Sok helyen vannak feketelisták, hogy mely oldalakra nem szabad kattintani, azonban mire egy ilyen cikk megíródik, addigra már kétszer annyi új link alatt próbálnak aljas trükkökkel kicsalni belőlünk egy kattintást vagy lájkot. A szélmalomharcot könnyítendő, íme néhány eltéveszthetetlen jellemző, mely segít felismerni, ha épp csőbe akarnak húzni.

Először is, a miértek

Kinek jó ez? - kérdezzük gyakran, amikor szembesülünk vele, hogy csúnyán átejtettek egy cikkel, amit megosztottunk, láljkoltunk, kommenteltünk és elalvás előtt talán még meg is sirattuk az írás főszereplőjét. Miért jobb valakinek attól, ha mi könnyek közt alszunk el és minden követ megmozgatunk egy állítólagos árva kisgyermekért, vagy rákbeteg anyukáért?

Nos, ahogy a kereskedelmi TV-adók, bizony az internetes oldalak is a nézettségből, tehát kattintásokból, lájkolásból élnek.

A nagy, megbízható, sokéves múlttal rendelkező oldalak nincsenek rászorulva az álhírekre, az olvasók megtanulták, hogy érdemes rájuk kattintani, hiszen az ott olvasható információk hitelesek, érdekesek, izgalmasak. Persze ezt a "megbízható" státuszt elérni sok idő és kitartó munka - némely honlap pedig megpróbálja lerövidíteni ezt az időt, és gyorsan, sok olvasót akar bekebelezni. Minél többen mozognak az oldalon, annál jobb, ezért valós hírek ferdítésével, olykor szemenszedett hazugságokkal vonzzák be az olvasókat az erre szakosodott oldalak.
 

A leggyakoribb altípusok:
 

A lelkiismeretre hatók:

"Könyörgöm, segíts egy megosztással!"

Hogy miben segít a megosztás, nem derül ki, csak ha kattintunk. Azért ne dőljünk be, mert ahol VALÓBAN segít a tömeges összefogás (mint a nemrégiben félárván maradt hármasikrek esetében például), az általában efféle hatásvadász címek nélkül is megvalósul, nem kell könyörögni a megosztásért már a címben.
Ezen kívül aki tényleg bajban van, úgy kér segítséget, hogy azonnal, mindenkihez eljusson. Hiszen gondoljuk végig logikusan, mi mit tennénk, hogyan posztolnánk a bajban. "SEGÍTSÉG, 0 NEGATÍV VÉRRE VAN SZÜKSÉG!" Csak lényegre törőn, tömören, hogy az is meglássa, aki nem kattintgat csak végiggörgeti a Facebook posztokat. Ha valaki vért, pénzadományt, segítséget kér, és egy szeretett személy élete múlik ezen, biztosan nem úgy fogalmazza meg a hirdetményt, hogy csak körülményesen lehessen elérni az infót, kattintgatással.

"Egy gyermek élete múlhat rajta, hányan osztják meg!"

Nincs olyan, hogy valakinek ezen az élete múlik. Ez egy kedves poén pl. esküvők előtt, "férjhez mehetek 500 lájk után" fotók az aráról. Eddig rendben. De a csaló oldalak szeretnek azzal élni, hogy XY cég azt mondta, 2000 megosztás után kifizeti egy haldokló gyermeknek a külföldi kezelést. Ez azonban kamu. Nincs az a cég, vagy magánszemély, aki a segítségnyújtást valódi, éles helyzetben lájkokhoz kötné - lássuk be ez elég undorító lenne, éppen hogy csökkentené a cég népszerűségét. Soha, senki nem fizet a megosztásokért.

"Ezt úgysem fogja megosztani senki!"

Ilyenkor a bennünk élő dacos gyermeket, a "csakazértis" elvet szólítják meg a cikket írók. Ne engedjünk a fordított pszichológiának, hadd legyen igazuk. Tényleg ne ossza meg senki.
 

A katasztrófaturistákat és az aggódókat vonzók:

"Borzalmas baleset történt! Tragédia az autópályán!"

Persze további fontos információk nélkül, hogy hol, mikor, kikkel. Rá fogunk kattintani, hiszen talán ismerős vagy rokon is lehet. Azért egy címsorban elférne annyi, hogy "Tragédia Rákosborzasztón, négyen meghaltak az éjjeli rakétabalesetben." - na persze ilyen címre csak azok kattintanak, akinek van olyan rákosborzasztói ismerősük, aki szokott rakétán lovagolni éjszaka. Biztosabb, ha nincs fix adat a címben, így garantált a sok kattintó.

"Tragédia, apa nélkül maradt a család! A négyéves Pistike árva lett!"

Hogy hol és milyen család, vagy ki az a Pistike, csak kattintás után látható, nem ritkán az derül ki, hogy többéves külföldi esetről szól a cikk, de olyat is találni, amikor több külföldi privát blogról összelopott kép van beollózva olyan cikkbe, melynek egy betűje sem igaz.

"Segítsetek, eltűnt a kisfiam!"

A legegyszerűbb ellenőrizni a police.hu-n, a valóban keresett gyerekek kivétel nélkül fent vannak a rendőrség honlapján a körözött személyek között. Persze "hála" a kamuoldalaknak, az emberek lassan félnek megosztani az ilyen híreket, ami miatt a valós eltűnések sem kapnak esélyt. Ennek a témának külön cikket is szenteltünk, melyet itt olvashatsz el: Kamu eltűnések, kamu betegségek - weboldalak, melyeket büntetni kéne!

Kamunyereményes típus:

"A megosztók között kisorsoljuk ezt az (iszonyú nagy értékű nyereményt)!"

Csak lájkold oldalunkat, hívd meg 5 ismerősödet, hogy lájkolja, oszd meg az oldaladon és írd ide a poszt alá, hogy megosztva!

Viszonylag könnyen azonosítható dolog. Meg kell néznünk, ki a közzétevő és mi a nyeremény. Sok oldal azzal szerez olvasókat, hogy nyereményjátékot hirdet olyasmire, ami igazából nincs a birtokukban. Ha a nyeremény összhangban van a kiíró oldal profiljával, megoszthatjuk, lájkolhatjuk bátran. A babahordozós cég, aki új termékét szeretné népszerűsíteni, és egy hordozót ajánl fel kisorsolásra, biztosan valós.
Ha az oldal neve Szipiszupicsodák, akik egyik nap az örök fiatalság titkát, másik nap cuki cicákat osztanak meg, és olyasmit ígérnek, mint hazánkban még nem is kapható amerikai mobilház, komplett faház, vagy autó, akkor nyugodtan gyanakodhatunk.

A kétségbeesettekre utazók:

"Egyet evett ebből naponta és lefogyott 50 kilót!"

A fogyni vágyók mindig kiváló célcsoport, hiszen többségünk sok módszert, diétát kipróbál sikertelenül, és persze álmodozunk a csodaszerről, mellyel ehetünk csokit, sütit, hamburgert, sültkrumplit tonnaszám és mégis csak úgy olvadnak a kilók.
Valójában azonban tudjuk, hogy ez csak mese, nem létezik olyan módszer, superfood vagy pirula, ami varázsütésre, erőfeszítés vagy lemondás nélkül eltünteti a fölösleges kilókat. Olyan reklám pedig főleg nem létezik, mely titkolja a csodaszer nevét, annak már a címben meg kell jelennie, ha valódi.


"Ezzel a fura módszerrel legyőzte a rákot!"

A helyzet ugyanaz, de még a "fogyókúrás csodaszernél" is ócskább módszer a kattintásgyűjtésre. Aki saját maga, vagy családtagja révén megjárta már a pokol bugyrait, ahová a rák viszi a beteg embert és szeretteit, pontosan tudja, milyen kétségbeesve próbálni elfogadni, megérteni és legyőzni a halál fenyegetését. A halállal farkasszemet néző ember kétségbeesését kihasználni mindennél undorítóbb.
Az ilyen - szintén semmi hasznos információt nem tartalmazó - címmel ellátott cikkek ráadásul olyan "csodaszerekről" szólnak, melyeknek semmi tudományos alapjuk nincs, sőt, akár veszélyesek is lehetnek.
Aki próbálta már lebeszélni végtelenségig kétségbeesett családtagját a petróleumivásról, tudja, miről beszélünk. Gondoljunk arra, hogy a rák területe egy nagyon aktív, folyamatosan zajló kutatási terület az orvoslásban, a legkisebb áttöréseket is lehozzák jelentős orvosi szaklapok. Valószínűtlen, hogy valós sikereket, működő gyógymódokat olyan oldalon láthatunk, ahol korábban pingpongozó kutyákat lájkolhattunk.
 

A nagy titkokat ismerők:

Néhány típus ezekből a nagy titokleleplező cikk címekből:

• Több millió forint jár gyerekek után Magyarországon, de a kormány titkolja!
• Az orvosok kiakadtak, olyan gyorsan fogyott le!
• A brókerek tehetetlenek, így robbanthatsz bankot a tőzsdén!
• Kinevették, míg meg nem hallották, hogy megtanult angolul 5 nap alatt!
• Titkolták a gyógymódot! Már megvan a rák ellenszere! Azonnal hat!

Hogyan kapjuk rajta a csaló oldalakat?

A fenti típusok valóban könnyen azonosíthatók, bár vannak ügyesebb árnyalataik, ezért cikkünket néhány általános érvényű jótanáccsal zárnánk. Az alábbi lépésekkel könnyen megbizonyosodhatunk, vajon helyes-e a gyanúnk.

• Google a barátunk:
  Ha gyanakszunk egy hír igazságtartalmát illetően, keressünk rá a google-ben a kulcsszavakra. A valóban nagy híreket (igazi baleseteket, létező tudományos áttöréseket stb.) biztosan több oldal is lehozza.
• Képkereső:
  Egy balesetben egyedül maradt kisfiúról valószínűtlen, hogy bárki elő tud ásni hirtelen egy műtermi beállított fotót a szülei és a testvérei temetése közepette. Ha gyanús egy-egy kép, használjuk a google képkereső funkcióját. A képet lementve, azt a keresőnek megadva rögtön láthatjuk, hogy felbukkan-e még máshol az adott fotó és ha igen, hol. Leggyakrabban az derül ki, hogy az adott fénykép külföldi oldalról, magánblogról lopott kép - ezen a módszeren keresztül azt is láthatjuk, hogy miért nem tanácsos gyermekeinkről sok nyilvános képet megosztani.
• Cím vizsgálata:
  A közzétevő honlap címét is nézzük meg! Gyakran hasonlít valami másra, például egy ismert oldal csak épp nem .hu hanem .com a vége, sok benne a kötőjel, kétszer van a hu-hu, stb.

Ezeket az oldalakat csak az segíthet megállítani, ha egy idő után már senki nem dől be nekik - mint a vásári céllövölde, amelyről mindenki tudja, hogy csaláson alapul. Ezért mindig legyünk résen, ne hagyjuk hogy érző anyai szívünket, aggodalmainkat, vagy kétségbeesésünket kihasználják mások nyerészkedésre!