”Majd kinövi az agressziót!” - Vagy mégsem?

Rengeteg kétségbeesett édesanya kér tanácsot a közösségi médiában, mert gyereke agresszívan viselkedik. Egy anyukás csoportban például a következőre bukkantam:

”Sziasztok! Adjatok tanácsot, mit lehet csinálni, hogy a 2,5 éves delikvens ne tartsa terrorban az egész családot? Csak néhány példa: megüt játékkalapáccsal, belém szúrja az ollót, megcsípi az arcom, megharapja az öccse kezét... Eddig azt hittem, hogy azok gyereke viselkedik így, akiknél a fizikai bántalmazás jelen van, mint nevelési eszköz... Mi nem ütjük sem a gyereket, sem egymást, nem néz ilyen filmeket, mesét, így nem tudom, hogy honnan jön. Elmondtuk már, hogy akit szeret, azt puszilja, ölelje, simogassa meg, elmondtuk, hogy nekünk ez rossz és fáj, de hiába!”

Egy másik édesanya pedig már arról panaszkodik, hogy kislánya nemcsak másokat, hanem saját magát is bántja.

”Kezd kicsit aggasztani az, ha nem engedek meg valamit neki, akkor veri a fejét mindenhová vagy megüt minket vagy magát. Kérlek, nyugtassatok meg, hogy ennek vége lesz valamikor és nem csak az én gyerekem csinálja!”

A szakértő szerint ha megjelenik egy gyereknél az agresszió, akkor hiába várunk arra, hogy majd kinövi. A helyzet ugyanis magától nemhogy jobb, csak rosszabb lehet. Azonnal kell cselekedni, meg kell keresni a miérteket és változtatni kell. Ha szükséges, akkor akár pszichológus segítségével.

Mi az az agresszió?

cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Bár sokszor használjuk az agresszió fogalmát, valójában a düh és az agresszió nem feltétlenül patológiás. Az agresszív viselkedéselemek megjelenése természetes. Makai Gábor klinikai szakpszichológus elmondása szerint ez egyfajta emberi ösztön, egy ösztönös megnyilvánulás, azonban fontos szerepe van a tanulási folyamatnak. Ahogy például egy kiskutya is megtanulja, hogy játék közben csak finoman harapdáljon, a gyereknek is meg kell tanulnia a határokat.

”A düh és az agresszió gyakorisága és intenzitása lényeges szempont. Ha az agresszív viselkedés testi és pszichés károkat okoz, az komoly probléma. Agresszív gyereknek azt nevezzük, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Az agresszió irányát is érdemes meghatározni: hogy ki ellen irányul. Más személy ellen, tárgy ellen, élőlény ellen, vagy önmaga ellen irányul-e” – árulja el a szakértő, aki hozzáteszi, hogy a gyerekkori agressziót mindig komolyan kell venni, mert ez a viselkedésforma beépülhet a gyerekbe, és az agresszió egy problémamegoldó eszközzé válhat - ami veszélyes. Ez történt ennek az édesanyának a kislányával is:

”Hát ez a lány nagyon verekszik, csíp és harap, de olyan erővel, hogy csak na, bárkit, még magát is, ha elmérged. 100000-szer elmondjuk, hogy nem szabad, fáj, de mintha meg se hallaná.”

A düh és agresszió típusai

mohamed abdelghaffar fotója a Pexels oldaláról

• Közvetett: amikor máson vezeti le.
• Tudatos: amikor tisztában van vele, hogy mit tesz.
• Nem tudatos: lehet akár a körömrágás is.
• Elfojtott
• Átdolgozott: például amikor szeretve fojtogatja a kistestvérét
• Proszociális: amikor kulturálisan elfogadott az agresszió. Például valakiért küzdünk, vagy egyes sportokban bizonyos dolgok agressziónak minősülnek, de ezek ott megengedettek.

Veszélyeztető tényezők, amik miatt kialakulhat az agresszív magatartás:

• a családi vagy egyéb környezetben az erőszak megtapasztalása: ez egy öngerjesztő folyamat, a gyerek alkalmazkodik ehhez a környezethez és átveszi ezt az eszközt
• krízis: például válás
• ha trauma áldozata egy gyerek: akár szexuális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás. A pszichoterapeuta szerint ennek következménye lehet, hogy a személyiségfejlődésében megreked, egy sajátos viselkedést alakít ki, felnőttkorában pedig létrejön egy antiszociális magatartászavar. Sok esetben azonban marad az áldozati szerepben.
• szociálisan, gazdaságilag hátrányos családi háttér: például szegénység, munkanélküliség, egyedülálló szülő
• média által közvetített erőszak
   

A környezet reakciója: tiltás és megerősítés

Sarah Richter képe a Pixabay-en

”A 4 éves fiamat harapja, csípi, persze a fiam nem üt vissza, hanem hagyja magát. Engem is sokáig csípkedett, harapott, rendesen beleremeg olyankor. Egyszer megtéptem erősebben a haját, mert a húsomig beleharapott. Na, azóta rólam teljesen leszállt. De mindenki mással ugyanezt csinálja.”

A klinikai szakpszichológus arra figyelmeztet, hogy nagyon sok múlik a környezet reakcióján, vagyis azon, hogy a szülő hogyan reagál egy agresszív viselkedésre. Előfordulhat ugyanis, hogy akaratunkon kívül megerősítjük a gyereket az agresszív viselkedésében. Például ha egy kúszó baba, aki éppen fogzik és mindenbe beleharap, amit csak maga körül talál, egyszer csak a lábunkba harap, és mi ezen nevetünk, akkor megerősítést kap. Később pedig, amikor már nagyobb lesz, értetlenül állunk a helyzet előtt, hogy a bölcsiben vagy az oviban megharapja a társait.

A szakértő azt javasolja, hogy tiltsuk le az agresszív viselkedést, ugyanis ez nem megengedhető.

”Használni kell a büntetést, de ez ne a verés legyen, és az sem célravezető, ha hideg víz alá tesszük a gyereket. Így ugyanis a félelem által fogja megtanulni, hogy miért nem szabad püfölni anyát vagy az autót, de ez hosszútávon nem jó. Fontos, hogy megértse, hogy miért nem szabad csípni, rúgni, ütni, harapni, vagy, hogy mit jelent az agresszió.”

Makai Gábor azt javasolja, hogy mutassuk meg gyerekünknek, hogy fáj, ha megcsíp, megrúg, megüt vagy megharap bennünket. Például csípjük meg finoman a kezét és mondjuk, hogy anyának ez fáj. Ez segíthet neki abban, hogy megtanulja, hogy ezek az agresszív viselkedésformák nem megengedettek.

”Büntetést is alkalmazhatunk, de fontos, hogy ez ne a szeretet vagy a figyelem megvonása legyen, például ne az esti mesét zárjuk ki a napjából, hanem legyen például egy játékmegvonás, ami számára fontos, ugyanakkor nélkülözhető. Magyarázzuk el neki, hogy miért vesszük el a játékát és mi a helyes viselkedés.”

Mit tehetünk, ha agresszív a gyerek?

RODNAE Productions fotója a Pexels oldaláról

Intenzív harag, gyakori dühkitörések, könnyen frusztrálhatóság. Ezek mind olyan figyelmeztető jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy nagyobb figyelemre van szükség.

A klinikai szakpszichológus szerint fontos, hogy a szülő felfigyeljen a gyerekkori dühkitörésekre, és segítse az empátiás viselkedés megtanítását. 

”Van egy biztonsági szelep, ami ha kinyílik, akkor könnyen elárasztja a gyerek mindennapjait. Fontos tehát, hogy a saját magatartását tudja szabályozni. Meg kell tanulni, hogy ezt a szelepet zárva kell tartani, vagyis hogy hogyan tudja kezelni az indulatait.”

Hozzáteszi, hogy nem a tiltáson van a hangsúly, hanem azon, hogy leállítsuk ezeket az agresszív megnyilvánulásokat és segítsünk jó irányba terelni gyermekünket. Ha például folyamatosan verekszik, próbálja levezetni a feszültségét és érvényre juttatni az akaratát, az elfogadhatatlan - és ilyenkor az iskolának valamint a szülőnek is fel kell lépnie. A szakértő azt javasolja, hogy a levezetés érdekében más eszközt adjunk a gyerek kezébe.

Megelőzésképp fontos a nyugodt, kiegyensúlyozott családi háttér, hiszen ha a szülő nincs rendben, akkor a gyerek is könnyen kibillenhet az egyensúlyából. További megelőző módszer lehet, ha nem engedjük, hogy erőszakos médiatartalmakat nézzen.

Az agresszió agressziót szül

Tumisu képe a Pixabay-en

”A bölcsiben egyik nap azzal fogadtak, hogy egy harapós kisfiú megharapta a fiamat, de ne aggódjunk mert a fiam rögtön visszaharapott. Kérdeztem én, hogy most akkor mi lesz? Az én fiam is harapni fog? Sajnos így lett. Számtalan sebem lett, mindenhol belém harapott az éles fogaival” – mondja egy édesanya.

Makai Gábor arra figyelmeztet, hogy ha elszabadul otthon a pokol, a szülő frusztrációja gyakran agresszióvá válhat. Ez pedig elfogadhatatlan.

”A szülő tehetetlenségéből fakad, amikor elcsattan a pofon vagy ráütnek a fenekére. Nincsen kispofon vagy nagypofon, a pofon a szülő tehetetlenségéről szól és ez bántalmazásnak minősül. Ha elvárjuk egy gyerektől, hogy ne legyen agresszív, akkor a felnőtt nem teheti meg, hogy agresszív eszközökkel próbál valamit érvényre juttatni. Innentől ez hiteltelen, ha a szülő ezt az eszközt használja, akkor nem tud értéket mutatni a gyereknek. A gyerekben pedig megerősödik az, hogy ez az eszköz használható, és használni is fogja. Ezt fel kell ismerni a szülőnek és el kell mennie pszichológushoz.”

Indexkép: cre8tivehome0 képe a Pixabay-en