A kamaszok önsértő viselkedése napjainkban kifejezetten gyakori, a vizsgálatok alapján a kamaszok 15-46 százaléka életében legalább egyszer megsebzi magát feszültségcsökkentési céllal...
 

Miért is sérti meg magát valaki, hiszen bántani magunkat rossz, fájdalmas?

Ennek ellenére az a furcsa válasz a kérdésre, hogy leginkább a pillanatnyi elviselhetetlen szenvedéstől való megszabadulás szándéka vezeti azokat, akik ezt teszik.
Tettét megelőzően az önsértő egy elviselhetetlen, feszültséggel teli lelki állapotba kerül – gyakorlatilag csak ez a megsemmisítő feszültség létezik számára, olyan érzése van, mintha minden más érzés elhomályosulna, elszürkülne, tompává válna. Kicsit mintha önnön létezése is megkérdőjeleződne benne, mintha a valóság valóságossága is eltávolodna.

Ám miután az önmaga által okozott sérülést elszenvedi, felszabadulást él meg. A hirtelen jövő erős inger hatására „magához tér”, felszabadul, elkezd érezni. Elsősorban fájdalmat.
A fájdalomérzettel azonban összekapcsolódik az endogén opioid rendszer aktiválódása is, ami arra hivatott, hogy a kívülről jövő sérülések utáni fájdalomérzetet csökkentse, és ez vezet elsősorban a „jó” érzéshez, a jelenség függőség-szerű vonásaihoz – ahelyett, hogy az illető megfelelő eszközöket sajátítana el belső feszültségének csökkentésére.
A megélt megkönnyebbülés az önsértést megelőzőhöz képest összehasonlíthatatlanul jobb lelki állapot, s az illető kicsit visszazökken a valóságba is. A hozzánk forduló kamaszok ezt nagyon sokszor úgy fogalmazzák meg, hogy „akkor legalább a fájdalmat érzem, még az is elviselhetőbb, mint a lelki fájdalom”...
 

Mi a teendő, ha azt észleljük, hogy a gyermekünk időnként önsértéssel vezeti le a feszültségét?

Fontos komolyan venni, mivel az önsértő viselkedés arra utalhat, hogy olyan újra és újra kialakuló feszült, nehéz helyzet van a fiatal életében, aminek a megoldásában külső segítségre is szüksége lehet.

Ne legyél benne biztos, hogy a te gyereked nem csinálja!

Forrás: http://mipszi.hu
Fotó: Anemone123/pixabay