A leukémia kezdeti tünetei sokszor nem specifikusak

A leukémia a fehérvérsejteket érinti, ezért is nevezik ezt a betegséget fehérvérűségnek. A fehérvérsejtek egészséges esetben a fertőzések elleni küzdelem „élharcosai”, azonban, ha a csontvelő túlzott mennyiségű, nem megfelelően működő fehérvérsejtet termel, az már komoly betegséget okoz. Mivel a leukémiának több típusa ismert, a kezelés is több irányban folyhat – de mindennek az alapja a felismerés, a diagnózis.

A leukémia kezdeti tünetei sokszor nem specifikusak, és akár visszatérő fertőzésekben is megnyilvánulhatnak. Nem ritka, hogy esetleg csak egy más célból végzett laborvizsgálat során derül fény a diagnózisra. Mindenképpen érdemes tehát orvoshoz fordulni az alábbi tünetekkel – még akkor is, ha nem mindegyik van jelen:

• láz és hidegrázás,
• állandó fáradtság, gyengeség,
• gyakori és komoly fertőzések,
• indokolatlan fogyás,
• duzzadt nyirokcsomók (a vizsgálat során megállapított megnagyobbodott máj vagy lép),
• sokáig tartó vérzés egy-egy sérülés után,
• gyakori orrvérzés,
• csontfájdalom,
• pontszerű bevérzések a bőrön,
• erőteljes izzadás, különösen éjszaka.

A leukémia rizikófaktorai

Bizonyos kockázati tényezők növelik egyes leukémia típusok kialakulásának esélyét, ezért érdemes ezekkel is tisztában lenni.

Korábbi daganatos betegség kezelése

Egy előző életszakaszban megélt daganatos betegség kezelésében szerepet játszhattak olyan kemoterápiás és sugárkezelések, amelyek megnövelhetik bizonyos leukémia típusok kialakulásának rizikóját.  

Genetikai betegségek

Úgy tűnik, bizonyos genetikai rendellenességek hajlamosíthatnak a leukémiára. Ezek közé tartozik például a Down-szindróma.

Kemikáliáknak való kitettség

Egyes kemikáliákkal való gyakori érintkezés – ilyen például a benzinben található és a vegyiparban használatos benzol – növelhetik a leukémia kockázatát.

Dohányzás

A cigarettázás az akut myeloid leukémia egyik ismert rizikófaktora.

Családi halmozódás

Ha a vér szerinti családban előfordult már leukémia, az növelheti a kialakulás esélyét.

Ugyanakkor Kárpáti doktornő hangsúlyozza, hogy önmagában egyik rizikófaktor sem jelenti azt, hogy mindenképpen kifejlődik a leukémia, mind ahogyan az is előfordulhat, hogy valaki úgy lesz beteg, hogy egyik kockázati tényező sincs jelen az életében.

Ilyen vizsgálatok lehetnek szükségesek a diagnózishoz

- Akár egy más célú vérvizsgálat eredménye, akár a tünetek miatti merül fel a leukémia gyanúja, bizonyos vizsgálatokra mindenképpen szükség van a pontos diagnózis felállításához – ismerteti dr. Kárpáti Ágnes, a Trombózis- és Hematológiai Központ belgyógyásza, hematológusa. – Elsőként a fizikális vizsgálat során keresünk olyan jeleket, amelyek erre a betegségre utalhatnak. Ilyen lehet a vérszegénységtől sápadt bőr, a megduzzadt nyirokcsomók, valamint a tapintással megállapítható máj és lép megnagyobbodás. Ezeken túl szükségesek speciális laborvizsgálatok és csontvelő biopszia is.

A vérvizsgálatok eredményei alapján meg lehet állapítani, hogy rendellenes-e a vörös- és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék száma – ami a leukémiára utalhat. Csontvelő vizsgálatra mindenképp szükség van, amely kétféle módszerrel történik. Az egyik módszer, hogy a szegycsontból kis tűvel csontvelőmintát szívnak ki, vagy csontbiopsziát végeznek, amely során egy kis csonthengert és csontvelőt vesznek a csípőcsontból egy hosszú, vékony tűvel. Ennek a vizsgálatnak az is lehet az eredménye, hogy a leukémiás sejtek bizonyos karakterjegyei alapján meghatározható lehet a kezelés módja.  

Forrás: Trombózis- és Hematológiai Központ (www.tromboziskozpont.hu)

Nyitókép: depositphotos