medrol lombik

Tisztelt Kérdező!
Az utóbbi időben döbbenettel érzékelem, hogy az Ön problémája elképesztő méreteket öltött.
A terméketlenségnek sok oka lehet (ezekre korábbi írásaimban már kitértem ezen a honlapon.):
1. Az immunológiai kérdésekre koncentrált, ezért igyekszem válaszomban erre koncentrálni. Sok éve oktatom az immunológiai és endokrinológiai szakvizsgára készülő kollégákat, ezért mondhatom, hogy a probléma ott van, hogy az orvosok egyik része az immunológiához, a másik az endokrinológiához ért. Ezeken a továbbképzéseken 2 órában foglaltam össze 1 hónapja is a pszicho-neuro-endokrin-immunológiát, amely az Embert nem részeiben, hanem egységben, holisztikusan szemléli és gyógyítja. Az már csak a jó Isten rám mért „csapása”, hogy korábbi munkahelyemen önálló – országos referencia központkén szereplő - immunológiai- endokrinológiai- molekuláris genetikai laboratóriumot is szerveztem és vezettem, ezért az egyes laboratóriumi tesztek értékének tudatában kell lennem. Tovább lépve: hormonális rendszer immunológiájának kérdésén azt is tapasztalom, hogy a reproduktív szervek (petefészek, herék), a terhesség immunológiájáról keveset tudnak. Hozzá kell tennem, hogy a hüvely immunológiájáról egyre többet tudunk és ismerjük azokat a helyileg képződő antitesteket (fehérjéket), amelyek pl. a spermiumok ellen termelődnek. Az előző válaszaimban ismételtem kitértem rá és a kollegáknak is unos-untalan ismétlem :” nem egy szervnek van autoimmun betegsége, hanem az embernek”. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az egyik szerven autoimmun betegség lép fel pl. autoimmun pajzsmirigygyulladás, akkor nagy a valószínűsége, hogy vészes vérszegénységük is kialakul. Hozzá kell tenne, hogy nem a laboratórium teszteket kell gyógyítanunk, hanem a beteget, ezek a tesztek hasznosak és ezért is dolgoztam ki néhányat, ill. alkalmaztam, ezért hiszem és tudom és vallom ezt a nézetet. A fenti kérdéseket nemzetközi és hazai kongresszusokon n az elmúlt évben többször elmondtam és cikkekben megírta. Az eredményt illetően utalok az Ön tapasztalataira. A legújabb és a hazai irodalomban sem ismert adat az, hogy a pajzsmirigy gyulladása már még normális pajzsmirigy funkció mellett is terméketlenséges és vetélést válthat ki. A diagnózisban és a kezelésben erre kellene koncentrálni. A konkrét felvetését és kérdését nem kerülöm meg, jóllehet a hely kevés ezek megválaszolására. Ha inzulin rezisztencia van, akkor a Medol valóban nem javasolható, mert a rezisztenciát fokozhatja. A TSH érték nem egy állandó érték:ingadozik napszakonként, befolyásolják a gyógyszerek (pl. a Medrol is és az itt fel nem soroltak egész sora, a alkalmazott hormonális kezelések )pl. a HCG, esetleg az alkalmazotrt jódot tartalmazó készítmények stb. is. Tehát immunmoduláns kezelés indokolt. Hallom kérdését: melyik? Ez az adott állapottól, az immunológiai értékeitől is függ.
2. A terméketlenség másik fő okát az EDC („endocrine disruper chemicals) képezik, amelyekről az elmúlt évben a Magyar Endokrin Társaság Kongresszusán számolam be és erről rövid összefoglalót is adtam. Mik azok az EDC anyagok? Ezek a hormonháztartást megzavaró vegyületeket, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötödését, reakcióját, vagy kiürülését. Az EDC anyagok egyre nagyobb mennyiségét állítják elő és egyre számottevőbb mennyiségben kerülnek a természetbe, így az eddig elhanyagolhatónak számító szennyezések jelentőssé váltak. Ilyenek a lángfogó polibrómozott -bifeniléterek (PBDPE-k), biszfenol-A és benzinadalékok. Ezen vegyületek káros hatásai sokáig ismeretlenek maradtak, mivel meghatározásukhoz nem állott rendelkezésre megfelelően érzékeny analitikai eljárás. Az EDC-re jellemző a DDT története. Fél évszázad telt el azóta, hogy a DDT rendkívüli rovarölő (inszekticid) tulajdonságát felismerték és harminc éve, hogy katasztrofális környezeti hatásaira rádöbbenve használatát a fejlett országokban betiltották.
A legfontosabbak EDC anyagok a következők:
• Alkilfenolok és származékaik
• Ftalátok
• Biszfenol-A és hasonló fenolok
• PCB (poliklórozott-bifenilek) vegyületcsoport
• Égéstermékek (ezek nemcsak a gumiabroncsok, híradástechnikai termékek égetésekor szabadulnak fel, hanem nagyobb mennyiségben repülőterek környéki is kimutathatók
• Halogénezett többgyűrűs égetési melléktermékek (dioxinok)
• Rovarirtók (peszticidek)
• Gyógyszerek (pl. Cordarone, Amiodaron)
• Fémek és fémtartalmú vegyületek
• Természetes anyagok (fitoösztrogének)
• Ezek az anyagok nem kis részben felelősek hazánk népesedési helyzetéért. A kutatások azt bizonyították, hogy a DDE, a DDT főmellékterméke, a testben hatásos anti-androgén, ami azt jelzi, hogy gátolja a férfi hormon hatásait. E tulajdonsága miatt, legalábbis részben, okozója a férfiak között egyre gyakoribb meddőségnek és impotenciának. Jóllehet a fejlett országokban a DDT használatát már legalább húsz éve betiltották vagy korlátozták, azonban nagyon lassan bomlik le (felezési ideje a természetben mintegy száz év!), felhalmozódik és koncentrálódik a táplálékláncban, s káros hatásai vannak a vadon élő állatok szaporodására is. Ezzel magyarázható, hogy használatának betiltása ellenére a DDT még ma is kimutatható minden ember szervezetében, főleg a zsírsejtekben. Az ösztrogén-jellegű (női hormon) EDC-k hatására mellrák alakulhat ki, de az utóbbi években a hererákos esetek száma is erősen emelkedett. Más anyagokról, így a fogamzásgátló tablettákról is egészségkárosító hatást tételeztek fel. Ez nagy mennyiségben igaz is, azonban szerencsére csak kis mennyiségben kerülnek ki a természetbe, ezért jelentőségük még nem nagy (ivóvízben még nem sikerült kimutatni hitelt érdemlően jelenlétüket). A környezetre sokkal jelentősebb veszélyt jelentenek a mosószerek, lágyítók, ugyanis ezek több ezer tonnás mennyiségben szennyezik a természetet. Az EDC hatású mosó- és mosogatószereket gyakran mutatták ki ivóvízből is. Miután minden évben számos új vegyi anyag kerül forgalomba és a környezetbe az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag adalékokkal, festékekkel (ezek cumisüvegekben, gyermekjátékokban is kimutathatók!), a jövőben a rendelkezésre álló vizsgálati módszerekkel azt is meg kellene rendszeresen határozni és ellenőrizni, hogy ezekből nem szabadul-e fel hormonhatású anyag. Az EDC anyagok egy külön csoportját alkotják a TDC („thyroid disrupter chemicals” azaz a pajzsmirigyet károsító anyagok).(www.endo-society.org/advocacy/poily/index.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
• Környezettudatos szemléletváltás és gyakorlat.
 A műanyag palackok helyett üvegedények használata! Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az egyébként kitűnő ásványvizek, tej és termékeik műanyag csomagolásban kerülnek a piacra és nehezen ellenőrizhető a kioldódó vegyszerek mennyisége. Kerülni a műanyagban tárolt ételeket, a teflon bevonatú edények használatát (4. ábra)
A mérgező anyagokat tartalmazó festékek, adalékok, rovarirtók kerülése! A friss zöldségekről, primőrökről azt gondoljuk, hogy minden esetben hasznosak. Ez csak alapos tisztítás, mosás után igaz!
A szemétégetés jelentős kockázat az egészségünkre.
• Az ellenőrző (monitoring) rendszer fejlesztése. A mérgező anyagok kimutatására sok módszer van. Az egyik legegyszerűbb bizonyos rákok vizsgálata. Ezek a kis élőlényeg a mérgező anyagok jelenlétében elpusztulnak (3. ábra)
• Több hazai élelmiszert kellene fogyasztani! Az itthoni monitoring rendszer jobb, mint a külföldi, másrészt a hazai élelmiszerek lényegesen kisebb mértékben szennyezettek.
• Támogatni kell a bioélelmiszerek előállítását. A tudatos vásárlási szokást kell erősíteni, ami azt is jelent, hogy nem azt kell megvenni, ami egyszerűen olcsó, hanem minőségileg jobb.
• A méregtelenítés különböző formáit széles körben elterjeszteni:
Szauna kezelés, wellness módszerek
Szabad gyökfogók alkalmazása (Szelén, E vitamin)
A testsúly fokozatos és nem gyors csökkentése. A zsírszövetben felraktározódott méreganyagok a gyors fogyás során gyorsan kerülnek a szervezetbe és ez rendkívül káros lehet.
Az ún. „savanyosodást” okozó ételek elhagyása
Olestra: szukróz poliészter előnyös lehet 16-20 g/nap 12-24 hónapon át
• Az endokrin, pajzsmirigy szűrővizsgálatokat ki kellene terjeszteni azokra, akik az átlagosnál nagyobb környezeti szennyezésnek vannak (ill. voltak) kitéve. Gondolni kellene a családtervezés (meddőség esetén) erre a lehetőségre is
Amennyiben módomban áll próbálok segíteni (06-30-631-9309)
Jó egészséget kívánok:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-14 07:54:44

Tisztelt Andrea!

A legvalószínübb a leírtak alapján, hogy szubklinikus hypothyreosis alakult ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét (!) az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencsére nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-13 12:37:54

Tisztelt Evuci!

A TSH csak egy érték, amely hasznos lehet, de nem perdöntő.
További kivizsgálást javaslok. Annál is inkább, mert:
• A pajzsmirigy autoimmun gyulladása a lakosság közel 10%-t érinti és a nők aránya ennél még lényegesen magasabb. A gyulladásnak sok ismertető jele van (strúma, a megnagyobbodott göb tapintási lelete, a jellegzetes ultrahang és izotópos kép, a TPO és thyreoglobulin elleni antitestek magas értéke, pozitív biopsziás lelet), ennek ellenére a betegség gyakran tisztázatlan marad. A betegség öröklődik, tehát amennyiben a családban pajzsmirigybetegség fordult elő, akkor erre gondolni kell! A betegség éveken át fennállhat, gyakran semmiféle fájdalommal nem jár és már csak akkor derül rá fény, amikor már a gyulladás a pajzsmirigy jelentős részét elpusztította. Figyelmeztető jel az emelkedett antitest érték. Kimutattuk ugyanis, hogy az éveken át meglévő gyulladás (TPO elleni antitest pozitivitás (1. ábra) esetén a csökkent pajzsmirigybetegség feltétlen bekövetkezik. Ráadásul a gyulladás (fehérje típusú antitestek) más gondot is okozhatnak, a betegség gyakran társul: meddőséggel, hajhullással, gyomorpanaszokkal, szívbetegséggel, emelkedett koleszterin szinttel vészes vérszegénységgel, alvászavarokkal, bőrbetegségekkel, stb.
• A pajzsmirigy csökkent működésének is több fázisa van. Az egyik a már feltűnő tünetekkel járó forma (ún. manifeszt hipotireózis). A másik a még lappangó, ún. szubklinikus hipotireózis. Erre az a jellemző, hogy csak „véletlenül” derül ki, amikor valamilyen ok miatt, pl. meddőségi vizsgálat során laboratóriumi tesztet végeznek. Ilyenkor még a vérben lévő pajzsmirigyhormonok (T4 és T3) még a teljesen normális tartományban vannak, de az antitestek pozitívak, a TSH értéke pedig emelkedett (a koleszterin szint is magasabb!). Anélkül, hogy a TSH meghatározások sok és kényes részletére itt kitérnék (fontos: a TSH nem pajzsmirigy-hormon, hanem az agyalapi mirigy termeli!!)) azt le kell szögeznem, hogy ez egy fontos, de napszakonként, évszakonként, gyógyszerektől, módszerektől függően változó adat, amelynek értéke a hazai laboratóriumi értékektől eltérő (0,4-2,5 mU/l!!). Lényeges, hogy ezek az ún. normál értékek változnak a terhesség idején (3 havonta), továbbá kísérő súlyos, senyvesztő betegségekben. Ezért fontos a TSH mérése, de tudni kell értékelni a kezelést irányító orvosnak és a kezelést egyénileg meghatározni.
Fontosak a következők is:
1. A kimutatott (manifeszt) és szubklinikus hiportireózis lényegesen növeli a meddőség és a spontán vetélések kockázatát
2. Az autoimmun gyulladás, a pajzsmirigy elleni antitesteknek meghatározó szerepük van a meddőségben és a korai vetélésekben
3. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik. A pajzsmirigyhormon relatív hiánya fokozza a magzat szellemi fejlődésének kockázatát. Az alkalmazott hormonpótlás dózisa változik a terhesség ideje alatt (!)
4. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval!
5. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva (ezért a terhesség első 3 hónapjában az anyai pajzsmirigyműködés fokozódása élettani folyamat,TSH alacsony!)
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta. Az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők anorganikus jódot nem fogyaszthatnak! Ennek oka az, hogy az autoimmun folyamat fellángolását válthatja ki.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
10. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
Kik tartoznak fokozott rizikójú csoportba?
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták

A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát. Nem elhanyagolható az sem, hogy más betegségek (szív-érrendszeri-, vérképző-, idegrendszeri- betegségek is megelőzhetők, ill. korábban felismerhetők).

Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-13 12:33:04

Tisztelt Kérdező!

Nem csak megértem, de át is érzem gondját. Annál is inkább, mert nálunk szerencsére egyre több egészséges gyermek születik. A részletes leveléből kitűnik, hogy a sok vizsgálat között elvész a beteg (az EMBER!). Azt nem várhatja el, hogy a bölcsek kövét látva azonnal megoldja a problémáját és választ adjak kérdéseire. Minden esetre bízom benn, hogy van megoldás és a kolléganőim hamarább is tudnak majd időpontot adni. Sajnos az a helyzet, hogy a betegek „elfelejtenek” a bejelentkezés után megjelenni vagy azt lemondani és így a több beteg jár (hat) rosszul.
Jó egészséget és kellemes nyarat kívánok (panaszai miatt kerülje a direkt napfényt!), a jód tartalmú gyógyszereket (pl.Betadine):


Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-12 12:13:47

Tisztel Edit!

Tisztázni kellene a csökkent működés okát. Az alkalmazott kezelésnek pedig rendszeresnek kell(ene) lennie.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-12 12:02:55

Tisztelt Erika!

A hormonális fogamzásgátlók tartós alkalmazása után ez elég gyakori tünet. Tisztázni kellene teljes immuno-endokrin státuszát, kizárni a gyulladás lehetőségét.
Az anovulációnak nevezett rendellenesség során a petesejtek vagy nem megfelelően fejlődnek, vagy pedig nem képesek a petefészekből kiszabadulni. Ezek a betegek akár hónapokig nem menstruálnak, de előfordulhat az is, hogy megmarad a szabályos menzesz, mialatt a petefészekből nem szabadul ki a megtermékenyítésre alkalmas petesejt. Az anovuláció oka lehet táplálkozási rendellenesség, a hormonháztartás zavara, pajzsmirigy-működési zavar, inzulin rezisztencia Sajnos létezik egy betegség, a korai petefészek-leállás (vagy más néven korai petefészek kimerülés), melynek lényege, hogy a petefészek a páciens húsz- harminc éves korában már úgy működik, mint idős korban, és szépen lassan leáll. Erre bizonyos hormonszintek méréséből lehet következtetni: az agyalapi mirigy által termelt FSH- hormon szintjével meg lehet határozni azt, hogy milyen a petefészek működése, mennyire friss. Az AMH (Anti Müllerian Hormon) a másik olyan újonnan felfedezett hormon, melynek vérből kimutatható szintje szintén jól jelzi a petefészekben még meglévő kis petesejtek számát.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-11 12:24:03

Tisztelt Erzsébet!

Ebben a kérdésben sem etikai, sem információ hiányában szakmai okokból nem foglalhatok állást. Kérdésére a választ és a felvilágosítást a kezelő orvosától kell megkapnia.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-11 12:11:07

Tisztelet Zsuzsanna!

•Idült hasmenésről beszélünk, ha a hasmenés két hétnél hosszabb ideig tart. A széklet lazább, mint a normális széklet. Étvágytalansággal, fáradtsággal és látási zavarokkal járhat együtt. Idült hasmenés egy más, meglévő betegség jele lehet.
Mit tehet ön a hasmenés ellen?
•Heveny hasmenés legtöbbször elmúlik magától, 3-5 napon belül. Fontos, hogy figyeljen a tisztaságra – azért, hogy nehogy másokat is megfertőzzön. Mossa meg jól a kezét minden WC használat és minden pelenkázás után.
•Hasmenés alkalmával sok folyadék távozik a szervezetből. Azért, hogy megelőzze a kiszáradást, igyon sok folyadékot. Vizet, teát, gyümölcslevet (ne túl nagy mennyiségű almalevet), húslevest vagy vízalapú jégkrémet. Felnőttek legalább 1,5 litert kell, hogy igyanak naponta. Ne igyon túl sokat alkalmanként, 1 pohár (100-150 ml) folyadékot. Gyermekek legalább 1 liter folyadékot kell, hogy fogyasszanak.
•Elvileg mindent ehet hasmenés alkalmával, amit kíván, vagy meg tud enni. Nincs szükség különleges diétára. Az elfogyasztott kalóriák felét még vízszerű hasmenés esetén is fel tudja venni a szervezete. Ha hascsikarása van, akkor kis adagokat fogyasszon. .
•A következő ételeket jobb, ha nem fogyasztja:
•- kimért fagylaltot fagylaltos kocsiból
•- gyümölcsöt héjában
•- salátákat
•- nyers vagy nem átsült húst
•Mosogasson forró, mosószeres vízben és használjon minden nap tiszta konyharuhát.
•A maradékokat csak hűtőszekrényben tárolja
•Gyakran mossa meg a kezét szappannal.
•Vigyen magával az útra loperamidot és orális folyadékpótló sókészítményt. A sókészítményt oldja fel szénsavmentes ásványvízben.
•Menjen el a helyi orvoshoz, ha a hasmenés 3 napnál tovább tart, vagy a hasmenés súlyos panaszokkal jár.
A gyógyszertárban a következő szerek kaphatók hasmenésre:

•A legnagyobb gond hasmenésben a kiszáradás veszélye. Ezt akadályozza meg ez a sókeverék, amellyel a szervezetből hiányzó sókat pótoljuk. A só megköti a vizet. A port elkészítheti Magyarországon csapvízzel. Külföldön javasolt ásványvíz használata.
•Ha a hasmenést gyorsan szeretné csillapítani, például utazás alatt, akkor használhat loperamidot, amely megállítja a hasmenést néhány óra alatt. A hasmenés okát ezzel nem szünteti meg. Loperamidot használhatják felnőttek és gyermekek 8 éves kortól. Nem szabad használni véres széklet, vagy láz esetén. Csak addig használja ezt a szer, amíg vízszerű széklete van, különben fenn áll egy súlyos szorulás veszélye. Loperamidot sohasem szabad 2 napnál hosszabb ideig használni. Probiotikum szedése indokolt.
Jó egészséget kívánok:
Bizonyos esetekben jobb, ha orvos tanácsát kéri:

•Ha a hasmenés 2 hétnél tovább tart.
•Ha a hasmenéshez súlyos hányás és láz társul (38 °C fölött).
•Gyakori vízszerű széklet esetén:
•Ha a hasmenés egy gyógyszer mellékhatásaként jelentkezik (például egy antibiotikum).
•Ha vér vagy nyálka van a székletében.
•Hasmenés állandó hányás mellett és a beteg semmit sem iszik.
•Heteken át tartó hasmenéses és szorulásos panaszok váltakozása esetén.
•Azok, akik sokakat megfertőzhetnek (vendéglátásban vagy egészségügyben dolgozók), jobb ha azonnal orvoshoz fordulnak.

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-11 12:07:51

Tisztelt Kérdező!

A pajzsmirigygyulladás általában nem jár aphasiával (ritkán ún. Hashimoto encephalopathia forrdulhat el).
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-11 11:56:41

Tisztelt Erus!

A kérdése nem olyan egyszerű, hogy 1 kapszulával megoldjuk az immunrendszer zavarát.
Próbálok röviden válaszolni, de előbb fel kell tenni a kérdést: hogyan működik az immunrendszer?
Az élővilág evolúciója során számos olyan mechanizmus alakult ki, amely az idegen behatolók nagyon gyors elpusztítását vagy hatástalanítását biztosítja, így akadályozva meg a kórokozó elterjedését, illetve nagymértékű elszaporodását a megtámadott szervezetben. Ismerve a káros mikrobák gyors szaporodási ütemét - számos baktérium tömege például húsz percenként megduplázódhat, ami persze függ a környezeti tényezőktől is - a hatékony azonnali reakció a gazdaszervezet túlélése szempontjából alapvető fontosságú. A kórokozó mikrobák, a patogének azonnali elpusztításában döntő szerepe van az úgynevezett természetes vagy veleszületett immunrendszernek, amely a szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja: ennek köszönhető, hogy sokszor észre sem vesszük a káros mikrobák támadását. Az említett, a születésünk pillanatától jelenlévő immunrendszer mellett, az idő múlásával egy másik védekező-mechanizmus is kialakul – ez a szerzett immunitás –, ami folyamatosan „tanulja” az addig ismeretlen, új kórokozók azonosítását. „Míg a velünk született immunitás a fagocitákra, addig a szerzett immunitás a limfocitákra épül, ami egy másik fehérvérsejt-típus. Nagyon leegyszerűsítve: amikor a kórokozó a szervezetbe kerül, az a limfociták átalakulását indítja el. Ennek a folyamatnak a végén válik képessé a limfocita arra, hogy az adott idegen anyagra kialakítsa a hatásos pusztító mechanizmust. Így jönnek létre az immunglobulinok, amelyek a konkrét baktérium, gomba, parazita ellenanyagai. És még egy érdekesség: a memeóriasejtek – ezek is a limfocitákból alakulnak ki – tovább keringenek s szervezetben, s mivel emlékeznek egy-egy adott kórokozóra, egy újbóli találkozás alkalmával sokkal gyorsabban képesek aktiválni a szükséges immunválaszt” .Nézzük, mi történik akkor, ha köhögő, tüsszögő emberrel utazunk a villamoson. A levegőbe ilyenkor influenzavírusok repülnek, amiket belélegzünk, ám – s ezt mindenki tapasztalta már -, nem minden esetben betegszünk meg egy-egy ilyen találkozás után. Ez annak köszönhető, hogy az előbb bemutatott, állandóan készenlétben álló sejtek és molekulák megakadályozzák a kórokozó-fertőzést, lehetetlenné teszik a vírus nagymértékű elszaporodását.Előfordul azonban, hogy a tüsszentés nem marad hatástalan: a szervezetünkbe jutó kórokozó eléri, hogy másnapra-harmadnapra belázasodjunk, fájjon a fejünk, gyengének, egyszóval betegnek érezzük magunka. Ennek leggyakoribb oka az, hogy olyan nagy mennyiségű vírus jut a szervezetünkbe, aminek a leküzdésére a természetes immunrendszer elemei már nem képesek. Ekkor válik szükségessé a jóval bonyolultabb, de nagyon hatékony rendszer, a már említett szerzett immunrendszer aktiválása. Környezetszennyezés, bizonyos gyógyszerek, élelmiszerek, stressz – hogy csak néhányat soroljunk azok közül a tényezők közül, amik mind alkalmasak arra, hogy összezavarják az immunrendszerünket. Az effajta kisiklás kóros folyamatok kialakulásához vezethet: ilyen eset például az, amikor az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, különböző okok miatt a szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg. Ezek a folyamatok vezetnek az úgynevezett autoimmun betegségek„ Ezek közül leggyakoribbak a pajzsmirigy betegségei, de gyakorlatilag az összes szervünket érintheti. Az is betegségekhez vezet, ha az immunrendszer egy jelentéktelen külső anyagot - virágpor, porszem -, ellenségként kezel, s hevesen, túlzott reakcióval csap le rá: ez tapasztalható az allergiás reakciók során” Egyébként immunrendszerünk védelme és erősítése érdekében mi magunk is sokat tehetünk: bár csodaszerek és csodamódszerek nincsenek, de a testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a vitaminok és nyomelemek megfelelő mennyiségű bevitele, és - ne feledjük - a stressz csökkentése mind az immunrendszer jó működéséhez vezet.
Fontos lenne megjegyezni, hogy az immunrendszert nem lehet mindig ún. csodaszerekkel „csúcsra” járatni. Mielőtt valamilyen készítményt adunk,előtte tisztázni kell minimum a következő kérdéseket:
• Milyen az immunrendszerem állapota?
• Van-e autoimmun betegségem
• Mit tartalmaz az illető gyógyszer?
• Meddig és hogyan van értelme szedni?
• Nem okoz-e bajt a szedése

Az inzulin rezisztencia egy másik téma, erről most hely hiányában nem tudok írni. A lombik program ismét újabb kihívás az immun és az endokrin rendszer számra egyaránt.
Jó egészséget kívánk, tisztelettel:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-08 11:44:10

Tisztelt K. Miklós!

Szerencsére az esetek többségében az elváltozás rezervibilis. Ha esetleg nem volna, akkor további endokrin vizsgálat szükséges 3-4 hó múlva
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-08 11:13:03

Kedves Edina!
Örülök javulásának! Minél kevesebb gyógyszer szükséges! A Normalore kezelés valóban jó eredményt hozhat.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-08 07:19:12

Tisztelt Mariann!

Panaszai alapján a pajzsmirigy betegség lehetősége fennáll.
A legújabb, nagy európai populációban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban a csökkent működés (hypothyreosis) 4,4%-ban, a túlműködés (hyperthyreosis) 1,4%-ban fordul elő. A hypothyreosis a lakosság 0,4%-ban feltűnő formában van jelen és viszonylag könnyű diagnosztizálni a betegek panaszai, a klinikai tünetek és a laboratóriumi leletek alapján. A probléma az, hogy a betegség 4,0%-ban enyhe, nehezebben felismerhető formában mutatkozik és ritkán gondolnak csökkent pajzsmirigy működésre. Ennek egyik jellemző példája, amikor az emelkedett koleszterint szintet kezelik és nem gondolnak arra, hogy ennek hátterében a pajzsmirigy csökkent hormontermelése áll. A USA-ban 16 millió azon egyének száma, akik az emelkedett koleszterin szintjük miatt részesülnek hormonális kezelésben és normalizálódott koleszterin szintjük. A fokozatosan, látszólag minden ok nélkül kialakult csökkent pajzsmirigyműködést korábban „idiopathiásnak” (ismeretlen eredetűnek) tartották. Kiderült, hogy ezeknek a betegségeknek az oka autoimmun folyamat. Nőkben a betegség lényegesen gyakoribb, mint férfiakban (4-5:1).
A pajzsmirigy kicsi, 20-40 g nagyságú, jelentéktelen, különösebb törődést nem igénylő szerv – gondolják sokan, pedig helytelen működése minden alapvető életfolyamatunkra, és ezáltal az egész szervezetünkre kihat.
A pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont trijódtironint (T3-t) és thiroxint (T4-t) termel,. Ezek mennyiségét az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonján (TSH) keresztül szabályozza (fontos megjegyezni, hogy a TSH nem a pajzsmirigy által termelt hormon!). Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működésért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés)állapotunkat. Is. Fontos tudni, hogy jóllehet a T3 és a T4 , a TSH szintjét a vérből meg tudjuk határozni, azonban az egyes laboratóriumokban kapott értékek eltérést mutathatnak. További gond, hogy az un. normál (referencia értékeket) nem a hazai körülményekhez viszonyították, pedig azok jelentős földrajzi és genetikai különbséget mutathatnak az egyes kontinenseken. Fontos tudni azt is, hogy a hormonoknak a mennyiségét mérik, azonban azok funkcióját nem. Erre jó és gyakorlati példa, hogy a TSH (tehát az agyalapi mirigy által termelt hormon) szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).A TSH biológiai „erőssége” is egyénenként, évszakonként is különböző lehet, ráadásul egyes gyógyszerek (szteroidok), betegségek (pl láz) is befolyásolják. A hormonok mérése tehát fontos, de mindig egyénenként, a beteg panaszainak függvényében kell értékelni.
Amikor a pajzsmirigyhormon szintje még csak kismértékben tér el a normálistól, a tünetek nem jellegzetesek, így általában nem is tulajdonítanak nekik jelentőséget. Enyhe fáradékonyságon és a koncentrációs képesség romlásán kívül más nem érzékelhető. Komolyabb esetben az anyagcsere lelassul, lassabb lesz a mozgás, a beszéd, a gondolkodás is, érdektelenség alakulhat ki, ami könnyen összetéveszthető a depresszióval. Aluszékonyság, hízás, szorulás, fázékonyság lesz jellemző, az arc felpuffad, a haj ritkává és szárazzá válik, gyakran hullik is, csökkent a libidó (nem vágy! )meddőség, menstruációs zavarok, végtagzsibbadás magas vérnyomás, testszerte vizenyő (ödema) lépnek fel.
A pajzsmirigy göbös betegségei azért is fontosak, mert ide tartoznak a jó és rosszindulatú daganatai is. Ezek egyrészt fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon-meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható (!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Fontos: ezek nem autoimmun betegségek!
A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az un. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
További immuno-endokrin kivizsgálást javaslok.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-08 07:15:35

Tisztelt Mónia!

A módszerek eltérőek. Ezek az értékek nem szólnak IR mellett.
Mindazon betegeknél, akik az endometriosis tüneteivel- infertilitas, fokozódó dysmenorrhoea, kezelésre nem szűnő kismedencei fájdalom, vagy egyéb, a menstruatios ciklussal összefüggő panasz- bírnak, endometriosisra kell gondolni.Számos kísérlet történt az endometriosis betegség specifikus serummarkerének megismerésére, amely szűrőmódszerként is alkalmazható. A kísérletek közül a legmegbízhatóbbnak a CA 125 meghatározás tűnt. A coelomahám sejtfelszíni antigénje a CA 125, amely az epitheliális ovarialis carcinomák monitorizálásában ismert és jól bevált serum marker. Endometriosis esetekben is gyakran emelkedett a CA 125 szint és értéke korrelál a betegség kiterjedésével és az alkalmazott kezelési módszer hatékonyságával. (Barberry, Pittaway). A vizsgálómódszer sensitivitása azonban alacsony ahhoz, hogy a módszert szűrőeljárásként alkalmazzuk (Franssen). Megemlítendő, hogy a
CA 125 szint magasabb lehet terhesség, acut kismedencei gyulladás, leiomyoma és menstruatio során is.
A kezelési módikkal, műtéti lehetőségekkel gondolom már tisztában van (hiszen már peteveztékét is eltávolították). Kérdés továbbra még az, hogy egyéb hormonális ok áll-e a betegség hátterében. Ez nyílvánvalóan a lombik program miatt lényeges.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-07 11:25:52

Tisztelt Ilona!

Köszönöm érdeklődését.
Az Euthyroxot jól szedi, de csak vízzel és kávét is csak 1 óra múlva igyon.
Jó egészséget kívánok:
Tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-06 12:43:22

Tisztelt Aggódó Anayjelölt!

Kérdései valóban összetettek és immun-endokrin betegségre utalnak. Ebben a kérdésben kezlő orvosainak nyilvánvalóan több információjuk van, ezért ebben nem kívánok beleszólni.
Az immunrendszer feladata a szervezet saját szöveteinek és sejtjeinek („integritásának”) védelme. Amennyiben ebben hiba támad, akkor az immunrendszer sejtjei és az általuk termelt fehérjék (antitestek) saját szöveteik, „antigénjeik” ellen támadnak és ez a sejtek működésének gátlásához, esetleg a működésük növekedéséhez vezethet. Az autoimmun betegségeknek didaktikai okokból elkülönítjük a szisztémás és az egy-egy szervre lokalizálódó szerv-specifikus formáit. Ezekre a betegségekre jellemző, hogy öröklődnek, főleg nőkben fordulnak elő és gyakran társulnak egymással (pl. pajzsmirigybetegség cukorbetegséggel, meddőséggel stb).. Az autoimmun eredetű szerv-specifikus pajzsmirigybetegségeknek két fő formája ismert: az autoimmun pajzsmirigygyulladás (Hashimoto betegség) és Basedow-Graves kór.
A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttől 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét (!) az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencsére nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
A terhesség a pajzsmirigy számára kihívást jelent, mert egyrészt megnövekszik a jódigény, másrészt csökken az anyai jód hozzáférhetősége. Fokozódik a terhesség alatt a pajzsmirigy hormonjainak lebomlása, másrészt a méhlepény (placenta) által termelt hormon a hCG önmagában fokozza a terhes pajzsmirigyének méretét és funkcióját egyaránt. Ebből következik, hogy a TSH szint az első trimeszterben (három hónapban) alacsonyabb („fiziológiás hiperthyreosis”), ezért a perifériás hormonok (T4 szint ) meghatározása nélkül a TSH nem elegendő a pajzsmirigy funkció megállapításához A magzat fiziológiás transzplantátum, amelynek kilökődését számos védő genetikai, immunológiai és hormonális mechanizmus akadályozza. Ezen védő faktorok eredményeképpen az autoantitestek titere a terhesség alatt általában csökken, a szülést követően viszont emelkedik. Amennyiben ez a fiziológiás védő mechanizmus sérül (genetikai és környezeti faktorok miatt), akkor a szülést követő 3-12 hónap múlva autoimmune gyulladást (post-partum thyreoiditis) alakulhat ki a szülések 3-17 %-ban. Ennek népegészségügyi jelentőségét az adja, hogy ez a betegség a hypothyreosis egyik leggyakoribb oka, korai felismerése azért is fontos, mert szubklinikus formában is jelentős rizikófaktora lehet menstruációs és fertilitási zavaroknak, spontán abortuszoknak, az újszülöttek mentális retardációjának, az anya későbbi szívbetegségeinek. Bebizonyosodott az is, hogy policistás petefészek betegségségben (PCO) szintén gyakori az autoimmun pajzsmirigy gyulladás. A jódhiánynak és a fokozott jódbevitelnek speciális szerepe van pajzsmirigybetegségekben. A hazai adatok at mutatják, hogy a terhesek 56,3 %-mában jódhiány mutatkozott és a jód pótlására a gravidák közel felében napi 100-150 μg-ot meghaladó jódid dózisra volna szükség. A csökkent jódbevitel következtében a gravida pajzsmirigyhormon képzése a normálisnál viszonylag alacsonyabb. A terhesség első 10-12. hetében a magzat még az anya keringéséből kapja a pajzsmirigyhormont, amely a szervek kifejlődéséhez szükséges. Legújabb vizsgálatok szerint amennyiben ez nem áll megfelelő mennyiségben a magzat rendelkezésére, az újszülöttekben elsősorban a neuro-psychiatriai fejlődés elmaradása figyelhető meg. A fentiekből következik a jódprofilaxis fontossága a terhesség, illetve a szoptatás alatt, ez napi 250-300 μg, ennek pótlására a jódozott konyhasó használata önmagában nem elegendő, napi l50-200 μg jód kiegészítő bevitele szükséges. A jódpótlás megkezdése már a kívánt terhesség előtt l-2 hónappal ajánlott. A jódbevitel Janus-arcúságát mutatja, hogy az autoimmun pajzsmirigy-betegségre hajlamos betegekben azonban az autoimmun folyamat fellángolását eredményezheti, ezért is kell törekedni a pajzsmirigybetegség pontos megállapítására még a terhesség előtt (család-tervezés!!!!). További rizikófaktort jelenthet, ha az anyának korábban fiú gyermeke volt. A magzati eredetű sejtek ugyanis beépülnek a pajzsmirigybe és több évtizeddel a szülést követően is kimutathatók és un. mikrokimerizmust hoznak létre. Ez a jelenség magyaráztot ad arra megfigyelésre, hogy azokban az anyákban, akik korábban fiú gyermeket szültek az autoimmun pajzsmirigybetegség többször fordul elő.
A fenti népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat. Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
• A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
• A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
• A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
• A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
• A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
Ezért célszerú volna a fentieket mérlegelni és oki kezelét elkezdeni.
Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-06 12:41:03

Tisztelt Kérdező!

A progeszteron szint alacsony volta valóban gondot okozhat. Ennek okát kellene tisztázni. A fokozott szőrnövekedés összefügghet menzeszzavaraival.
A betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:

1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása

A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.

Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.


Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?

• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok

• Mellékvesék túlműködése és daganatai

• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint

• Petefészek egyes daganatai

• Pajzsmirigy betegségei

• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)

Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.

Miből állnak a vizsgálatok?

• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.

• Bizonyos hormonális vizsgálatok

• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)

A gyógyulás több tényezőtől függ:

• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől

• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)

Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):

• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét

• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben

• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést

Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
Jó egészséget kívánok:


Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-06 12:34:22

Tisztelt B. Henrietta!

Nem volna sem szakmai, sem etikai szempontból helyes, ha mások tevékenységét véleményezném, ebben a kérdésben nyilatkozni és felvilágosítást adni a kezelő orvos(ok) feladata. A saját álláspontommal remélem segíthetek, annál is inkább, mert az elmúlt hónapokban sok gyermekáldás volt szakrendelésemen és ezt a kérdést a nemzetközi és hazai fórumokon előadások és közlemények formájában ebben az évben is prezentáltam.
A PCOS genetikailag alapvetően meghatározott, de környezeti tényezők által is jelentős mértékben súlyosbított betegség, aminek kialakulása általában már a pubertás előtt megindul. Létrejöttében több, részben egymást erősítő folyamat játszik szerepet. Alapvető az petefészkek fokozott férfi hormon (androgén) elválasztása, amihez a mellékvesék többé-kevésbé szintén aktívabb androgén termelése társul. A petefészkek kóros hormontermelése részben – alkati okok által meghatározott –az agyalapi mirigy hormonjának, az LH- termelődésnek a FSH rovására történő fokozódásának – a következménye. Ezen hormonzavar részben elsődleges, de részben a kóros női hormonok (ösztrogén, progeszteron) és az androgén arány eredménye is.
A magas inzulin szint (hyperinsulinaemia) is alapvető szerepet játszik a betegség mechanizmusában. A hyperinsulinaemia csökkenti mind a szex-hormon kötő fehérje (SHBG), mind az inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) szintjét, aminek fokozott nemi hormon, IGF-1 hatás lesz a következménye. A hyperinsulinaemia és inzulin rezisztencia egymást kölcsönösen fokozzák, ami a PCOS mechanizmusának egyik önerősítési körét hozza létre, s magyarázza, hogy a PCOS súlyosbodását sokszor súlygyarapodás idézi elő. A PCOS gyakran társul autoimmun pajzsmirigybetegséggel.
Tünetek
A PCOS a serdülőkortól kezdődően okozhat panaszokat, menstruációs zavart, majd meddőséget, infertilitást, illetve hyperandrogen tüneteket: hirsutismust (fokozott szőrnövekedést, férfias jellegű hajhullást. A PCOS súlyfelesleg esetén gyakrabban manifesztálódik, ezért gyakori a túlsúly vagy elhízás. A PCOS és a metabolikus szindróma (kóroe elhízás) (MS) között olyan szoros kapcsolat van, hogy tágabb értelemben a PCOS a MS egyik manifesztációja. A PCOS a szénhidrát anyagcserezavar vonatkozásában – különösen, ha elhízás is társul – jelentős kockázati tényező: a relatív kockázat a 2-es típusú diabéteszre 7,5 szeres.
Előfordulási gyakoriság
A PCOS gyakori, de pontos előfordulását csak becsülni lehet: a nők 5-10 %-a lehet érintett! Fontos tudni, hogy morfológiailag a PCO (a polycystás ovarium maga) még gyakrabban mutatható ki, kb. a nők 30 %-ában, klinikai tünetek és panaszok nélkül is. Egyéb hyperandrogen állapotok másodlagosan is okozhatnak PCO-t. Ugyanakkor lehetséges PCOS ki nem mutatott ciszták nélkül is.
Diagnózis
A PCOS diagnózisa a Rotterdami kritériumok (2003) alapján történik. A diagnózis akkor állapítható meg, ha 1./ két tünet jelen van a következő háromból: a./ menstruációs zavar b./ androgén túlsúly klinikai és/vagy laboratóriumi jelei, c./ ultrahanggal igazolt PCO és 2./ nem más endokrin kórkép okozza a tüneteket.
A beteg vizsgálata
Vizsgálni kell a hirsutismus súlyosságát, a hajhullás mértékét és jellegét A hormonvizsgálatok egy részét (az „alapvizsgálatokat”) a ciklus (ha van) első napjaiban (2-4. nap között) kell végezni. Ilyenek LH, FSH, tesztoszteron, SHBG, ösztradiol, prolaktin. Célszerű a szabad tesztoszteron mérése vagy a szabad tesztoszteron index kiszámítása (ami 4 feletti érték esetén számít emelkedettnek). Jellegzetes, de nem kellően érzékeny jel a ciklus elején mért, emelkedett, kettő feletti LH/FSH arány.
Szükség lehet a teljes körű lipid vizsgálatra, a szénhidrát anyagcsere időszakos ellenőrzésére, a kortizol és vérzészavar esetén, a pajzsmirigy csökkent működés kizárása céljából TSH vizsgálatra.
Elkülönítő diagnózis
- Prolactinoma (prolaktin emelkedés mértéke alapján)
- Hypo-, hyperthyreosis
- Egyéb eredetű szekunder vérzészavarok
- Androgén termelő tumor
- Kortizol rezisztencia
Kezelés

A kezelés elvi céljai:
- a hyperandrogen állapot csökkentése,
- a meddőség kezelése
- a kísérő pajzsmirigybetegség kezelése
- a diabétesz, a kardiovaszkuláris betegségek és az endometrium karcinóma kockázatának csökkentése.
A vázolt önerősítési körök magyarázzák, hogy különböző módokon lehet a PCOS-t okilag kezelni. Ezek:
1. Az inzulin szint csökkentése (életmódi kezelés, inzulin-érzékenyítő gyógyszerek).
2. A nemi hormon hatások normalizálása, a sex hormonkötő globulinok (az SHBG) szint emelésével
Helyes, ha a beteg aktuális kezelését évekre elnyúló gondozás követi, melynek során az aktuális terápia mindig alkalmazkodik a nő változó élethelyzetéhez.
Életmódi kezelés
Az életmódi kezelés fontos része a kezelésnek, célja az inzulin érzékenység fokozása, ami a hyperandrogenaemiát és reproduktív potenciált egyaránt javítja, csakúgy, mint a metabolikus szindrómát és a cukorbetegség kockázatát. Ezt az átlagosnál egészségesebb táplálkozással és napi rendszerességgel végzett, legalább fél órás, közepes intenzitású aerob, többlet-testmozgással lehet elérni. A tanácsolt étrend legyen változatos, három egyenlő részre osztott, zöldségben, gyümölcsben gazdag, telített zsiradékokban szegény. Fontos a teljes kiőrlésű gabona arányának növelése, a megfelelő mennyiségű zsírszegény tej-, tejtermék, dióféle, növényi olaj és halétel fogyasztása. Testsúlycsökkentés 80 cm haskörfogat felett indokolt, 88 cm felett pedig feltétlenül szükséges. A kalóriabevitel 600 Kcal-val való csökkentése tanácsos. Az elsődleges cél 7-10% súlycsökkenés, majd annak megtartása. A súlyfelesleg mértékétől függően, amennyiben az elsődleges cél stabilan teljesíthető volt, további tartós fogyást kell megcélozni. Fogyasztó hatású gyógyszer is indokolt, ha a testtömeg index 30 feletti vagy, ha manifeszt metabolikus szindróma is társul, már 27 felett is. Fontos annak megértése, hogy az életmódi kezelés lényege az életmódban történő, jó irányú, tudatos változtatások következetes folytatása. A folyamat logikájából következik, hogy ez általában csak lépcsőzetes változtatások sorozata révén válik sikeressé és rendszerint a visszarendeződési tendenciák számos kudarcával terhelt. Ebben a folyamatban a páciens általában fontos támogatást igényel kezelőorvosától. Hasznos, ha a beteggel konkrét, leleteiben rögzített terápiás megállapodást kötünk. A PCOS-ben szenvedő nőbetegek életkorából következik, hogy egészség-tudatosságuk más, mint az idősebb korosztályé. Az orvos figyelje meg, hogy a beteg miként motiválható megfelelően. Lehet ugyanis, hogy adott esetben a kozmetikai, illetve fertilitási előnyök nagyobb mozgósító erővel bírnak, mint a cukorbetegség ,vagy szív-érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése.
Gógyszeres kezelések:
1. Antiandrogén szerek és antikoncipiensek
2. Az egyéb elvi lehetőségek közé tartozik az llő antiandrogén hatással is rendelkező spironolakton, valamint a tiszta antiandrogén hatású flutamid, továbbá az 5 alfa–reduktáz gátló finasterid.
3.Fontos a pajzsmirigybetegség nyomonkövetése és kezelése a terhesség előtt, alatt és után.
Jó egészséget kívánok:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-05 12:48:14

Tisztelt Paulovits Klára!

A válaszom teljes korrektségéhez szükség volna annak ismeretére, hogy miért kapta a radiojód kezelést.
Az autoimun pajzsmirigybetegséghez gyakorta társulhat hajhullás.
A hajhagymák növekedésének három fázisa van. Az első az u.n. „anagén”, ez növekedés gyors fázisa, amely időszakban a haj növekedése 28 naponként akár 1 cm-t is elérhet. Ez az időszak néhány évig is tarthat. Ezt követi az u.n. „katagén” szakasz, amely a gyors növekedés végét jelenti és néhány (2-3 ) hétig tart. Majd a „telogén” fázis köszönt be, amikor a hajhagymák nyugvó állapotba kerültnek. Ez az összes hajszál 10-15%-t is jelentheti és 100-120 napig is eltarthat. Lényeges ez a szakasz is, mert biztosíthatja a kihullott hajszálak utánpótlását. Természetes, hogy fésülködéskor, vagy hajmosáskor több hajat veszítünk, mint egyébként. Normálistól eltérő hajhullásról csak akkor beszélhetünk, ha azt vesszük észre, hogy a korábbinál jobban hullik a hajunk, fénytelenné, töredezetté válik, reggel, ébredés után a párnánkon sok hajszálat találunk, vagy már kisebb fizikai hatás alkalmával is csomókban szakad ki hajunk. Ezekben az esetekben minden alkalommal érdemes kideríteni, hogy milyen okok állnak a háttérben.
A hajhullást számos tényező válthatja ki:
• Stressz
• Hormonok
• Fogamzásgátló,
• Autoimmun betegség
• Mérgező anyagok g
• Gyógyszerek,
• Sugárkezelés,
• Táplálkozási rendellenességek.
Az autoimmun betegségekhez, főleg pajzsmirigybetegségekhez (gyulladásokhoz) gyakran társul a fokozott hajhullás. Ennek okait ismerjük és tudjuk gyógyítani. A legújabb kísérleti adatok igazolták, hogy a pajzsmirigy hormonjainak jelentős szerepe van a nők hajának növekedésében. Ezt kísérletekkel bizonyították. Azt vizsgálták, hogy a nőkből kozmetikai műtétek során kivett hajhagymák növekedése hogyan változik pajzsmirigy hormonok hatására. A kivett hajhagymákat tenyésztették és vizsgálták az egyes fázisokat a pajzsmirigy két hormonjának: a trijódtironinnak és a tiroxinnak a jelenlétében. Meglepetésükre azt figyelték meg, hogy ezek a hormonok növelték az anagén fázis hosszúságát, sőt fokozták a bőr pigmentációját is. A kísérlet azért jelentős, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a pajzsmirigy hormonjainak hiánya felelős lehet a nők fokozott hajhullásáért, A száraz és ritka haj mellett pajzsmirigyhormon szint csökkenésére utalhatnak az alábbi tünetek: fáradékonyság, a koncentrációs képesség romlása, lelassult anyagcsere, mozgás, beszéd és gondolkodás. Aluszékonyság, hízás, szorulás, fázékonyság lesz jellemző, az arc felpuffad, csökkent a libidó (nem vágy). A bőr hideg, száraz, sápadt és durva. A kezek fájhatnak, a körmök töredeznek, a testen ödémák alakulhatnak ki.
A pajzsmirigy gyulladása, ill. csökkent működése jól kezelhető gyógyszerekkel.

A blogomban külön írtam a stresszről, itt csak egy részletét mutatom be:
„Kihullik a hajam tőle”-mondogatjuk gyakran, ha úgy érezzük, megoldhatatlan és bosszantó feladattal állunk szemben, amibe aztán akár „bele is őszülhetünk.” Vajon van-e valóságalapja a felsorolt kifejezéseknek és a túlzott mértékű stressznek valóban hajunk látja kárát?
A „Marie Antoinette-szindróma”
A kíváncsi turisták napjainkban is láthatják korhűen berendezve azt a sivár helyet, ahol a halálra ítélt, majd kivégzett francia királynő utolsó napjait töltötte. Azt azonban kevesen tudják, hogy Marie Antoinette a siralomházban a halála előtti napokban majdnem teljesen megkopaszodott és megőszült. Hasonló történetet jegyeztek fel a mártírhalált halt Sir Thomas Moore-ról is, akinek a kivégzése előtti éjszakán a Tower falai közt fehéredett meg teljesen a haja. A jelenség részletes leírása nem áll rendelkezésünkre, mivel ebben az időben sem a stressz fogalmát, sem a pajzsmirigy-betegségeket nem ismerték. A kísértetiesen hasonló tünetek alapján ma már nyilvánvalónak látszik, hogy a „Marie Antoinette-szindróma” oka a súlyos stressz és az általa kiváltott autoimmun folyamat lehetett.
Levélhullás
Az alkalmanként átélt és a krónikus, hosszú ideje fennálló stressz egyaránt okoz immunológiai és hormonális eltéréseket a szervezetben. Stresszhelyzetben olyan fehérjék képződnek („stressz fehérjék”és antitestek) amelyek a szervezet saját sejtjeit roncsolják, ezáltal autoimmun betegséget váltanak ki. Az autoimmun folyamat egyrészt károsítja a pajzsmirigyet és csökkent működést –melynek egyik tünete a hajhullás- vált ki, másrészt az antitestek közvetlenül is károsítják a hajhagymákat. A jelenséget az orvosi szaknyelvben a görögből kölcsönzött találó kifejezéssel apoptózisnak (levélhullásnak) nevezik.
Misztérium, vagy valóság?
Napjainkban számos hír lát napvilágot, melyekben különböző panaszok, jelenségek magyarázatául, mintegy diagnózisként a túlzott mértékű stressz szolgál. Azt gondolhatnánk, hogy a hajhullás és a hirtelen bekövetkező őszülés sem kivétel, s csak két újabb tünet, amelynek kialakulásáért rohanó életvitelünket okolhatjuk.
A kétkedők számára szolgálhat bizonyítékul az Archives of Dermatology című bőrgyógyászati szaklap júniusi számában megjelent esetleírás. A szerzők az általuk megfigyelt beteg rövid idő alatt bekövetkező jelentős hajhullásáról, majd gyors és teljes őszüléséről számoltak be. Jóllehet a szindróma pontos mechanizmusát nem vették górcső alá, azonban annak fennállását megerősítették.
A saját praxisomban előforduló panaszok közül is kiemelném annak a 38 éves hölgynek az esetét, akinél a családi tragédiák utáni stressz autoimmun pajzsmirigybetegséget váltott ki, majd csomókban kezdett hullani a haja és hirtelen őszülés következett be. A tünetek felismerése, a gyógyszeres kezelés elkezdése után a hajhullás és őszülés megállt és a korábban elveszített haja kezdett visszanőni A jelenség teljes és pontos mechanizmusát még nem ismerjük, azt azonban megállapíthatjuk, hogy a betegség nem misztérium, hanem valóság, a folyamat pedig megállítható és gyógyítható.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-05 12:26:16

Tisztelt Zsuzsanna!

A leletet "elmagyarázni" nagyon nehéz. Ez olyan, mint akit a rendőrség arckép nélkül köröz. Az elvégzett képek : scintigrphia, UH (kép látása és nem leírása) és főleg a klinikai tünetek birtokában lehet és szabad véleményt mondani.
Valószínüleg a vizsgálatot kérő orvos birtokában vannak ezek az adatok és ő tud (s az ő feladata!)részletesebb felvilágosítást adni.
Tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-07-05 11:29:00