Az oxigén, amely alapvetően szükséges az élethez, egy nagyon reaktív elem. A vassal tehát reakciója során rozsdát képez, és amikor a vajban lévő zsírt oxidálja, az megavasodik. Hasonló folyamat játszódik le szervezetünkben is. Az antioxidáns egy olyan anyag, amely megvédi a szervezetünket attól a folyamattól, amelyet oxidációnak hívunk. Minél idősebbek vagyunk, annál inkább hajlamosabbakká válunk az oxidációra - bizonyos értelemben testünk is rozsdásodni kezd. Minden, ami megelőzi, vagy lassítja az oxidációs folyamatokat, antioxidánsnak minősül. Szervezetünk maga is termel néhány antioxidánst (amelyek endogén antioxidánsoknak nevezünk), de táplálkozásunk során más antioxidánsoknak (külső, ún. exogén antioxidánsokat) is magunkhoz kell vennünk.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az antioxidánsok jót tesznek az egészségnek, a szabad gyökök pedig nem. Bár a gyümölcsök és zöldségek tele vannak antioxidánssal, a legtöbb ember nem eszik eleget ilyen ételekből, ezért az antioxidánsokból hiánya van. Ezért vált nagyon fontossá, hogy az antioxidánsokat tabletta és kapszula formájában pótoljuk szervezetünkben. Kínában az 1930-as években egy furcsa kór ütötte fel a fejét. Ez a betegség főleg  Keshan tartományra korlátozódott és elsősorban a falusi lakosságot, ezen belül is a fiatal anyákat érintette. A betegség vezető tünete a szívizom gyulladása és elégtelen működése volt, amelyben sokan életüket veszítették. 1967-ben bizonyították a „Keshan disease” összefüggését az ivóvízzel és az ételekkel (akik más területekre költöztek a betegségük érdekes módon gyógyult!). A további vizsgálatok az bizonyították, hogy a betegség kiváltója a szelénhiány volt. A szelén nevét a görög „Hold Isten"-ről kapta. A név  napjainkban is találó, mert  kis mennyiségben (50-300 ug-ig) gyógyszer, 500 ug felett pedig méreg. A szelén nélkülözhetetlen nyomelem, amelynek biológiai szerepe az elmúlt évek kutatásai alapján felértékelődött. A sejtek működése során képződő szabad oxigén vegyületekről bebizonyosodott, hogy károsak és szerepük lehet olyan népbetegségek kialakulásában, mint a szív- és érrendszeri, a daganatos, és az immunológai betegségek. Ez az elem szükséges a megfelelő agy-működéshez, a pajzsmirigy és az immunrendszer fiziológiás működéséhez  is. Az emberi szervezetben 6-14 mg szelén található, amelynek többsége a pajzsmirigyben, májban szívizomzatban, hasnyálmirigyben, herékben raktározódik. Biológia hatását azáltal fejti ki, hogy fontos elemét képezi egyes fehérjéknek. Korábban azt gondoltuk, hogy a terhesség alatt csak a megfelelő jód bevitel a fontos. Ez annyiban igaz, hogy az anya-magzat egységben az esetleges anyai pajzsmirigyhormon (tiroxin) a magzatban elsősorban az élet első 12 hetében okozhat jelentős hiányt. A legújabb kutatások azt bizonyították, hogy a szelén is lényeges szerepet játszik a pajzsmirigy működésében. Két fő hatása van:

1. Befolyásolja a mirigy hormonjainak képződését és lebontását, mivel a szelén tartalmú enzimek (dejodinázok) döntőek a thyroxinnak (T4) trijódthyroninná (T3) történő átalakulásban, tehát az aktív hormon képzésében.
2. A pajzsmirigyben a hormonképzés során magas a szabad oxigén-gyökök szintje és a szelén, ill. a szelenoproteinek jelentős gyökfogó hatásuk miatt védik a szöveteket. A szelén bevitel csökkenése ezért több betegséggel, köztük a népbetegségnek számító pajzsmirigy betegségekkel is kapcsolatban van.
   
   

Hazánkban a nemzetközi felmérések mind a szelén alacsony szérum szintjét (59 ug/l), mind a pajzsmirigy betegségeinek magas prevalenciáját (1,5/000/év) igazolták. A szelénből a napi bevitel férfiak számára 70 ug/nap, nőknek 55 ug/nap, a terhesség alatt azonban a kívánt mennyiség növekedik és eléri 50-80 ug/nap mennyiséget is. Súlyos szelénhiány hazánkban nem gyakori és általában jól kiküszöbölhető megfelelő élelmiszerek fogyasztásával. A helyzet a jódhiányhoz hasonlóan terhességben változik, amikor is az igény megnövekszik. A szelénhiány nem csak a strúma létrejöttében játszhat szerepet, hanem a leggyakoribb pajzsmirigybetegség az autoimmun thyreoiditis (AT) létrejöttében is. A betegség kialakulásában és diagnosztikájában a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni-, kisebb mértékben a thyreoglobulin (Tg) elleni antitestek felelősek. Ezen antitestek meghatározóak a pajzsmirigy működésének csökkenésében, a hypothyreosis kialakulásában. Ennek sajátos formáját a szubklinikus hypothyreosis képezi, amikor a vérben mért hormonok értékei élettani tartományban vannak, de az autoantitestek szintje magas. Ezen nőkben gyakran figyeltek meg terméketlenséget, ismételt vetéléseket és sikeres kezelés után gyermekáldást. Az AT egy önálló formája a post-partum thyreoiditis (PPT), amely a szülést követő 1 éven belül kialakuló átmeneti vagy végleges pajzsmirigy károsodást okozó gyulladás. A PPT arra hajlamos betegekben alakul ki, a genetikailag meghatározott fogékonyságot bizonyos. A PPT egyébként egészséges nőkben 5-10%-os, 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedőkben 25%-os, anti-TPO pozitív egyénekben 40%-os gyakorisággal alakul ki. A PPT kezdetén 1-2 hónapig tartó, klinikailag enyhe pajzsmirigy túlműködés okozhat panaszokat, a szülést követően átlagosan 6 hónappal fokozatosan csökkent működés (hypothyreosis) alakul ki, ami nemritkán súlyos klinikai tüneteket okoz. A betegségre a nyaki érzékenység, ismeretlen eredetű szívpanaszok, depresszóra való hajlam, a koleszterin szint emelkedése, a menstruációs zavarok kialakulása, a kevés étel fogyasztása után kialakuló hízás, a nagyfokú feledékenység, fázékonyság, fájdalmatlan pajzsmirigy megnagyobbodás, strúma hívhatja fel a figyelmet. A pajzsmirigy-hormonok a jól ismert módon tükrözik a funkcionális állapotot, az anti-TPO rendszerint pozitív. Ultrahang-vizsgálatkor az echoszegénység, a szcintigráfia során a kórosan alacsony felvétel jellemző. A PPT hosszú távú következményeit jelzik azok az adatok, melyek szerint a PPT lezajlása után 1 évvel a betegek 20-30%-ában, a szülést követő 7. évben pedig mintegy 50%-ban definitív hypothyreosis (csökkent működés) alakul ki, ráadásul a következő terhességek során a PPT 70%-os valószínűséggel ismétlődik. A betegség kialakulásában meghatározó antitestek képződésének befolyásolására eddig nem állott rendelkezésünkre hatásos gyógyszer. Csak az utóbbi évek kísérletei és klinikai tudományos munkái vetették fel annak lehetőségét, hogy a szelén előnyös lehet az az autoimmun pajzsmirigygyulladás terápiájában. Saját vizsgálataink közléseink és a nemzetközi irodalom (Balázs Cs és Fehér J CEMED, 3, 269-277, 2009, Negro R és mtsai J Clin Endocrinol Metab 92: 1263-1268, 2007, továbbá Lazarus J.) is azt igazolták, hogy a szelén kezelés alkalmas az AT-es betegek gyógyítására és szélesebb körű alkalmazásra, esetleg a betegség kialakulásának, kiújulásának megelőzésére is. A nemzetközi irodalom tanulmányainkkal összhangban tanácsolja a szelén bevitelét terheseknek 50-100 ug/nap mennyiségben. Arra is meggyőző adatok utalnak, hogy a szoptatás idején is ajánlatos a szelén kezelést folytatni.