást tartunk neki, hogyan viselkedjen másokkal. A gyerek adóvevője épp az ilyen elszólásokra fogékony. Tehát csak akkor lehetünk pozitív példa számára, ha mindig, minden helyzetben egyértelműen és egyféleképpen vélekedünk és cselekszünk.