Nem azért kellene művészetet, sportot, táncot, zenét tanulnunk, hogy ebből éljünk, hanem hogy boldogabb emberek legyünk

"Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon"

Talán sokunk környezetében vannak olyan szülők, akik nagyon magas elvárásokat támasztanak a gyerekeik felé. Lehet, hogy azért, mert az ő szüleik is ezt tették. Vagy épp azért, mert egy gyerekkori, megvalósulatlan álmukat a saját gyerekükön keresztül szeretnék megélni.

Az ok szinte mindegy is, a végeredmény ugyanaz: teljesen háttérbe szorulnak azok a dolgok, amikért voltaképpen érdemes belevágni egy új  hobbiba: a játékosság, a boldogság, a szívvel-lélekkel érzés megtapasztalása. 

Müller Péter új könyvében is erre hívja fel a figyelmet, érdemes belőle levonni a tanulságot: 

"A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen - mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen.

Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni.

És a lelket is.

Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.

"Profi" szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége.

Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere.

Nem ez a fontos.

Hanem az, hogy megőrizze a lélekszerűségét.

Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.

Tehetségtelen gyerek nincs.

Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.

Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, szavalt, vagy valamiféle harcművészetet tanult! Akkor is, ha később egy hivatalban él, és soha nem tudja "gyümölcsöztetni" a tudását."
 

"Végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy: Milyen ember vagy?"

A folytatásban felteszi a kérdést, hogy mi is az, ami igazán számít az életben. Hiszen nincstelenül jöttünk a világra, meztelenül, és egyszer majd úgy is megyünk el innen. 

"Az igazi iskolának a kérdése nem az, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" hanem ez: "Ki leszel, ha nagy leszel?"

Milyen ember?

Milyen anya?

Milyen barát?

Milyen férfi, és milyen nő?

Jó, ha értesz a kibernetikához. Az is, ha jó rendszergazda, cégvezető, közgazdász leszel, de végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy: Milyen ember vagy?

Mennyire sivár vagy gazdag a lelked?

Kibontott tartalmai nélkül, játéktalanul, az önfeledtségre való képesség nélkül az ember garantáltan boldogtalan lesz.

Akármilyen sokra viszi."

Az idézetek forrása: Müller Péter: Játék az életünk c. könyve.

Aki kíváncsi a könyvet bemutató beszélgetésre, itt megnézheti.

Indexkép: Depositphotos.com