Amikor tervezett a kórházba kerülés

Sok esetben ismert, vagy visszatérő panaszok miatt kerül a gyermek kórházba. Ezt legalább egy orvosi vizsgálat előzi meg, amikor a szakorvos eldönti, hogy a kivizsgálásra ambuláns módon már nincs lehetőség, vagy műtétre van szükség. Ilyenkor előjegyzési időpontot kapnak a szülők, hogy a gyermekkel mikor, a kórház melyik osztályán kell jelentkezni. Sokszor még az orvos nevét is megkapják, akit keresni kell, hiszen az ő osztályára veszik fel a gyermeket. Feltétlenül tisztázni kell, hogy hány órára kell odaérni és hogy éhgyomorra kell-e maradnia a gyermeknek. Ha ez utóbbit elmulasztjuk, legalább egy nappal meghosszabbodhat a gyermek kórházi tartózkodása, vagy a tervezett műtét elmaradhat. (Csecsemőkre ez általában nem vonatkozik, hiszen a következő szoptatás, vagy etetés 3-4 óra múlva aktuális, akkor is éhgyomorra érkezőnek számít a baba.) Kérdezzük meg a beutaló orvostól, hogy előreláthatólag mennyi ideig tart a kivizsgálás, milyen vizsgálatokra számíthatunk. Helyes, ha vagy az orvos, vagy a szülő előkészíti a gyermeket arra, hogy a kórházban mi fog vele történni. Természetesen nem szakszavakkal kell elmesélni a kórházi tartózkodást, vagy elijeszteni a gyermeket, de elbagatellizálni sem szabad a dolgokat.

Soha nem szerettem, ha fegyelmezési célból azt mondják egy gyermeknek: „Ha rossz vagy, majd injekciót ad a doktor bácsi/néni!” Ez azt eredményezi, hogy félve megy az orvoshoz és az injekció beadásától eleve tartva, végigsírja a vizsgálati időt. A másik véglet, amikor azt mondják a gyermeknek, hogy megnyugtassák: „Nem fog fájni!” - Igenis, az injekció, a vérvétel kellemetlen, de nem annyira, hogy azt ne lehetne elviselni. A gyerekekkel foglalkozó orvosok, nővérek tudják, hogy a gyerek sírni fog, de a szorongó gyermek túlzó reakciói - görcsösen kapaszkodik az anyukába, úgy, hogy meg sem lehet közelíteni, vagy hisztisen üvölt, rúgkapál - csak hátráltatják a vizsgálatok elvégzését. Érdemes az életkorának megfelelő szinten azt elmondani, hogy „Amikor megszúrnak, kicsit fájni fog, de csak így tudjuk meg, hogy mi okozza a betegségedet!” Tanácsos vérvételkor a gyermek figyelmét elterelni, egy új játékot mutatni neki (általában a gyermekorvosi rendelőkben vannak játékok erre a célra), mesélni, vagy énekelni. A vérvétel után a szúrás helyét alaposan szorítani kell, hogy ne vérezzen. Ezt gyakran a szülőre bízzák, hiszen a vért vevő személy a levett anyaggal foglalkozik, illetve a tűt távolítja el a gyermek környezetéből. Az ujjbegyből történő vérvétel is csak egy pillanatig fáj, ami a gyermeket megijeszti és reflexesen elkapja a kezét. A többi kellemetlen vizsgálat jelentős része altatásban történik, de számtalan vizsgálat egyáltalán nem jár fájdalommal: röntgen, ultrahang, EKG, EEG, vizeletvétel, látásvizsgálat, stb. Sok gyermek sajnos még az egyszerű orvosi vizsgálat alatt is sír, megnehezítve az orvos dolgát. A torokba nézés és a fül vizsgálata már tényleg járhat kellemetlenséggel, de ezek feltétlenül szükségesek.

A gyermekkori tervezett műtétek közül talán a leggyakoribb az orrmandula kivétel és a sérvműtét. Ezek mostanában úgynevezett „egynapos” sebészeti ellátásban történnek, amikor a gyermeket éhgyomorra viszik a kórházba, a műtét után még egy pár órát megfigyelik, majd délután, vagy a késő esti órákban, esetleg másnap reggel hazaengedik. A műtét, vagy vizsgálat után hagyni kell a gyermeket pihenni, aludni, de ha nagyobb és az élményeit el akarja mesélni, feltétlenül hallgassuk meg! A szülőket a kórházba azért engedik be, hogy a saját gyermekével foglalkozzon, azt nyugtassa meg, és nem azért, hogy a többi anyukával a folyosón, vagy a kertben beszélgessen! Természetesen, ha mindkét gyermek alszik, addig társaloghatnak a szülőtársak, de nem szerencsés egészségügyi témát választani, hiszen a betegségek meggyógyítása az orvosokra vár.

Mit vigyünk a kórházba?

A rendelőben és a kórházban is szükségesek a gyermek személyes iratai: elsősorban a TAJ kártyája, az oltási kiskönyve, de esetleg kérhetik a lakcím kártyát is. Az adminisztrátor csak a személyi adatokat kérdezi meg és tölti ki a kórlapban, a lényeges orvosi kérdések csak ezután következnek. Szükség lehet a régebbi orvosi leletekre, vagy kórházi zárójelentésekre is. Természetesen a beutalót sem szabad otthon felejteni!

A kórházi tartózkodáshoz szükséges 1-2 pizsama, papucs (különösen a téli időszakban jó lecserélni a csizmát, vagy melegebb cipőt), pohár vagy cumisüveg, papír zsebkendő. Aki még nem szobatiszta (vagy nemrégiben lett az), annak pelenka. Ebből inkább többet kell vinni, mert az új helyzetben, többszörös vizsgálat során gyakrabban kell cserélni. Törölköző, WC papír, fogkefe, fogkrém, szappan vagy tusfürdő se maradjon ki a csomagból. Érdemes evőeszközt is bekészíteni, de tájékozódni kell, hogy a kórházban adnak-e, mert akkor a „kincstári” készlettel összekeveredhet és elveszhet. Ennivalót csak ritkán javasolt bevinni a kórházba, mert a gyermeknek vagy éheznie kell, vagy biztosítják a szükséges ennivalót. Gyümölcsöt, ásványvizet, hosszabb tartózkodás esetén esetleg vitamint azonban szabad. Általában a nővérekkel kell megbeszélni, ha a gyermek valamilyen diétát tart, de erről természetesen az orvost is tájékoztatni kell. Nagyon fontos mesekönyvet, játékot is betenni a csomagba, ez a várakozási időt teszi mind a gyermek, mind a szülő számára kellemesebbé. A gyermekek mindig türelmetlenek, nehezen bírják a várakozást, ezért kell őket elfoglalni. Mobiltelefont csak a nagyobb gyerekeknél (vagy tán még náluk sem) érdemes hagyni, s az általános illemszabályokat annak használata során feltétlenül be kell tartani!

Amikor hirtelen kerül a gyermek kórházba

Ilyenkor nincs sok idő felkészülni, összecsomagolni. Leggyakrabban a szülő észleli a bajt és hívja a mentőt, vagy az ügyeletet, akik beviszik, vagy beutalják a kórházba a beteg gyermeket. Máskor az iskolából, esetleg egy szerencsétlen baleset helyszínéről kerül oda. Érdemes a szülő iratai között tartani a gyermek fénymásolt TAJ kártyáját is, így az mindig rendelkezésre áll.
A kórházban legfontosabb a gyors orvosi ellátás, de utána ágyba kerül a gyermek. Ekkor derül ki, hogy mire lenne még szükség: pizsamát és poharat általában tudnak adni a kórházban, de a többit már a szülőnek kell bevinnie. Vagy a közeli boltban vásárolja meg a szükséges, előbb felsorolt dolgokat, vagy valakit megkér, hogy otthonról hozza be azokat. A családot úgyis értesítik a történtekről, ekkor érdemes pontosan megmondani a kórház nevét, az emelet és kórterem számát, ahova a gyermek került.

Több napos kórházi tartózkodás

Több napos kórházi tartózkodás esetén a látogatásokról is szólni kell. Valószínűleg a hozzátartozók nagyon aggódnak, de ilyenkor a gyermeknek csak a szüleire van szüksége. A rokonokat lehetőleg telefonon tájékoztassuk a gyermek hogylétéről, a látogatási időben úgyis csak 1-2 főt engednek be. Sem a gyermeknek, sem a szomszédos ágyban fekvő kis betegnek nem jó, ha az egész família beözönlik a kórterembe és hihetetlen mennyiségű édességet és ennivalót hoz be a kórházba! Általában minden kórház látogatási rendjéhez hozzá tartozik, hogy 14 éven aluliak nem mehetnek be látogatni. Miért van ez? Azért, mert a kisebbeknek nem lehet elmagyarázni, hogy a kórházban nagyobb a fertőzésveszély, az ott tartózkodás után azonnal kezet kell mosni! Másrészről a kisgyermekeknek gyakrabban van valamilyen hurutos betegségük, vagy pl. bárányhimlő lappang bennük, ami a látogatás során a kórházban fekvőket fertőzheti meg. Ezek a korlátozások egyébként a felnőttekre is vonatkoznak! A látogatási időt nem szabad túllépni, mert az zavarja a betegek pihenését és az ott dolgozók munkáját.

Hosszabb kórházi tartózkodás során a kisebbeket legfeljebb a nagyszülők, az óvó néni, vagy tanító néni látogassa meg, az osztálytársakat, illetve azokból is csak 1-2 gyereket inkább otthon fogadjon a beteg. Nem szabad a kórházba virágot (különösen nem cserepeset) bevinni. A látogatóknak figyelembe kell vennie, ha valamilyen diétát igényel a gyermek, hiszen sajnos előfordul, hogy már kiskorban cukorbetegség alakul ki. Ekkor természetesen nem szabad egy tábla csokival beállítani! De allergia miatt is el lehet tiltva a gyermek egyes táplálékoktól!
Jobb, ha csak a szülők tartják a kapcsolatot a kezelőorvossal, s tőlük kapja a család többi tagja az információkat, mint az, hogy egy beteg több hozzátartozója egyenként kérdezze meg az orvost a beteg állapotáról.
Általánosságban azt javaslom, hogy a beteg érdekében csak a legszükségesebb ideig legyenek látogatók a kórházban, de ahol megengedik, ott az anyuka (esetleg apuka) ott maradása lelkileg is jót tehet a gyermeknek, mert nem érzi magát egyedül, távol az otthontól. Ha megígértük, hogy megyünk látogatni, azt feltétlenül tartsuk be, mert nagy csalódást okozhatunk a kis betegnek!

A hazaengedés

A gyermeket a kórházból csak akkor lehet hazavinni, ha azt az orvos mondja. Ilyenkor adja oda a zárójelentést, elmondja az otthoni teendőket, mit ehet, kell-e diétáznia, ha műtét történt, a sebet érheti-e víz. Kell-e otthon a gyermeknek gyógyszert szednie, azt milyen adagban, mennyi ideig és az esetleg szükséges receptet is odaadja. Biztosan szóba kerül, hogy kell-e kontroll vizsgálatra jelentkezni.
Ha a szülőnek van valamilyen kérdése, ekkor felteheti. (Aki úgy gondolja, hogy izgalmában valami fontos kérdést elfelejt, inkább írja fel egy papírra.) Ami mégis elmaradt, azt vagy a nővérektől tudja megkérdezni, vagy a zárójelentésen mindig szereplő telefonszámon tudja akár otthonról is a kezelőorvost elérni, bár ez gyakran nehézségekkel jár! Ilyenkor a házi gyermekorvos segítségét is kérhetik, de vannak olyan szakmai dolgok, amikben ő nem biztos, hogy teljesen tájékozott, hiszen ez nem az ő feladata.
A gyermek hazavitele után is figyelni kell, nem lázasodik-e be, nincs-e vérzése, az új gyógyszerektől nem lesz-e kiütése, iszik-e elég folyadékot, széklete-vizelete rendben van-e? Baj esetén a gyermeket a megbeszéltnél korábban szükséges visszavinni a kórházba!

A fentiek betartása minden esetben elősegíti a beteg gyermekek gyorsabb gyógyulását és az egészségügyben dolgozók munkáját.

Kapcsolódó cikkek:
Mit tegyen a szülő, ha beteg a gyermeke?
Krónikus beteg gyermek a kórházban