Elegem van. Eltűrtem számtalan dühkitörést, ellenszegülést, “nem kényszeríthetsz”-et és ajtócsapkodást.

Most legszívesebben visszarángatnám a pólójánál fogva és ráparancsolnék, hogy szedje már fel a nyamvadt cipőjét, amit szétdobált és tegye el a helyére! A legkevésbé sem érzem most úgy, hogy szeretném megölelni… mégis megteszem.

Kinyitom a bevágott ajtót és megkérdezem… "Szeretnél egy ölelést?"

Néha pofákat vág rám, de nem ma. Ma szétolvad a kezeim között és úgy sír, mint kicsi korában. Ma, annak ellenére, hogy a legkevésbé sem vágytam erre, annak ellenére, hogy szörnyen viselkedett, egy ölelés az, amire szüksége volt. Amire mindkettőnknek szüksége volt.

Miért is?

Miért kellene megölelned a gyereked, amikor szörnyen viselkedik?

Nos, azért…

• Mert a gyerekeink többet tanulnak a szeretetből, mint a büntetésből. Egy ölelés és egy kis beszélgetés arról, hogy mi történik, sokkal jobb eredményt ér el, mint a kiabálás és büntetés.
• Mert előfordul, hogy a gyerek csúnya viselkedése egy segélykiáltás. Talán a mélyebb érzéseit még nem tudja a megfelelő módon kifejezni, vagy talán van ott valami más is, ami zavarja őt, amitől fél, amitől frusztrált - de egy ölelés segít megnyitni a kaput, s így el tudja mondani, mi zajlik benne.
• Mert néha, ha gyermeked elégedetlen magával, s úgy érzi, nem érdemel kedvességet és tiszteletet, akkor nem is fog úgy viselkedni, hogy kedvességet és tiszteletet kapjon másoktól. Majd amikor idegességet és dühöt vált ki az emberekből, az érzései visszaigazolást nyernek; így még rosszabb szemmel kezd magára tekinteni - és elkezdődik az ördögi kör. Törd meg a kört azzal, hogy inkább felajánlasz egy ölelést. Ezzel arra emlékezteted majd, hogy egy hiba elkövetésétől még nem válik rossz emberré.
• Mert az egyik legjobb mód arra, hogy elérd, hogy gyermeked együttműködjön veled, ha nyitsz felé. Ha erős a kapcsolat köztetek, akkor valószínű, hogy helyesen fog cselekedni az esetek többségében… és akkor, amikor mégsem akar jól dönteni, vagy nem is tud, egy egyszerű öleléssel érheted el a leginkább, hogy visszataláljon hozzád.
• Mert feltétel nélkül szeretjük a gyerekünket. Lehet, hogy néha elégedetlenek vagyunk a viselkedésével, de attól még ugyanúgy szeretjük őt, bármit is tett. Szüksége van rá, hogy ezt tudja, és néha csak annyi kell, hogy emlékeztessük erre. Újra és újra. Főleg akkor, amikor rossz passzban van.
• Mert néha épp nekünk, felnőtteknek van szükségünk egy ölelésre. Amikor megbántanak a gyerekeink, amikor kicsúsznak a kezeink közül, s épp azt se tudjuk, mit tegyünk, akkor nekünk van a legnagyobb szükségünk a kapcsolatra, a megnyugvásra és egy ölelésre.

Szóval legközelebb, amikor mindketten idegesek vagytok és megszűnik köztetek a kapcsolat... ajánlj egy ölelést.

Tudom, néha nehéz felülkerekedni a frusztráción.
Tudom, az ajánlatod néha durván vissza lesz utasítva, főleg akkor, ha nagyobb gyermekeid vannak.

Mindenesetre ajánld fel… mert néha egy egyszerű ölelés a legjobb válasz a rossz viselkedésére.

Forrás: picklebums 
Kép: Daria Obymaha / Pexels