Nagymáténé Gődény Ágnes vagyok, 38 éve gyakorlom óvónői hivatásom.  28 éve a nyíregyházi Gyermekkert óvoda a második otthonom.

Óvodánkban a Komplex Prevenciós óvodai Programot választottuk, melyben igen nagy szerepet kap a mozgás.  Mivel óvodánk nem rendelkezik tornateremmel, nagy gondot fordítunk arra, hogy a gyerekek, ennek ellenére eleget mozogjanak. A csoportszobákban a mozgásnak állandó, kialakított helye van ahol a mozgásfejlesztő eszközök, egész nap a gyerekek rendelkezésére állnak. A napi-heti tevékenységeket is a minél több mozgás és megtapasztalás jegyében tervezzük.  Az ismeretek átadása többnyire játék közben, szabad formában, a gyerekek egyéni képességeit és életkori sajátosságait figyelembe véve zajlanak.

Cikkemben, gyakorlati példákon keresztül, sok fényképpel illusztrálva szeretném bemutatni, hogy egyszerű eszközökkel, csipetnyi kreativitással hogyan lehet a kisgyerekek életét változatossá, érdekessé tenni.  A kívülállónak úgy tűnik, csak játsszunk, de mi tudjuk, hogy a játék komoly dolog.  Ami az életben szükséges, azt a játékon keresztül tanulja meg minden kisgyerek.

Napjainkban nagyon sok inger veszi körül a gyerekeket. Sajnos ez leszűkül a digitális technikák által megélt vizuális és verbális ingerekre.                                                     A mai gyerek alig mászik fára, keveset pancsol a szabadban, ritkán engedik, hogy sarazzon és összekenje magát. Legtöbbjük csak az óvodában fest, gyurmázik, játszik termésekkel, végez kísérleteket, mert otthon nem lehet „koszolni”. Egyre kevesebb alkalmuk van a taktilis és hő érzékeléssel, szagokkal kapcsolatos tapasztalatok szerzésére. Ezek pedig fontos megismerő funkciók.

Ahhoz, hogy jól megismerjék a körülöttük lévő világot a kognitív funkciók megerősítése mindennapi feladatunk. (figyelem, megfigyelőképesség, érzékelés-észlelés, emlékezet, gondolkodási funkciók)

Fontos feladatomnak tartom, hogy minél több lehetőséget biztosítsak a sokféle érzékelés megtapasztalására az óvodai keretek között is. A heti témákat komplex módon, sok irányból megközelítve állítom össze. Igyekszem, hogy ezek a megtapasztalások érdekesek, kevés szabályhoz kötöttek legyenek és örömöt okozzanak a gyerekeknek. Megfogadva Mérei Ferenc szavait, „Ahol untatnak, onnan menekülj!”

Tűzzel kapcsolatos ismeretek feldolgozása játék közben

Az ősz rendszerezése után, Mikulás várásig volt egy hét, amikor a tűzzel, kapcsolatos dolgokkal foglalkoztunk. Gyüjtőmunka-dalok-versek összeválogatása után a játéktevékenység tervezésére került sor. Természetesen a főzés sütés, ami először az eszébe jut az ember lányának. Mit is találjak ki, amivel nem találja magát szembe a gyerek mindennap a babakonyhában?

Lisztgyurmából bevagdosott szalonnát készítettünk, nyársra húztuk, két nap alatt megfelelő állapotúra száradt és lehetett megfesteni a bőrét. Karton lapra quilling technikával hagymakarikákat ragasztottunk és persze fahasábokból kartonlapra tüzet is ragasztottunk.     A lángok citrom- narancs-piros krepp papírból készültek. „Véletlenül” előkerült egy kis bogrács is lánccal és akasztóval, melyet két székre tett tornabotra akasztva főhetett a finom leves, vagy amit a gyerekek éppen kitaláltak. Igazi piknik hangulat volt. Főzés-sütés közben, mint az életben, nagyon sok mindent meg lehetett beszélni, ismereteket rendszerezni.

Közben a fiúk kiválogatták a duplo elemeket, természetesen főleg a pirosakat és felépült a tűzoltóság. Megkeresték az összes fellelhető járművet, felvették a tűzoltó sisakokat és bevetésre vonultak. Egy mozgásfejlesztő gördeszkára hárman is ráfértek, mert az volt a tűzoltó autójuk. Ezeket a játékokat több napon keresztül játszották. Komolyan vették, sok dolgot megvitattak a tűzoltók munkájával kapcsolatban. Volt, amikor elővették a könyveket, amit hoztak és ott mutatták társaiknak, hogy mit hogyan kell csinálni.

Visszaemlékezve gyermekkoromra, nagyon szerettünk gyufázni, tüzeskedni. Gondoltam, ellenőrzött keretek közt miért ne tehetnék meg az óvodában a gyerekek is? Megtettük!

Egy porcelán tányérra került egy mécsestartóba gyertya, a másik tányérba pedig éghető és nem éghető anyagok. Csipesz segítségével kipróbálhatták a gyerekek, hogy mi kap lángra és mi nem. Érdemes nézni az arcokat a képen. Az önálló próbálkozásokkal olyan tapasztalatokra tettek szert, amit nem tudunk megmutatni, nem tudunk elmagyarázni. Közben erősödtek ujjaik, koncentrációs képességük, figyelmük, bátorságuk.

Elővettem a közösen gipszből készített vulkánunkat is, s a gyerekek nagy örömére többszörös vulkán kitörést idéztünk elő.(szódabikarbóna és ecet) Sajnos éppen elfogyott a piros ételfesték, így nem volt az igazi, de megvigasztaltak, hogy ha lefestjük, akkor majd piros lesz a láva. Megnyugodtam!

Nemcsak a vulkán, hanem a tűzoltó autók és a helikopterek festése is nagyon jól sikerült. Természetesen mindenki azt festett, amit szeretett volna, csak kapcsolódjon a tűzhöz.

A tüzes hetünk fő attrakciója az udvaron közösen megrakott tábortűz, annak körül táncolása, és a közös éneklés volt. A parázson pirított mályvacukor finom illata, remélhetőleg kedves emléket hagyott a gyermekekben. Sokan most csináltak ilyet először. 

Következett a tűzugrás, mely nagy izgalomba hozta a gyerekeket, de azért mindenki bátran, (egyedül, vagy társsal) ugrott. Mikor már mindenki jól kiugrálta magát, eloltottuk a tüzet és az elfolyó langyos vízben az ujjuk hegyével pancsolhattak egy kicsit. A végén tűzokádó sárkányokká változtunk és ebédig rohangáltunk.

A sárkányokról és a vulkánról eszembe jutott egy másik élmény teli hetünk.

Kalandozás az őslények birodalmában

A Föld napját ünnepeltük a magunk módján, könyvek nézegetésével, a bolygónkról való beszélgetéssel, a témához kapcsolódó képességfejlesztő feladatok megoldásával, kézműves alkotásokkal és virágültetéssel.

A beszélgetés közben felvetődött, hogy valamikor őslények népesítették be a Földet. Az elkövetkező napokban egyre több dínó került be a csoportba a gyerekek által és kitört a „dínóláz”. Ezzel kezdenem kellett valamit! Nem nézhettem tétlenül, hogy csak harcolnak és megeszik egymást!?  Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a jövő héten dínó hetet tartunk, és mindent be lehet hozni, ami a témával kapcsolatos. Majd közösen kitaláljuk, mit lehet velük játszani.

Nem is tudtam, hogy ilyen sok szép könyvet lehet találni a dinoszauruszokról. Előkerültek a 3D szemüvegek is, merthogy ilyen könyvek is voltak. A fiúk kapásból tudták a „rettenetes gyíkok” neveit, s jókat nevettünk, ha kimondhatatlan nevű dinoszauruszt találtunk.     Dínó formákat vágtam ki szivacslapból és arra kellett felcsíptetni az állatok „tüskenyúlványait”, jelen esetben színes ruhaszárító csipeszeket. Élvezettel csipeszezgettek, a színeket is variálva, az ujjaikat ügyesítve. Találtam egy weboldalt, ahol dinoszaurusz koponyákat lehetett letölteni. Megkerestem hozzá a hüllő egész alakos képét, és mindent kinyomtattam, lamináltam. A feladat az volt, hogy meg kellett találniuk a koponyaforma alapján a hozzá tartozó dinoszauruszt. Csak először volt nehéz, akik jól figyeltek, könnyen beazonosították.

Ezeket a képeket felhasználtuk a gyurmázáshoz is, amikor ki kellett választani egy dínót és gyurmalaponl meg kellett alkotniuk. Használhattak hozzá különböző kiegészítőket is.(szívószál darabok, gombok, babszemek) Magam is elcsodálkoztam, mennyire jó megfigyelők. Ki tudták emelni a jellegzetes jegyeket, s a rendelkezésükre álló anyagokat szabadon felhasználva, csodálatos alkotásokat hoztak létre.

Készült nyomtatott, laminált sztegoszaurusz csontváz is. Itt a külső takarót kellett megformálni.

Elővettem a szenzoros dobozunkat, amiben most éppen rizs és egyéb apró magvak voltak. A nagyobbak laminált csontvázdarabokat keresgéltek benne cukorcsipesszel, melyet aztán az asztalon a kis képek segítségével összeállíthattak. A kicsiknek apró méretű dínókat rejtettem a rizs közé, azokat kellett megtalálni.

A kisméretű dínók fossziliáját hagyományos só-liszt gyurmából készítettük el, majd a felületét szivaccsal kicsit megszíneztük. Száradás után lehetett azonosítani, párokat keresni.

Természetesen kedvencünk a vulkán nem maradhatott el. A kiömlő lávában vígan toporoghattak a rettenetes gyíkok, nyomot hagyva maguk után a papírlapon.

A dínós játék az udvaron is folytatódott. Kőgyurmát készítettünk közösen a gyerekekkel, majd a kis dínókat belegyúrták a közepébe. Gallyakat gyűjtöttünk és dínófészket építettünk. Amikor ezzel készen voltunk, belehelyeztük a tojásokat. A napocska melegítette, két nap alatt kővé száradt, és huncut mosollyal az arcunkon nézegettük, nem keltek-e még ki.

Mivel maguktól nem akartak kibújni a tojásból, segíteni kellett nekik. A főleg fiúkból álló csapat, kalapáccsal a kezében, tettre készen vállalta a nehéz feladatot.

A kis dínókat a kiszabadulás után a lányok tisztára fürdették és száradás után mehettek játszani a homokozóba. Természetesen összetakarítottunk. Fontosnak tartom, hogy rendet hagyjanak maguk után. Sok mindennel foglalkozunk, kialakult, hogy az előkészületekben és a helyreállításban is szívesen segédkeznek. Akinek még volt kedve, az WC gurigából csontvázat építhetett a dínófejhez. Több variáció is született.

A leírt tevékenységek komplex módon hatottak a gyerekek fejlettségére. Hosszasan sorolhatnám, hogy melyik mozzanat éppen mit fejlesztett, de a cikkel nem ez volt a célom. Aki szakmabeli, az úgy is tudja. Aki csak ötleteket szeretett volna találni, annak egy kép többet mond 100 szónál.

Az én feladatom az volt, hogy megfelelő körülményeket teremtsek, hogy minden nap valami új és izgalmas dolgon ügyködjenek. Bátran próbálkozzanak, érdeklődjenek, nyúljanak hozzá mindenhez, játsszanak!

Ez hozza ki belőlük az alkotni tudást, szabadságérzést, nyitottságot. és ez nem kevés!
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.