Lili akkoriban versenyszerűen kezdett úszni, hatalmas tervekkel.
Készítettünk Neki füldugót, de végül jobbnak láttuk, ha az állandó fülpanaszai miatt az úszást abbahagyja.
Ezalatt az idő alatt rengeteg doktor nénit és doktor bácsit ismertünk meg. Az orrcseppek összes fajtája, a gyógyszerek sokasága mind-mind megtalálható volt már nálunk. 
Azután egy napon, már végső elkeseredésünkbe a Szent János kórházba mentünk. A doktor bácsi azonnal  visszaigazolta az általunk tapasztalt nagymértékű halláscsökkenést és megállapította, hogy hatalmas Lili orrmandulája.

Mivel a kislányom 6 éves, szeptemberben iskolát kezdünk, így be kellett látnom, nem halazhatjuk tovább az orrmandula műtét időpontját. Elmondtam a kislányomnak, hogy az életem legszebb napja az volt, amikor megszületett. Beszéltünk az altató doktor nénivel, labor vizsgálatot készítettünk, majd rövidesen megkaptuk a műtét napját.

Közösen kezdtünk el egy nagy bőröndbe bepakolni. Kezdtük a legfontosabbakkal: mesekönyv, baba, lap-top, DVD, kártyajáték, társas, aztán pizsama, papucs, törlőkendő, váltóruha, ásványvíz, evőeszközök. Közben mindig átöleltük egymást, hogy minden rendben lesz. Készültünk, mintha szállodába mennénk. A futárszolgálat meghozta a várva várt Katica és fekete macska babákat, így ők is a bőrödbe kerültek.

Elérkezett a nap.
Lili reggel 7 óráig már csak vizet ihatott. A doktor bácsi a kórházban megvizsgálta. Mivel folyadék volt mindkét fülében, mondta, hogy azt is le fogja szívni az orrmandula műtétnél. Bekötötték Lilinek a "kanócot", melyen keresztül kapott a műtéthez szükséges gyógyszereket, vitaminokat. Picit szúrt, de végig varázslatban tartotta az altató doktor néni. Egy mosolygó fejet is rajzolt a kezére, elmondta, a kezén lévő csapot fogja csupán megnyitni, ha "szomjas lesz a keze", már semmi nem fog fájni. Adott egy csodás mesekönyvet és felmehettünk az osztályra, ahová apa is velünk tartott.

Megkaptuk a szobánkat. A falakat cuki képek díszítették. Mi továbbra is végig úgy tettünk, mintha a szállodai szobánkba érkeztünk volna meg. Kipakoltunk, átöltöztünk. Lili megkapta a karszalagját. A műtét időpontja fél 12 volt, aggódtam, hogy az még soká lesz, de repkedtek a percek.
Hogy bennem mi zajlott? Rettenetesen féltem, aggódtam, hogy mi lesz most... Igyekeztem a játékba maximálisan bekapcsolódni, próbáltam vicces maradni.
Aztán elérkezett az utolsó pisilés, majd kérték, hogy menjünk le a műtétre. Lent várakoztunk, megbeszéltük, hogy minden rendben lesz, várni fogom, nagyon szeretem... Kérték, hogy fogjam Lilit erősen. Kinyitották a kezén "a csapot" és észre se vettem, hogy elaludt.

Bevitték a műtőbe.
A következő körülbelül 20 perc egy örökkévalóságnak tűnt. Néztem az órát, de nem telt az idő. Egyszer csak végre kinyílt az ajtó és bemehettem Lilihez. Még aludt. Átöleltem és záporoztak a könnyeim. A doktor bácsi elmondta, hatalmas volt az orrmandulája, leszívta mindkét fülét, sikeres volt a műtét.
Elérkezett az ébredés pillanata. Nagyon megörült, hogy meglátott. "Te itt vagy?"- kérdezte. Ölelgettem, szeretgettem, nyugtatgattam, hogy minden rendben volt.
Felvitték az osztályra. Nem volt kedve aludni. Anna és Petit kezdtem el olvasni. Végre repült az idő, kezdtem megnyugodni én is. Hoztak finom teát, rövid időn belül már kortyolhatott belőle. Játszottunk, jöttek látogatni a nagyszülők. Hoztak ők is meglepetést.
Megérkeztek a piros orr bohócdoktorok, akik a nevetésükkel, a kedvességükkel, szeretetükkel gyors gyógyulásra ösztönözték a kis betegeket. A folyosón buborékok árasztották be a teret és a gyerkőcök dalolva, táncra perdültek. Felfedeztük a csodás akváriumot és hamarosan vacsorát is hoztak. Amennyiben a műtét után jelentkezett a fájdalom, kaptunk fájdalomcsillapítót. Mesét néztünk, társasoztunk, vártuk apát, hogy hozzon joghurtot. Nagyon sokat nevettünk.

Egy ágyon aludtunk. Este átölelt és azt mondta: "Anya, ez ismét életünk legszebb napja, mert boldogan együtt vagyunk." Imádkoztunk, majd reggelig aludt.
Vizitnél megvizsgálták, kiszedték a kanócot, kaptunk egy étrendet otthonra és mehettünk haza.

Reggel és este két napig még kapott fájdalomcsillapítót. Az éjszakákat végre csukott szájjal, horkolás nélkül végigaludta. Kapott rendesen levegőt és tökéletesen hallott.

Visszamentünk a doktor bácsihoz kontrollra, ahol megállapította minden rendben van, mehetünk óvodába.
Végül a doktor bácsi elköszönt és azt mondta: "Szépen lassan, el fognak engem felejteni."
Erre Lili válasza csendesen az volt: "Á, dehogy. Eltöröm majd a kezem..."

A lehető legjobb dolog az volt, hogy kivetettük Lili orrmanduláját. Éjszakákat töprengtünk, hogy mi tévők legyünk. Azóta tökéletesen hall, egészséges.

Köszönet a Szent János kórház csodás orvosainak, akik nagyon profik, ápolóinak és a Piros orr bohócdoktoroknak!

Takács Liliék