Ki számít elsőszülöttnek?

Ha azzal kezdeném ezt a cikket, hogy leírom, hogy milyen egy tipikus elsőszülött, akkor lehet, hogy akadna néhány olyan másodszülött olvasó, aki erre azt mondaná: „De hát ez hülyeség! Én másodszülött vagyok, és pontosan illik rám a leírás.”
Teljes joggal állíthatnák ezt, mert egyáltalán nem olyan egyszerű a dolog. Nagyon sok másodszülött igazából elsőszülöttnek számít. Nézzük akkor, hogy is van ez!

Az világos, hogy a családban elsőként született gyerek elsőszülött. De funkcionális elsőszülöttnek számíthat az a csemete is, aki az egyik nemből elsőnek született egy adott családban. Ha például egy lánynak születik egy öccse, a kisfiú is elsőszülöttként működhet, hiszen ő az első fiúgyerek. Tovább bonyolítja a dolgot, ha egy nagytesó már legalább ötéves, amikor kistesója születik. Ebben az esetben a nagytesó igazi egykének számít, a kistesó pedig új sort kezd, és őt is elsőszülöttnek tekinthetjük. Az is előfordulhat, hogy a másodikként született gyerek fizikai, alkati vagy adottságbeli különbségek miatt válhat kvázi elsőszülötté. Ha például az öcsi egy fejjel magasabb vagy tíz kilóval nehezebb a bátyjánál, esetleg jóval erősebb, talpraesettebb nála, akkor szerepcsere következhet be. Érdekes, hogy ikrek esetében is megfigyelhető, hogy a pár tagjai pontosan tudják, hogy melyikük született előbb. Még akkor is, ha csak pár perc különbségről van szó. Általában az elsőszülött lesz a vezéregyéniség, míg a második megy utána.
 

Egy igazi elsőszülött

Az elsőszülöttek és az egykék jellemzően lelkiismeretesek, összeszedettek, célratörők, igyekvők, szolgálatkészek és tekintélytisztelők. És ha hozzáadjuk a többi rájuk jellemző vonást, mint a maximalizmus, megbízhatóság, módszeresség, önfeláldozás, kritikára való hajlam, tudományos beállítottság, szabálykövetés, akkor érthető is lesz, hogy miért jut nekik jelentősebb szerep az élet színpadán. Az elsőszülöttek nagy teljesítményekre képesek, mert hajtja őket a becsvágy, hogy kiugróan teljesítsenek a maguk területén. Így történhetett, hogy például az Egyesült Államok elnökeinek 64%-a elsőszülött, egy kisebb hányada pedig első fiúként érkezett a családba, tehát funkcionális elsőszülött.
Az elsőszülöttek komoly hányada tudományos, orvosi vagy jogi területen köt ki, de nagy számban vannak köztük közgazdászok, könyvelők, vezető tisztségviselők, mérnökök és számítógépes szakemberek. Az elsőszülöttek IQ-ja jellemzően magasabb, mint fiatalabb testvéreiké. Hogy mi ennek az oka? Például az, hogy nekik még több jut a szüleik osztatlan figyelméből, ugyanakkor a testvéreik születése után a nagyobb gyerekre több felelősség hárul, például nekik kell vigyázniuk a kisebbekre.

A szolgálatkész elsőszülöttek általában mintagyerekek, akik mindent elkövetnek, hogy mások kedvében járjanak. Többnyire jó tanulók, jó munkaerők, erősen igénylik a tekintélyszemélyek elismerését. Szolgálatkészségük árnyoldala felnőtt korukban, hogy a munkahelyen a legtöbb terhet az ő nyakukba varrják, hiszen ők a megbízhatóak, precízek. Az elsőszülötteknek egy másik csoportja inkább maga mozgatja a szálakat. Remek önérvényesítők, erős akaratúak, teljesítménycentrikusak és szeretik a saját kezükben tartani a gyeplőt.
 

Miért ilyenek?

Az első gyerek olyan a gyakorlatlan szülők számára, mint a kísérleti nyúl. Így aztán ezeknek a szegény kölyköknek nagykanállal jut a stresszből. Az újdonsült szülők tele vannak szorongással, a széltől is óvják őket, tétovák, bizonytalanok, következetlenek, másfelől igyekeznek szigorúak is lenni. Az első gyereknél még minden életbevágóan fontos. A kutatások szerint az elsőszülöttek hamarabb tanulnak meg járni, beszélni mint kisebb testvéreik. Nem csoda, hiszen az egész család az ő trenírozásukkal van elfoglalva. Ahogy növekednek, egyre több felnőttes tulajdonságot szednek magukra. Többnyire komolyak, szeretik előre tudni, hogy mi fog történni, lételemük a pontosság, precizitás, a rend, és általában tudják, hogy mi a dolgok helyes menete.
Ez persze nem csoda, hiszen az elsőszülöttek mindent a felnőttektől lesnek el, míg kisebb testvéreik számára már ők lesznek a minta. Az elsőszülöttség óriási előnye, hogy minden, amit a nagytesó tesz, szenzációszámba megy, és ez a kiemelt figyelem arra ösztönzi, hogy még kiválóbb teljesítményt nyújtson. A családnak ez az osztatlan figyelme magabiztosabbá teszi az elsőszülöttet. Nem csoda, hogy később belőlük válnak a legjobb vezetők.
Ugyanakkor az elsőségnek vannak komoly hátrányai is. Amint megszületnek a kisebb testvérek, a szülők komoly terheket rónak a nagytesóra. Általában nekik kell vigyázni a kicsire, nekik kell engedni, ha a hugi nyávogni kezd, ha otthon elintéznivaló akad, kit ugrasztanak elsőként? Igen, mindez az elsőszülöttre hárul. És mivel ők a megbízhatóak, lelkiismeretesek, ráadásul meg is akarnak felelni, a szülők tudattalanul ki is használják ezt.
 

A hipermaximalista egykék

Az egykék egyfelől egyedülállóan előnyös helyzetben vannak, hiszen soha nem kellett a testvéreikkel versengeniük a szülői figyelemért. Ennek a helyzetnek van jó, és van rossz oldala is.
A jó oldala az, hogy az egykék magabiztosabbá, határozottabbá válhatnak, a rossz oldala azonban, hogy testvérek híján nehezen tanulnak meg alkalmazkodni másokhoz. Nem kell testvérekkel osztozkodni, háttérbe húzódni, így meglehetősen egocentrikussá válhatnak. Tovább nehezítheti a helyzetüket, hogy az egykék gyakran szüleik szeme fényei, és ők válnak a szülői univerzum középpontjaivá. Így aztán a saját fontosságuk teljes tudatában nőnek fel. Az egykéknek felnőttként két szélsőséget kell elkerülniük: egyrészt azt, hogy fontosabbnak higgyék magukat másoknál, másrészt pedig hogy úgy érezzék, igazságtalanság éri őket, ha valami nem a tetszésük szerint alakul.

Az egykékből nagy valószínűséggel hipermaximalista felnőtt válik. Azt akarják, hogy a dolgok pontosan az ő elképzeléseik szerint alakuljanak, és ha nem így történik, akkor frusztrálttá, nyugtalanná válnak, könnyen dühbe gurulnak. Türelmetlenek, intoleránsak lehetnek azokkal szemben, akik nem felelnek meg az elvárásaiknak, és gyakran erős késztetést éreznek, hogy maguk vegyék kézbe az irányítást. A maximalizmusuk óriási hátránya, hogy nem csak másoktól, hanem maguktól is hatalmas teljesítményeket várnak el, aminek az egészségük és a családjuk látja a kárát.
 

Tanácsok elsőszülöttekhez és egykékhez szülőknek

Az elsőszülöttre ruházott nagyobb felelősség mellé érdemes nekik nagyobb szabadságot is adni, mint a kisebbeknek. Például legyen saját tere, ahol csak ő játszhat, és biztonságba tudja helyezni féltett kincseit, játékait. Kaphasson több jogot, mint kisebb testvérei. Például később fekhessen le, mint az öcsi vagy a hugi. Fontos, hogy szülőként figyeljünk arra is, hogy az otthoni feladatok közül ne mindent a legidősebb gyerek nyakába varrjunk. Igen, ő kiválóan meg fogja csinálni, míg a kicsi mindent el fog követni, hogy kibújjon a dolog alól. Ennek ellenére érdemes a kisebbekre is apróbb feladatokat bízni. És ami nagyon lényeges: ne használjuk bébiszitternek a nagyobbat!

Fontos, hogy a szülők erősítsék a nagyobb önbizalmát: mutassanak rá, hogy miben ügyes, okos, és hogy a hibázásai, kudarcai is természetesek. Nem kell tökéletesen teljesítenie. Nagyon lényeges, hogy a szülő törekedjen arra, hogy külön, csak az elsőszülöttel is szervezzen programot, amikor csak kettesben vannak, és minden figyelem ismét csak rá irányul. 

Fotó: sathyatripodi / pixabay