Buzdítsuk a gyereket kitartásra, ha…

• Csak a kezdeti idegeskedés szól belőle.
  Sok gyerek - és sok felnőtt is - szorong, bármi újat is kezd el. Nem számít, mennyire szerette volna már ezt csinálni hónapok óta, az új emberek, új elvárások megijesztik, elbizonytalanítják, és legszívesebben azonnal hátat fordítana az egésznek. Az ilyen emberekből lesznek később azok, akik felnőttként is mindent feladnak, ezért fontos, hogy gyermekedet már korán tanítsd meg leküzdeni ezt a kezdeti idegeskedést. Támogasd a nehézségek alatt, de biztasd kitartásra, ne engedd, hogy a félelem megakadályozza a céljai elérésében.

• Túlzottan maximalista.
  Vannak gyerekek, akik képtelenek elviselni a vereséget, vagy akár azt, ha valamiben nem ők a legügyesebbek. Ezek a gyerekek nehezen fogadják el például azt, ha a focicsapatban, amelyhez frissen csatlakoztak, a régi tagok jobb játékosok náluk. Ha nálatok is ez a helyzet, biztasd őt kitartásra! Magyarázd el neki, hogy a többiek azért ilyen ügyesek, mert már évek óta gyakorolnak, és ha nem adja fel rögtön az elején, belőle is hasonlóan jó játékos válhat majd.

• Az első nehézségek jelentkezésekor.
  Leginkább a hangszertanulásra jellemző, hogy a kezdeti "mézeshetek" időszakának lejártával a leckék egyre nehezebbé és egyre unalmasabbá válnak. Éppen ezért fontos a szülőnek már a kezdettől fogva felkészülni erre az időszakra, és elérhető célokat kitűzni a gyerek elé, amelyek fenntartják a motivációját.
  "A zenész gyerek nem születik, hanem azzá nevelik", véli Robert Cuietta zenetanár. Ezért akár sportról, akár hangszertanulásról van szó, érdemes ragaszkodni hozzá, hogy legalább egy évet járjon a gyerek, ennyi idő alatt ugyanis kiderül, hogy le tudja-e győzni a felmerülő nehézségeket.

Egyezzünk bele a dolog feladásába, ha…

• Már kifulladt a tevékenység.
  Ha gyermekünk korábban évekig szeretett valamilyen különórára járni, de az utóbbi hónapokban kitartóan mondogatja, hogy elege van belőle, egy idő után érdemes ebbe beleegyezni. Lehet, hogy már semmi újat nem ad neki az adott tevékenység, vagy egyszerűen tényleg ráunt. Attól még, hogy néhány éve imádott például karatézni, nem kötelező egész életében ezt csinálnia.

• Folyamatosan rosszul érzi magát tőle.
  Az egy dolog, ha a kislánynak időnként nincs kedve balettra menni, mert szívesebben játszana éppen a barátnőivel - az pedig egy másik, ha rendszeresen, akár már előző este szorong a különóra miatt. Ha a tevékenység hosszú távon több szomorúsággal jár, mint örömmel, nincs értelme folytatni.

• Nem neki való az elfoglaltság.
  Nem minden gyerek született úszóbajnoknak vagy zongoristának, de ettől még jók lehetnek például a színjátszásban vagy a sakkban. Szép dolog a kitartás, törekedni is kell rá, de ha már nem örömforrásként funkcionál, hanem a gyermek önbizalmát rombolja, akkor bölcsebb dolog inkább kiszállni. Találjuk meg azt a tevékenységet, amelyben jó a gyerek, és boldoggá is teszi.

​Indexkép: pixabay - fancycrave1