Biztonságérzet

A gyerekek jelentősen különböznek abban, hogy ki mennyire engedi ki feszültségét, ott és akkor, amikor az keletkezik. Sokakra jellemző, hogy a nap folyamán kis zsákba gyűjtögetve cipelik azt, majd otthon kiborítják. Ha az Ön gyermeke is ebbe a csoportba tartozik, talán egy kis reménysugarat jelenthet a gondolat, hogy nagy valószínűséggel az otthont érzi gyermeke a legbiztonságosabb közegnek, ahol érzelmei megjelenhetnek. A biztonságérzet, hogy érzéseit a körülötte levő felnőttek el fogják bírni.

Érzések megfogalmazása

Fogalmazzuk meg az adott helyzetben a gyermekben nagy valószínűséggel megjelenő érzést, „Látom, hogy most dühös/szomorú/csalódott vagy….” Ez a mozzanat abban segíti őt, hogy az a formátlan massza, amit a testében, fejében, lelkében érez, formát öltsön, nevet kapjon. Ha tudjuk, mi történik bennünk, szavakat találunk rá, nagyobb valószínűséggel tudunk kezdeni is valamit a helyzettel. Ez egy jelentős hosszú távú befektetés a gyermek érzelmi érésébe.

Érzelem távolítása

Beszéljünk neki arról is, hogy más gyerekek is szoktak hasonlót érzeni, sőt gyerekként mi is éltünk át hasonlókat. Ez sokat segít a gyermeknek abban, hogy ne érezze egyedül magát ebben az örvényben.
 

A megnyugvás helye

Alakítsunk ki egy olyan sarkot a lakásban vagy kimondottan a gyerekszobában, ami alkalmas lehet a megnyugtatásra. Legyen az egy puha, kényelmes helyszín, a kedvenc plüssökkel vagy játékokkal. Ennek a helynek a felkínálása már önmagában egy kontrollérzetet jelenthet a gyermek számára. Ha ez valóban egy felkínálás, nem pedig egy büntetés jelleggel indulatból elhangzott „Azonnal menj be a szobába!”, akkor egy kontrollérzetet is biztosít a gyermek számára. Az érzéseit ő uralja, hiszen birtokában van annak a tudásnak, hogy már korábban is segített megnyugodni, ha bekuckózott a kedvenc helyére.

Nyugodtnak maradni

Talán ez a legnagyobb kihívás egy ilyen helyzet kezelésekor. Észrevenni, bennünk milyen érzések keletkeznek és észrevenni a pontot, ahol a mi reakciónk is indulattal telivé, akár kontrollvesztetté válnak. Megtanulni, hogyan kérjünk segítséget vagy lépjünk ki a helyzetből egy kis időre, amíg megnyugszunk. Mi az a hely, ahol pár perc alatt vissza tudunk térni önmagunkhoz, hogy újra gyermekünk számára érzelmi támaszt tudjunk jelenteni. Sokan a fürdőszobát jelölik meg ennek a helynek. Olyannyira ez a legközkedveltebb helység a családok otthonaiban, hogy még nevet is kapott. A ’fürdőszoba-módszer’ hangsúlyozza, hogy nem cserben hagyjuk a gyermeket, hanem időt kérünk ahhoz, hogy kicsit megnyugodjuk, hogy aztán képessé váljunk egy közös megoldás kitalálására. (Ezt a gyermeknek is elmondhatjuk.) Egyben mintát is mutatunk nekik arra, hogy mi felnőttek milyen módszereket használunk önmagunk megnyugtatására. Egy kis távolság, pár perc szünet egyébként is jelentősen csökkenti az indulat szintjét, lehetőséget teremt egyik vagy mindkét félnek kikerülni az örvényből.

Amit minden körülmények között tilos

Érzelmeink kimutatása megengedett, sírhatunk, dühönghetünk. Tilos azonban magunkban vagy a másikban kárt tenni, bántani. Ez a gyermekre és a szülőre egyaránt érvényes általános szabály.

Lehetőségek felkínálása

A már korábban említett kontrollérzetet erősítheti, ha két opciót felkínálunk az adott helyzetben. „Megöleljelek vagy csak a közelben maradjak?” Ezek a „vagy-vagy” jellegű kérdések tovább erősítik azt a tudást, hogy képes vagyok uralni a testemet és az érzéseimet, hiszen tudok dönteni arról, hogy mi a jó nekem.

Ha a helyzet hosszabb távon fennáll

Amennyiben a dühkitörések állandósulnak, érdemes lehet megvizsgálni, hogy hathat-e a gyermekre olyan tényező (beilleszkedési, tanulási problémák, konfliktusok a családban, krízisek, változások stb.), melyek befolyásolják a gyermek hangulatát, megbillentik pszichés egyensúlyát. Egy gyermekpszichológusi konzultáció vagy kivizsgálás segítséget jelenthet a tisztánlátásban.

Nyitókép: depositphotos