Ez egy folyamatosan fejlődő, változó, modern technológián alapuló fejlesztő módszer. Közös nevezőjük, hogy EEG-n alapszanak.
Tehát EEG elektródákkal vezetünk el jelet a koponyáról. A tréning során a résztvevőnek egyetlen feladata van: a képernyőn mesét, filmet, videojátékot nézni, játszani.
A képernyő viszont az elvezetett EEG jelek és a tréner beállítási alapján megváltozhat: elhalkul a hang, elszürkül, összemegy a kép. Ez akkor történik, ha az agy nem „úgy” viselkedik, ahogy szeretnénk.
 

Hogy is működik ez?

A különböző neurofeedback irányzatok különböző szemléletekkel működnek.
Az Othmer-módszer a tréningre érkezők tüneteiből indul ki, amik igen sokrétűek lehetnek:

• tanulási nehézség,
• autizmus,
• ADHD,
• figyelemzavar,
• alvászavar,
• epilepszia,
• beszédindítás... 

A tüneteknek megfelelően pedig a tréner arra az agyterület(ek)re helyezi fel az EEG elektródákat, melyek véleménye szerint a tünetre a legjobb választ adják.

Minden embernél egyedi a tréning és egy ülés alkalmával több agyterületet is lehet tréningezni, azaz többféle problémára lehet reagálni. Egész más beállítást, elektróda felhelyezést kap egy alvászavarral küzdő, vagy egy autisztikus tünetekkel, impulzuskontrol hiányával küzdő ADHD-s gyermek.

S lévén az agy egy csodálatos szervünk, igen hamar tanul! Nagyon hamar „rájön”, hogy mikor éri őt az a kellemes érzés, mikor elégül ki a kíváncsisága és nézheti a filmet. Ennek érdekében képes a saját agyhullámait is módosítani. Ezt a módosítást az agy gyakorlással, a tréningen való többszöri részvétellel meg is tudja tanulni, és később is alkalmazza. Tehát önszabályoz.
Az agyhullámok módosulásával pedig változik az agy működése, így csökkennek a tünetek: javul a koncentráció, kipihentebb lesz, nő a teljesítmény, csökkennek az autisztikus vagy ADHD-s tünetek, beindul a beszéd…

Fotó: Games for Change/flickr