Skorpió: Az Intenzív Átalakító

Bader György - 2020-10-30
Az alábbi ismertető a Skorpió zodiákus-jeggyel analógiában álló lélekenergia működését mutatja be röviden.
Skorpió: Az Intenzív Átalakító

Skorpió: az Intenzív Átalakító


Minden asztrológiai jegy – így a Skorpió is – egy univerzális energiával áll analógiás kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valakinek a személyiségében domináns a Skorpió zodiákus-jegy energiája, akkor ő a mindenkori átlátási–tudatosultsági szintjének megfelelően tudhat ebből jót kihozni, vagy rosszul megélni azt; de az ügyben nincs választása, hogy akar–e foglalkozni ezzel, vagy sem – mivel az egyénnek mindenképpen kezdenie kell valamit az adott energiával. Hogy teljesebb képet alkothassunk a bennünk közreható energiákról ehhez még érdemes hozzátenni azt is, hogy egy adott személy horoszkópjában többféleképpen is kifejeződhet valamely asztrológiai jegy, energia fontossága. Így például lehet, hogy a születésnapja szerint „abban a jegyben született” – a hétköznapokban a legtöbbször erre mondjuk, hogy „ő egy Skorpió”. Ám lehet, hogy az aszcendense Skorpió, vagy a Holdja áll a Skorpió jegyében, esetleg az ezeken kívül szóban jöhető három-négy lehetőség közül valamelyik jelzi az adott ember horoszkópjában, hogy az ő személyiségében fontos hatótényező a Skorpió jegy energiája. Bármelyik áll is fenn, az azt jelenti, hogy az egyén életében a horoszkópja jelezte módon meg fog jelenni a Skorpió lélekerő energiája – jó esetben önmaga által irányítva és a javára; nem jó megélési szinten pedig irányítatlanul, az egyén tudatos akaratától függetlenül – sőt, akár annak ellenére és a személy kárára.


Anyagi – fizikai síkon

Fizikai síkon gyakran akadnak kihívásai a Skorpió jegyű embereknek a mértékkel, legyen szó bármilyen fajta tevékenységről, vagy életélvezetről. Nem szerencsés esetben önkínzóan aszketikus éppúgy lehet, mint túlzásokba esve tobzódó. Ugyanakkor nagyon szívósak, és kitartóak szoktak lenni, valamint nagyon gyorsan képesek regenerálódni, gyógyulni. Az anyagiakhoz és vagyonhoz való hozzáállásukat a hihetetlenül erős kontrollvágy irányítja; és mivel valódi kontrollt ezeken a területeken csak akkor lehet gyakorolni, ha van mi felett kézben tartani az irányítást, így nagyon sokszor intenzíven törekszenek a számukra megnyugtató mennyiségű pénz, vagyon megszerzésére. Ugyanakkor előfordulhat ennek pont az ellenkezője is, és elajándékozhatják a fél vagyonukat azért, hogy ily módon bebizonyítsák akár maguknak, akár másnak, hogy az anyagiaknak nincs hatalma felettük.


Kinézetre nem mindig szépek a szó klasszikus értelmében, de egy Skorpió akkor is tud delejező hatással lenni a többiekre, a környezetére, ha egyébként nem rendelkezik vonzó külsővel. Az intenzív energiatér, amiben élnek, a szemükben látható leginkább, ha egyáltalán bármi módon is észrevevődhet mások által, mivel a Skorpió én-résszel élő ember nagyon sokszor fel tudja venni a pókerarcot, és ilyenkor „csak” a körülötte áramló, hihetetlenül erős energiák másokra gyakorolt hatásából lehet visszakövetkeztetni a belső állapotára. Merthogy belül ő valójában egy tűzforró bográcsban rotyog, ami alá úgy pakolja folyamatosan a tüzelőt, hogy ennek legtöbbször ő maga sincs tudatában. A szőke, kékes-zöld szemű, ártatlan tekintetű embertől a sűrű, sötét, göndör hajú, szúrós tekintetű személyig terjedhetnek a külső vonatkozásában ennek a jegynek a fizikai jellegzetességei. Sokszor szívós, inas, karvalyorrú, két skorpió-barázda zárójele közé szorult penge-ajakkal, és nemritkán alacsony, piknikus alkatú is, de az előző jellegzetességei akkor is megmaradnak, ha épp ellenkezőleg, szikár és hórihorgas.


Lelki – szellemi síkon


A belső színpad


A Skorpiót is – mint a többi lélekerőt, asztrológiai energiát – érdemes a könnyebb elképzelhetőség végett belső szereplőként megjeleníteni. Úgy, mintha létezne bennünk a lélek színpada, és mintha valóban lennének ezen a színpadon szereplők. Ha így közelítjük meg ezt a jegyet, energiát, akkor ebben a színpadképben ő lenne a Súgó. A többi szereplő (csillagjegy) a színpadon van, és mindenki igyekszik a maga céljai felé: ki az elvégzendő munkákkal foglalkozik, ki a pihenéssel és élvezetekkel, ki pedig az emberi kapcsolatokkal. Mindannyian „sokszereplős” színpaddal rendelkezünk, ezért időnként nem egyszerű az életben prioritásokat felállítani és döntésre jutni, mivel – tudatosultan, vagy tudatosítatlanul – mindannyian érzékeljük magunkban a különböző irányokba húzó késztetéseket.


Nézzük meg ezek után, hogy mit is csinál a súgó. Először is, értelemszerűen kezében van az egész szövegkönyv. Azaz, mindig előre tudja, hogy ki mit fog mondani a következő percben. Ennek megfelelően a Skorpió emberek nagyon jól „kiszagolják”, hogy ki mit fog cselekedni, kit mi mozgat valójában. Nagyon jók a megérzéseik! Ám ennek a súgónak a szöveg szolgai tolmácsolásán túl van egy különleges működési jellemzője is. Ez pedig abban mutatkozik meg, hogy – mivel ő is csak "emberből van", és hatással akar lenni a darab menetére, vagyis az életre – időnként „falsot súg”, azaz a darab valódi szövegkönyvétől eltérő szöveget sugdos egy–egy szereplő fülébe. Felmerül a kérdés, hogy van-e ennek bármi értelme, illetve lehet-e ebből valami jót kihozni? Amennyiben a bennünk ható erőket színpadi szereplőként jelenítettük meg, akkor magát az embert, azaz a tudatosságunkat alaphelyzetben a nézőtéren találjuk. Mindannyian úgy indulunk neki az életnek, hogy ülünk a saját színpadunk előtt, a nézőtéren és figyeljük, hogy mi történik a színpadon, azaz a személyiségünkben (az életünkben). Amennyiben a „darabban” éppen szóhoz jutott szereplőnk sikerhez, boldogsághoz vezető cselekvést hajt végre, akkor örülünk, ha kudarc, vagy bánat fakad az adott szereplő működéséből, akkor pedig elkeseredünk és szomorkodunk. De bármelyik van is, az ember a maga személyes tudatosságával ott ül a nézőtéren, és csak figyel. Egy jó darabig – néha élethossziglan – nem jut el odáig, hogy akár fel is lehetne kelni a kényelmes ülésből, és fel lehetne menni a színpadra, rendezni a darabot. Körülnézni a színpadon, kiismerni a szereplőket, és tudatosan irányítani őket, hogy adott szituációban mindig az kapjon szót, aki a leghatékonyabban tudja kezelni a helyzetet.


Provokáló szerepben


Ez az a cél, aminek az elérését a súgó megpróbálja elősegíteni – méghozzá meglehetősen szokatlan módon. Ugyanis épp azért sugdos félrevezető dolgokat a szereplők fülébe, hogy egyszer elérkezzen az a pillanat, amikor a rendező – akivé válhat a „néző”, ha felmegy a saját színpadára – nem hagyja többé, hogy a súgó megmanipulálhassa a többi szereplőt, és ilyen módon az egyén valódi irányítóvá váljon. Tehát a cél valójában a tudatosság növelése, és az akarat helyes használatának megtanulása. De ezt olyan módon próbálja elősegíteni, hogy félrevezető, manipulatív dolgokat hitet el bizonyos szereplőkkel, és megpróbálja rábírni őket, hogy – akár végletes módon is – térjenek el az optimális működéstől. Miért? Azért, hogy végre megmozduljon a „néző” (az „alvó tudatosság”) és ne hagyja manipulálni, szélsőséges működésekbe sodorni önmagát. A Skorpió emberek tehát – amíg meg nem tanulják irányítani önmagukon belül ezt az energiát, vagyis a „súgót” – végletesek és manipulatívak lehetnek a felszínen, anélkül, hogy ennek feltétlenül tudatában lennének. Sőt, mivel hiperérzékenyek, és nagyon vágynak mások szeretetének az elnyerésére – továbbá az esetek nagy többségében mélyen meg vannak győződve saját jó szándékukról –, hihetetlenül intenzív, végletes kritikával és éles visszavágással reagálhatnak, ha valaki megpróbálja felhívni a figyelmüket önnön szélsőséges működésükre. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy aki egy kicsit is belemélyedt az asztrológiai tipológiába, sokszor már eleve tart a Skorpió jegyű emberektől. A kérdés tehát az, hogy az adott egyén megtanulta-e jól kezelni az őt mozgató szereplőt, energiát, vagy sem. A helyzet az, hogy van egynéhány a tizenkét energia, vagy szereplő – a 12 csillagjegy – között, amelyekkel járó kihívások szemmel láthatóan nehezebben oldhatóak meg, mint a többivel együtt járóak. Az egyik természetesen a Skorpió.


Bukásra ítélve?


Látható, hogy itt egy teljesen rejtett működésre kéne ránézni, továbbá ezt követően meg kellene tenni azt a lépést – ami egyébként általában a többi energia vezérlete alatt álló embernek sem szokott sikerülni –, ami hozzásegíti az adott egyént, hogy tudatosan legyen képes irányítani a személyiségét átható rejtett hatótényezőket. Ezt végiggondolva beláthatjuk, hogy a Skorpiók is „csak” ugyanabban buknak el, mint a ma élő emberek többsége: nem ismerik fel az önmagukban közreható mélységi erőket, és így nem is képesek irányítani azokat. A Skorpió esetében ez azonban azt jelenti, hogy manipulatív és végletes hatások áldozatává válik belül, majd ennek következtében kívül is – vagy úgy, hogy ő maga valósítja meg ezeket a külvilágban, vagy úgy, hogy mások ilyen jellegű működésének válik az áldozatává. Ez utóbbi eset azért állhat elő, mert a bennünk közreható energiák akkor is kisugároznak belőlünk, ha nem vagyunk ennek tudatában, és bizonyos fajta valóságokat vonzanak akkor is, ha nem állnak az irányításunk alatt; ekkor fordulhat elő, hogy az egyén nem érti, miért kerül visszatérően olyan helyzetekbe, amikor mások kiszipolyozzák, kihasználják, leszívják az energiáját, élősködnek rajta.


Az itt felsoroltak a kapcsolati függőségek megvalósulásának különböző módozatai, de ide tartozhat bármilyen egyéb függőség is: kábítószer, dohányzás, evés, ivás, munkamánia, fitnesz-őrület, szexualitás és a többi. Ami a közös mindegyikben: az egyén nem lát rá a bensőjében működő erőre és/vagy nem képes – vagy úgy érzi, hogy nem képes! – irányítani azt. Hogy ezek után a felszínen tettes, vagy áldozat, az már csak következmény; az eredendő hatóerők szintjén, lélek-energetikai szinten valójában tettes és áldozat mindig összetartoznak, nincs egyik a másik nélkül (rabszolgatartó nem létezhet rabszolga nélkül!). Az imént említett kitétel – mármint, ha valaki úgy érzi, hogy nem képes változtatni – szervesen hozzátartozik a súgó manipulációs technikájához: az is ő, aki el akarja hitetni, hogy kár is bármilyen erőfeszítést tenni, mert úgyis felesleges, ennek csak rossz vége lehet, nincs kiút, reménytelen a helyzet, és örökre marad a kilátástalanság, a magány, a „gödör”. Ez a depresszió egyik alapképlete. Amennyiben valaki „bekapta a horgot”, azaz valamelyik szereplőjét a súgónak sikerült megmanipulálnia, az sokszor ezt a második „megvezetést” is elhiszi. És itt hamarosan jöhet a teljes reményvesztettség, legrosszabb esetben akár az öngyilkossági késztetések, vagy kísérletek (nem véletlenül esik a Skorpió havába a Halottak napja!).


Azonban ennek a szereplőnek, ennek az energiának nem ez az eredendő célja. Nem azért van ott a színtársulatban, hogy „ötödik hadoszlopként”, beépített ellenségként mindenképpen tönkretegyen bennünket. Az tény, hogy amennyiben valaki nem látja át, és nem képes irányítani ezt a magasfeszültségű erőt, akkor pusztítóvá válhat – akárcsak az atomenergia, ez sem gyerekjáték. De amint az atomenergiát is lehet hasznosítani, úgy ezt is. Egyik energia, szereplő sincs ellenünkre bennünk, csak ki kell tanulni a kezelési módjukat, és a Skorpió az egyik legnehezebben megtanulható lecke. Fentiek miatt igaz, hogy statisztikailag általában jogosan tartunk a Skorpióktól: mai körülmények között, a tudás mai állapota mellett sokszor valóban nem boldogulunk ennek az energiának a használatával – persze ettől még egyénileg bárki megtalálhatja az egyensúlyát ez ügyben is. A Skorpiók semmivel sem rosszabbak, mint a többiek, csak a többi energia nem tudatos, nem egyensúlyos kezelése, kibillent használata legtöbbször nem jár ilyen végletes következményekkel, mint ennek a zodiákus-jegynek a problematikus megélése.


A tanulás fázisai

 

Ha végigtekintünk ennek az energiának a működésén, mint egy folyamatábrán, akkor a tanárok hiányjelére emlékeztető szimbólumban foglalhatjuk össze ezt a működést, ami valahogy így nézne ki: —√¯. Egy alacsony platóval indul, középütt van a gödör, és egy magas platóban végződik. Az első fázis, az alacsony plató az a szakasz, amikor valamelyik szereplőnk – a tudtunkon kívül – „bekapja a horgot”, azaz a súgónak sikerül rávennie őt-bennünket, hogy manipulált, végletes módon cselekedjünk. Ez az egyik legnehezebb pontja ezen energia tanulási folyamatának, mivel mindenkinek csak önmagához képest értelmezhető az optimális mértéke; vagyis az, ami az egyik embernek véglet, az a másiknak lehet egyensúly is. Amennyiben „elcsábulva”, azaz végletesen cselekszünk, akkor két eset lehetséges: vagy végletesen sok energiát fordítunk valaminek az elérésére (a saját optimumhoz képest!), vagy rengeteg energiánk megy el arra, hogy ne tegyünk az adott irányban semmit sem. Bármelyik következik is be, energetikai szempontból mindkettőnek ugyanaz a vége: saját valódi egyensúlyunkhoz képest energiát pazarolunk el. Amikor pedig az időben, a saját életünkben oda érünk, hogy arra az energiára lenne szükségünk, amit korábban ilyen módon elvesztegettünk, akkor előáll a hiány, ami voltaképpen egy energetikai lyuk - és ez maga a gödör. Ezért érezzük itt azt, hogy úgysem tudunk változtatni.


Az első fázisban a súgót Mefisztóhoz hasonlíthatnánk: a tudtunkon kívül egy ügyes manipulációval elcsábít bennünket. A második fázis, a gödör: itt úgy érezzük, hogy az Ördög tönkretette az életünket. Van, akinek az ördög inkább kint van, ő másokat hibáztat; van, akinek bent, ő önmarcangolásban reagálja le ezt a második fázist, és persze van, aki egyszerre csinálja a kettőt – ekkor válhat az adott egyén és a körülötte élők számára végképp élhetetlenné az élet. A harmadik fázis akkor következhet be, ha valaki – átlátva a folyamatot és tudatosítva a feladatát – kézbe veszi az irányítást, és nem hagyja többé a súgónak, hogy tudatosítatlanul manipulálhassa őt bármelyik szereplőjén keresztül is. Ez a magas plató, mert ekkor már egy magasabb tudatosultsági szintről tekinthetjük át az életünket és ezt a folyamatot is. Ebben a fázisban válik Luciferré a korábbi Mefisztó, vagy Ördög: a „lucifer” szó szerinti jelentése tudniillik az, hogy „fényhozó, fényt árasztó”. Ekkor ért el ez az energia velünk oda, ahova mindig is el akart juttatni: egy tisztább tudattal használt, irányított akarathoz. És a tudat ilyen fényében válik érthetővé, miért van az ördög nevei között egy, ami azt jelenti, hogy Fényhozó (erről a működésről írta Goethe a Faustban: „… az erő része, mely örökké rosszra tör, és örökké jót mível.”). Ez a záró fázis, a „gödörszlalomozás”: mert persze attól, hogy egyszer sikerült megzabolázni ezt az energiát, még nincs kész a megszabadulás, merthogy élethossziglan ki vagyunk téve a súgó manipulatív kísértéseinek és rajtunk áll, hogy képesek vagyunk-e kikerülni a gödröket. Rajtunk múlik, hogy elég ügyesen tudunk-e szlalomozni az életben előálló csapdák, buktatók dzsungelében.


A fenti, a Skorpió energia ilyetén működéséről szóló leírás természetesen még a legfontosabbak közül is csak az egyik – amelynek a jellegzetességeire egyébként sajnos egyikünk sem lett megtanítva –, ám terjedelmi okok miatt itt most ennyire kell szorítkoznunk. Amint a leírtakból is kitűnik, meghatározottság és szabad akarat egyszerre vannak jelen az emberi életben: ha egyszer beleszülettünk egy energia-mintázatba, akkor abban fogjuk leélni az életünket, és ezen nem áll hatalmunkban változtatni. Ám hogy ezt milyen szinten tesszük, az rajtunk áll: itt, ennek az energiának az esetében a végletes függőségektől a tudatosabb akaratirányítást eredményező metamorfózisig terjedhetnek a megélési lehetőségek.


Transzcendens síkon


Szubtilis magasságból tekintve a Skorpió lélekerőre tulajdonképpen az egyéni emberi létezést lehetővé tevő tényezőt találjuk itt. Létesülési sorrendben tekintve a jegyeket, a Halaktól a Nyilasig tartó 4 zodiákus-jegy mindegyike transzperszonális, az egyéni lét felett álló, azt meghatározó energiaként, vagy létesülési fázisként írható le. És ezek után, ötödikként következik a Skorpió, ami gyakorlatilag az „átömlő-nyílás” szerepét tölti be a két világ között: lehetővé teszi a Nyilassal analógiában álló Teremtő Szellem számára, hogy egyéniesülve emberi értelemként jelenhessen meg. Ezt a nem túl könnyen felfogható lélek-energetikai működést megpróbálhatjuk 2-3 képpel érzékletesebbé tenni.


Az egyikhez segítségül hívjuk a vidámparkokból ismert dodzsem-pályák felett lévő, sűrű szövésű fémhálót, amihez ott alulról csatlakozik magának a dodzsemnek az áramszedője. És képzeljük úgy, hogy a háló felett található az egységes, homogén, osztatlan, Teremtő Szellem Fénye, ami viszont csak úgy tudhat megjelenni a háló alatti valóság-tartományban – ami itt a mi három dimenziós világunk lenne, ahol egy életen keresztül „dodzsemezünk” –, hogy átömlik valamelyik apró lyukon, és lehatárolt fénysugár lesz belőle. Ha továbbra is maradnánk a dodzsemes hasonlatnál, akkor ez a fénysugár az adott autóba (testbe), haladási eszközbe leömlő árammal, „élet-árammal” lenne analógiába állítható; ha viszont nem ragaszkodunk ehhez a képhez tovább, akkor elképzelhetjük, hogy ily módon sok-sok egymás mellett függőlegesen álló fénysugárral lesz tele a tér; és mi, emberek valójában mindannyian így vagyunk egymás mellett lehatárolódott Kati-fénysugárként, Józsi-fénysugárként, és így tovább. Ebben a metaforában maga a dodzsem-háló lenne a Skorpió energiával analógiába állítható, amelyik az addig osztatlan Fényt egyéni fénysugarakká alakítja át. Itt érhető tetten a luciferi „fényhozó” működés a másik, az eredendő irányból: merthogy a Skorpió-analóg létesülési fázis „hozza le a fényt” az egyéni létezésbe (és ugyanezt a folyamatot jeleníti meg szimbolikusan a görög mitológia Prométheuszról szóló története az embereknek lehozott tűzzel).


A másik kép pedig a prizma lehetne, amelyik az egységes fehér fényt sok, különféle színű és minőségű fénysugárra töri szét; itt a fenti kép dodzsem-hálója a prizma lenne, és mi emberek pedig, a rengeteg féle összerakottságunkkal a prizmából kilépő különféle színű sugarak, amelyeknek a különbözőségük ellenére egyugyanazon Fény a kiinduló forrása. Ha mármost az egyéni személyiséget lehatárolódott rendszerként tekintjük, és ehhez hozzávesszük a hagyományok ősi képét, miszerint a Lélek a vízzel analóg, akkor akár azt is elképzelhetjük, hogy a kupakot lecsavarva egy műanyag kannát (~ lehatárolt alakzat) belemerítünk a vízbe (~ Lélek-óceán), hogy megtöltsük azt; ami ekkor előáll, az tulajdonképpen a Skorpió lét egyik alapformája: az örvény, amit a vízbe merítéssel idéztünk elő. Ha lehatárolódott személyként itt vagyok az életben, akkor egészen biztosan meg kell, hogy birkózzak jó néhány örvénnyel ahhoz, hogy utána egyáltalán fogalmam lehessen arról, hogy ki is vagyok én, és milyen erők hatnak közre bennem, a többiekben és az életben.


Nem szerencsés esetben – Szepes Máriát idézve – „boszorkányéj fekete-mágikus indulatvihara”-ként nyilvánulhat meg az ilyesfajta Lélek-tornádó, ami éppúgy beszippantja a Skorpiót, akárcsak a mellette/vele élőket; vagy épp ellenkezőleg, ő szippantódik be egy másik személy energia-örvényébe, turbájába. Szerencsés esetben pedig az történik, hogy szívós és kitartó belső munkával egyre inkább sikerül kiszabadulni a minket fogva tartó atavisztikus szubjektivitás uralma alól, és ekkor már képessé válhatunk rátekinteni egy adott helyzetre nemcsak az egyéni fénytörésünkön keresztül, hanem objektíven is – mely esetben a szubjektív nézőpont már nem béklyóként kötöz meg, hanem csak „az elégett kötél maradványaként” érzékelődik le.

 

Kép: DarkmoonArt_de képe a Pixabay -en.  

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2020 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media