7 érzés, amit csak az élt át, aki volt már otthon gyesen a gyerekével

Kercsó Dorottya - 2020-02-19

Éhezés a felnőtt szóra, véget nem érő reménytelen takarítás, közben pedig az érzés, hogy bármit csinálsz, úgysem leszel elég jó... És a csoda: hogy lehet valakit ennyire szeretni?

1. Úgy kell a felnőtt társaság, mint egy falat kenyér

Akármennyire is szereti valaki a babáját, a vele való otthonlét a többségnek egyáltalán nem kielégítő. Egy munkába járó, felnőtt emberekkel is rendszeresen beszélgető ember gyakran nem érti, miért járnak le az anyukák a játszótérre pletykálni, miért keresik annyira a baba-mama klubokat, és főleg, hogy miért lógnak a neten egész nap „ahelyett, hogy a gyerekükkel foglalkoznának.”

Foglalkoznak ők a gyerekükkel. De társas lénynek vagyunk teremtve, és a túlnyomó többség nagyon hamar becsavarodik, ha a nap 24 órájában kizárólag egy egyéves a beszélgetőpartnere.

2. A gyerek dolgai igenis érdekesek

Kismamaként sokan megfogadják, hogy nem lesznek azok a típusú anyák, akiknek a gyerek az egyetlen beszédtémájuk. Ők ugyan nem fogják azzal fogadni a munkából hazatérő férjet, hogy megette-e a baba a répafőzeléket, és nyitottak maradnak a világ dolgaira.

Az otthonlét azonban természetes módon hoz magával valamekkora mértékű beszűkülést, másrészt pedig a gyermektelenként unalmasnak látszó témákról kiderül, hogy ha velünk történnek, akkor igenis érdekesek. Mert lényeges, hogy elfogyott-e a répafőzelék, aranyosak a beszélni tanuló kisgyerek szófordulatai, az pedig, hogy hányszor ébredt éjjel, hónapokig-évekig meghatározza a családok mindennapjait. Ezek történnek velünk, miért kellene szégyellni vagy eltitkolni őket?

3. Néha tényleg nincs időnk telefonálni

Fura ellentmondás, hogy miközben a gyeses anyukák általában mindennél jobban vágynak egy kis felnőtt szóra, előfordulhat, hogy tényleg egész nap nincs idejük arra, hogy tíz percet beszélgessenek valakivel. Egy totyogó mellett nagyon gyakran két egybefüggő mondatot sem lehet elmondani, ráadásul vannak gyerekek, akik különösen érzékenyek arra, ha anyjuk telefonál, és ilyen alkalmakkor gyakorlatilag mindig visításba kezdenek.

Amikor pedig végre elaludtak, sok anyuka inkább gyorsan összekapja a lakást vagy élvezi a csendet, nem pedig maratoni telefonálásba kezd.

4. Üzengetni pedig végképp nincs idő

Egy rövid Messenger üzenet még beleférhet, de a hosszas chatelés még a telefonálásnál is reménytelenebb vállalkozás. Az ok ugyanaz: a kicsi kiveszi a kezünkből a telefont, sérelmezi, hogy nem vele foglalkozunk, felsír, vagy veszélyes akciókba kezd.

5. Hiába takarítunk, nem látszik

Egy pici gyerek egyetlen pillanat alatt képes a legalaposabb takarítás eredményét is semmivé tenni. Kiömlik a gyümölcslé, a falra kenődik a spenót, a fehérneműs fiók egész tartalma a szőnyegen köt ki, extrém gyanútlan (vagy gyakorlatlan) családokban pedig miszlik darabokra cincálódik egy-két könyv. Csoda, ha egy idő után a legelszántabb tisztaságmániás anyának is kezd elmenni a kedve a további próbálkozásoktól?

6. Úgy érezzünk, soha nem lehetünk elég jók

Minden gyerekkel felmerül nevelési probléma. Eleinte alvási és/vagy evési gondok, később a hiszti, a szófogadatlanság, a folytatódó rossz evés, a csúnya beszéd, a szemtelenség vagy épp a túlzott visszahúzódás, a szorongás, körömrágás… Az anyák pedig ilyenkor hajlamosak magukba roskadni, és folyton-folyvást azon rágódni: hol rontottam el?

Mivel nem vagyunk robotok, biztos, hogy időnként elrontunk ezt-azt. Nem csak te. Mindenki. Az is, aki a neten vagy a játszótéren olyan magabiztosan osztja a jó tanácsait… A gyereknek nem hibátlan anya kell, hanem olyan, aki szereti. Bújjatok össze szorosan, öleld át, és rájössz, hogy minden gyengeséged ellenére te vagy és nem más számára a világ legjobb anyukája.

7. Ennél erősebb szeretet nincs a világon

Hangos, koszt csinál, ok nélkül sír, nem hagy aludni… És te mégis annyira szereted, hogy az már szinte fáj. A természet nem véletlenül adta az anyáknak ezt az erős érzést. Ez az, ami miatt hajlandó vagy minden kényelmedről lemondani, magadat teljesen háttérbe szorítani, és elviselni minden kis és nagy bosszúságot. Emiatt maradsz életben évekig napi pár óra alvással, és mondasz le a nappali nyugalmadról. Emiatt tudod újrakezdeni minden nap úgy, hogy még boldog is vagy mellette. Soha nem gondoltad volna, hogy ennyire lehet valakit szeretni.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: Nina Buday / shutterstock