Aktív percek gyűjtésére telt meg az ország első integrált edzőterme, a Suhanj! Fitness szombaton ’A nagy D24 kihívás’ jótékonysági aktivitáson. Ezen a napon ugyanis minden egyes mozgással töltött pillanat hozzájárult ahhoz, hogy a D24 támogatásával megvásárlásra kerüljön egy olyan erősítőgép, amelyet fogyatékkal élők és épek egyaránt tudnak használni. Nyár végéig 24 napnyi mozgás összegyűjtése a cél a karitatív akció keretében, ebből ezen a napon több mint négyet sikerült is teljesíteni, amelyből kivette a részét Fenyvesi Zoli, Till Attila, Jókuti András, Kocsis Tibor, Cinthya Dictator, Rubint Rella és Garami Gábor is.

Reggel Fenyvesi Zoli fogadta a vendégeket, hiszen ő nem csak rendszeresen jár az edzőterembe, hanem a Suhanj! Alapítványban mint önkéntes, futó és instruktor is jelen van. A Tiszta szívvel című mozi főszereplője kiemeli: itt kerekesszékkel sem kell senkinek segítséget kérnie, egyedül be tud jönni, átöltözni, használni a gépeket. „Integrált, közös edzéseken veszünk részt, itt nem probléma, ha mások vagyunk, nincs megkülönböztetés. Remélem, mások is követik majd ezt a trendet és ép és sérült ember a jövőben egyre inkább együtt mozog majd” – hangsúlyozza Zoli, aki hetente pár alkalommal kranking órákat tart itt. Ez a kézzel tekerős állóbicikli a hátat, vállat és a kart mozgatja meg.

„Ezek a kerekesszékes emberek az edzésen olyan 45 percet nyomtak le, amit még egészségesek is alig tudnak. Utoljára, mikor gyerek voltam, anyukámnak kellett mákot darálnom, ahhoz tudnám hasonlítani, az volt ilyen kemény!” – mondja Till Attila nevetve, aki az első alkalommal edzett itt.
Hozzáteszi: azért csatlakozott, mert a kezdeményezést nagyon jónak találja, hiszen a mozgás nem csak a testet teszi egészségessé, hanem a lelked is rendbe jön tőle. „Edzés után olyan energiáid szabadulnak fel, amitől az egész napod jobb lesz. A Suhanj! Fitnessnek most úgy tudunk új gépet vásárolni, ha minél többen együtt tekerünk, így arra biztatnálak benneteket, hogy gyertek ti is, és mozogjatok velünk!” – bíztatott Tilla.

Cinthya Dictator ugyancsak először járt az integrált Suhanj! Fitnessben, de máris úgy érezte, ha járna konditerembe, ezt választaná.  „Számomra, ami itt történik, rendkívül szimpatikus. Azzal, hogy sérült és egészséges ember együtt edz, az utóbbiak is tudnak szocializálódni. Láthatjuk azt, hogy milyen apró mozzanatokkal tudunk segíteni másoknak. Rengeteg fogyatékkal élő embernek erőt adhat, hogy az élet bizonyos területein úgy élhetnek, mint ép társaik” – emeli ki.
„Közszereplőként felelősségemnek érzem, hogy kiálljak ilyen jó dolgok mellett. Ma például azért vagyunk itt a D24 és a Suhanj! Alapítvány jótékonysági akcióján, hogy még több integrált eszköz lehessen a Suhanj! Fitnessben, és még több emberhez eljusson a híre” – teszi hozzá.
Cinthyának már a középiskolában volt meghatározó élménye mindezzel kapcsolatban. „Amikor elkezdtem a gimnáziumot, fél év múlva csatlakozott hozzánk egy lány: Viki kerekesszékben ült és egy kutya is kísérte. Az érkezése az egész évfolyamnak nagyon jót tett. Természetessé vált, hogy odafigyeltünk rá. Minden iskolába be lehetne vezetni, hogy mozgássérült diákok együtt tanulhassanak ép társaikkal. Sokszor találkozunk azzal, hogy az emberek nem elfogadók. Ugyan már látni változást ezen a téren, mégis fontos a tanítás, és hol máshol kezdjük, mint a fiatal generációnál? Meg kell tanulniuk az embereknek, hogy ne legyenek önzőek” – mondja.

Az ismert gasztronómiai szakértőt, Jókuti Andrást talán kevesen ismerik sportolói – 30 év vízilabdázói múlt után jelenleg futói – oldaláról, amely már régóta kiegészül a fogyatékkal élőkkel való közös mozgással is.
„Eleve nagyon szeretek enni, és az is biztos, hogy az átlagembernél százszor gyakrabban eszem végig 15-20 fogásos menüket. Van, hogy egy nap alatt 2-3 ilyen is összejön, például utazásoknál igyekszik az ember minél több élményt – éttermet, piacot, street food helyet – besűríteni egy napba. Ezt muszáj mozgással kompenzálni! Ma már mindig viszek magammal futófelszerelést, bár nem mindig úgy alakul, ahogy elképzelem. Nemrég voltam például Spanyolországban, ahol reggel elmentem mezítláb futni a tengerpartra. A filmekben ez mindig olyan szép és egyszerű. Hát a valóságban nem. Utána napokig küszködtem a talpamon a sebekkel” – meséli.
Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a futás egy hedonista megoldás, nem kínszenvedés. Egy-két maratonon is indul évente, és a Suhanj! tevékenységébe is már régóta bekapcsolódott. „Egy fogyatékkal élő a mozgásban megtalálhatja a sikerélményt, a szépséget. Toltam már többször kerekesszékes résztvevőt, és kísértem versenyen vak futót is. Óriási élvezetet jelentett számukra, de számomra is a közös mozgás. Ráadásul, ha versenyen vagyunk, a közönségtől, a többi résztvevőtől is hatalmas biztatást kapunk” – meséli, felhívva a figyelmet arra, hogy egy ilyen közös versenyt együttes felkészülésnek, egymásra hangolódásnak kell megelőznie.