A 2011-es indiai népszámlálás során ijesztő eredményekre derült fény: 1000 kisfiú születésére mindössze 914 kislány jutott. Ekkora különbség természetes módon egyszerűen nem alakulhat ki, csakis emberi beavatkozással fordulhat elő. 

Felfoghatatlan számokkal találkozunk, ha tovább bolygatjuk a népességre vonatkozó statisztikákat. Az ENSZ becslései szerint mára már 200 millió (!) lány "hiányzik" a világból.

Mi történt velük?

Ők azok, akiket szülőanyjuk Indiában és Kínában egyszerűen eltüntetett a Föld színéről - csak azért, mert lánynak születtek.

India ma - Afganisztán, a kongói Demokratikus Köztársaság és Pakisztán után - a világ 4. legveszélyesebb helye a nők számára. Arról, hogy milyen szintű hátrányos megkülönböztetés, nehézségek és erőszak érik őket életük során, több száz oldalas könyvet lehetne írni, így erre most nem térünk ki. A tragédia már ott kezdődik, hogy sokan esélyt sem kapnak arra, hogy egyáltalán megszülessenek, vagy ha mégis megszülettek, akár csak egy napig is életben maradjanak.

Mi történik a kislányokkal?

A modern technikának köszönhetően ma már pontosan meg lehet állapítani a magzat nemét - sajnos épp ennek a technikai fejlődésnek a következménye az, hogy rengeteg terhes nő végeztet el azonnali abortuszt, amint kiderül az ultrahangos vizsgálaton, hogy kislányt hord a szíve (a mi…?!) alatt.

Bár - épp ezért - ma már tilos a baba nemének meghatározása, akinek van egy kis plusz pénze, az azért "valahogy" mégis megtalálja a módját annak, hogy fény derüljön a gyerek nemére. Akinek még több félretett pénze van, az már magzat korában megválhat gyermekétől, ha meghallja a rettegett szót nőgyógyászától: "kislány!".

Az orvosok mellesleg ki is használják a helyzetet, olykor reklámokkal is buzdítanak az abortuszra: "Fizess ma 5.000 rúpiát, hogy spórolj holnap 50.000-et!" Inkább a műtét 5.000 rúpiáért, mint a hozomány, amit majd a lány családjának kellene fizetnie a későbbiekben...

Indiában ugyan tiltja a törvény, hogy a magzat neme miatt végeztessen valaki abortuszt - a gyakorlatban azonban úgy tűnik, ebben is megtalálják a kiskaput és tömegesen válnak meg nőnemű magzataiktól, akár a második trimeszterben is.
A szegényebb családok másképpen szabadulnak meg kislányaiktól. A kisebb falvakban ugyan világra jönnek a babák, ám - ha lányokról van szó - azonnal "el is tűnnek"...
Van, aki megfojtja babáját, más dobozba teszi és az erdőben hagyja őt.

Nehéz elhinni? Ez a férfi épp azt mutatja a riporternek, mivel szokta megölni a kislányokat.

Az alábbi videón ("It’s a girl!" - egy dokumentumfilm arról, miért hiányzik ennyi lány a kínai és indiai társadalomból, mi lesz a kisbabák sorsa, és miért nem sikerül ez ellen fellépni senkinek) a saját szemeddel láthatod, ahogy az apuka mosolyogva magyarázza el, hogy szokták kendővel megfojtani a csecsemőket. Vagy épp belenézhetsz az "anya" szemébe, aki nevetve meséli, hogy már 8 lánygyermekét ölte meg.

Xinran Xue, kínai író megrázó élményről számolt be, amit egy földműves családnál tapasztalt ottani vendégeskedése során.

"Alighogy leültünk a konyhában, fájdalmas nyögéseket hallottunk a szomszédos hálószobából. A kiáltozás a belső szobából egyre csak erősödött, majd hirtelen abbamaradt. Halk zokogás hallatszott, majd egy mogorva férfihang szólt lenézően: "haszontalan dolog!". 
Hirtelen mintha mozgást hallottam volna a hátam mögött, a moslékos vödörnél. Ezután jött a teljes horror - egy aprócska lábat láttam kilógni a vödörből. A bábának bele kellett dobnia az élő babát a moslékos vödörbe! Kis híján belevetettem magam, de a két rendőr - akik a kísérőim voltak - a vállamhoz nyúlva lefogtak. "Ne mozdulj, nem tudod megmenteni őt. Túl késő." "De hát…ez gyilkosság… és ti pedig rendőrök!" 
A kis láb még mindig ott volt. A rendőr pár percig még nem engedett elmozdulni.
"Ez nem nagy dolog errefelé" - mondta egy idősebb nő megnyugtatóan.
"Ez egy élő gyerek" - válaszoltam remegő hangon, és a vödör irányába mutattam. A nő kijavított: "Ez nem egy gyerek. Ez egy kislány, és mi nem tarthatjuk meg. Ezen a környéken semmire nem mész fiúgyermek nélkül. A lány gyermek nem számít."

Csak néhány beszámoló a sok közül - de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy érezzük, mennyire nagy a baj. (További videót láthattok még a témáról itt.) 
A számok nem hazudnak, az odalátogatók nem túloznak, azt pedig a saját szemünkkel láthatjuk, milyen természetességgel mesélik el a szülők, hogyan szokták megölni gyermekeiket.

Miért utálják ennyire a lányokat?

Úgy tűnik, az észak-indiai falvak lakói még valamiféle ősi vonzódás hatalma alatt állnak, ahol a fiúgyermek tisztelendő és érték, a lány pedig szinte a semmivel egyenlő. A fiú viszi tovább a család nevét, a fiú büszkeség, aki majd képes lesz gondoskodni idős szüleiről.  A kislányokat ezzel szemben egyszerűen haszontalannak tartják a testi különbségekre hivatkozva, mivel a fizikai munkában nem számíthatnak rájuk.

Lányt szülni szégyen. Vannak olyan asszonyok, akiket - ha már sokadik alkalommal is kislánynak adnak életet - büntetésből megvernek és elzavarnak a családból. Rekhát is azért üldözték el, mert "már a második alkalmat szalasztotta el arra, hogy fiút szüljön". 

Rekha, akinek azért kellett mennie, mert nem tudott fiút szülni. Forrás: The Guardian

Ráadásul - egy érthetetlen, mára már illegális, mégis létező hagyomány miatt - esküvő esetén a mai napig óriási hozományt kell adnia a menyasszonynak a vőlegény családja számára, sőt, még az esküvő költségeit is a lány családjának kell állnia. Anyagi szempontból így már talán érthetőbb, hogy a szegényebb családok miért rettegnek a lány gyermekektől, hisz sokan egy életen át nem keresnek annyi pénzt, mint amennyi a hozomány értéke lenne. Az viszont már felfoghatatlan, miért tartanak életben a mai napig egy ilyen értelmetlen hagyományt, mely már több millió életet követelt.

Sajnos a probléma úgy tűnik, hogy sokkal mélyebben gyökerezik az anyagi okoknál - épp ezért nem lehet kiirtani néhány szabályozással.

Bár tilos a baba nemének meghatározása - valahogy mégis megtalálják a módját a szülők, hogy időben megtudják a pici nemét.
Bár tilos a nemére hivatkozva elvetetni a magzatot - ha bármi mással indokolják meg a döntést, azonnal elvégezhető.
Bár az emberölést tiltja a törvény - a rendőr elfordítja a fejét, ha gyerekgyilkosságot lát.
Bár 1961 óta törvény tiltja a hozomány intézményét - az emberek ragaszkodnak hozzá, és az életben a mai napig jelen van.
Bár az indiai vallásban és kultúrában évezredek óta istenítik és imádják a nőket - számtalan anyának kell elviselnie a megvetettséget, az ismerősök gúnyos, ellenséges pillantásait, vagy akár a testi fenyítést a férjük részéről csak azért, mert lányt nevelnek.
Bár az állam mindent megtesz a helyzet javítása érdekében - a többség még mindig marad a kegyetlen módszernél, és házon belül szabadul meg a gyermektől.
Miért?!

Mit tesz ez ellen az állam?
 

• Az indiai kormány már 1990-ben szembesült a problémával, amikor a népszámlálás során kiderült, hogy 25 millióval több a férfi, mint a nő. Ekkor tiltották meg az ultrahangos vizsgálatok során a baba nemének megállapítását, ám ennek ellenére 2001-ben már 35 millióval voltak többen a férfiak. Ez a módszer sajnos úgy tűnik, megbukott.
• A hozományt - mely kívülről nézve talán a probléma egyik fő forrása - már 1961-ben betiltották, ám mintha mi sem történt volna, a mai napig létezik ez az érthetetlen hagyomány. Miért ragaszkodnak ennyire hozzá?
• Az állam arra is buzdítja a szülőket, hogy ha nem akarnak lányt, ne öljék meg őket, hanem adják árvaházba. Bár egy Andhra Pradesh tartományban lévő otthonba 10 hónap alatt 108 kislány került be, sajnos a csecsemőgyilkosságoknak ez a lehetőség sem vetett véget teljesen.

Úgy tűnik, az állam tényleg mindent megtesz azért, hogy visszaszorítsa a kislányok tömeges gyilkolását, ám azon nem lehet segíteni, aki nem hagyja. A berögződések, hagyományok és megszokások ellen a törvény szava és az emberek elé dobott mentőöv egyszerűen semmit nem ér. Ők maguk ragaszkodnak ehhez a börtönhöz, amiben élnek, a hozományhoz, a lánygyermekek utálatához és kiirtásához - pedig más választásuk is lehetne.

Hová vezet mindez?

Ami ma még csak kegyetlenség, a jövőben igazi rémálommá válhat. A CASS (Kínai Tudományos Akadémia) becslései szerint 2020-ra Kínában 30-40 millióval (!) több fiatal fiú lesz, mint ugyanolyan korú lány. Ha egy kicsit jobban belegondolunk, ez nagyon borús jövőt vetít előre.

Képzeljünk el egy ilyen társadalmat, ahol egyre kevesebb a nő, szinte már alig-alig jut menyasszony a férfiaknak - a következmény pedig erőszak, düh, frusztráció az élet minden területén. A bűntények elkövetése - különösen a szexuális erőszak - egyértelműen egyre gyakoribbá fog válni.
A sikeresen életben maradt, felnőtt nők száma is drasztikusan csökkenni fog: vagy az ellenük irányuló erőszak miatt, vagy azért, mert egyszerűen öngyilkosságba menekülnek majd - ahogy már napjainkban is egyre többen döntenek így, mert nem tudnak együtt élni a tudattal, hogy megölték egy (vagy több) gyermeküket.

Készült erről egy film is (Matrubhoomi - A Nation Without Women címmel, 2003), mely bemutat egy lehetséges, jövőbeli világot - egy durva társadalmat, ahol a kiéhezett férfiak halomra ölik egymást a nőkért, akiket mellesleg úgy kezelnek, mint az állatokat. A film Indiában játszódik és egy olyan "család" történetét mutatja be, ahol 5 férfi osztozik egyetlen feleségen. A nőket teljesen kirekesztő férfitársadalmat szép lassan felemészti a vak gyűlölet és agresszió. 

Bár ez ma még csak egy film, ha nem változik meg sürgősen és gyökeresen az ott élő emberek gondolkodásmódja, sajnos valósággá válhat. 

Vajon mi lenne az a megoldás, ami tényleg változást hozhatna?