Az egyik negatív következménye ez a mindenhonnan terjedő pornó és extrém szex különböző fajtáinak, és/vagy a továbbgondolása... Nincs köze az egészséges erotikához, és az amúgy is sérült lelkű embereket egyre jobban elviszi rossz irányba. Védekezni ellene/nem tudni róla egyre nehezebb. Hogy mégis mit lehet tenni megelőzésként? Az én véleményem az, hogy megélni vágyainkat! Ez paradox kijelentés tudom. Próbálom hát "lefordítani" a saját értelmezésem szerint: Társadalmi működésünk velejárója, hogy rengeteg ember befelé fordul, fél megélni valódi érzelmeit. A sok párcsere, az elégedetlenség, a boldogság és megértés, különböző területeken az elfogadás hiánya  mind kihozhatja az emberekből a szélsőségességet. Manapság, az extrémitás divat, az extra élmények hajszolása a kétségbeesések kompenzálására szolgál. A "titkok" gyártása és azok védelmezése önvédelmi játéknak minősül és tiltakozásnak a társadalom által elvárt "egyenműködéstől".  Emberi sajátosságunkból fakad, hogy a "szőnyeg alá söpört" érzelmi hiányok, vágyak váratlan időpontban, helyszínen, területen "robbannak". És az is, hogy egyik területen felmerülő extrémitást másik területen próbáljuk megélni, kompenzálni. Pl. Gyengeségünket kompenzálandó olyan helyzetbe keveredve lehet győzni, ahol egyértelműen lehetetlen a másik félnek "nyerni".

A cikkben megjelenő történet sokkoló. Mindenkinek. Még az elkövetőnek is, aki valószínűleg bármilyen okból iszonyatos bűntudattal küszködik, és azon a területen nem tudta kiprovokálni a "lebukását" és az adott helyzetben megfelelő mértékű büntetésre számíthat. Felnőtt embereknél is úgy működik a dolog, mint a gyerekeknél: az adott magatartás csak tünet, az okot kellene kideríteni. Az ok szinte bármi lehet...

Hogy hogyan lehet megelőzni egy ilyen helyzetet? Szinte lehetetlen! Egy párkapcsolat alapja a bizalom. És a sorokat olvasva úgy tűnik, anya és gyermeke is bízott a férfiban. Bizalom nélkül egyetlen kapcsolat sem tud tartósan működni. Hogy mi késztet egy fiatalembert ilyen tettekre, megmagyarázhatatlan. Tény, hogy bizonyos személyiségbetegségek járnak ilyen tünettel  és ijesztőnek tartom, hogy ilyen esetben felmentést is kaphat az elkövető.

Szegény kislány egyszerre kell, hogy megküzdjön a történtek megemésztésével és a "szeretett" ember elvesztésével. Ráadásul nem igazán értheti, hogy mi volt az a "butaság", amit nem volt szabad a felnőttnek tenni, és talán azt sem, hogy hirtelen miért ez a sok beszélgetés a történtekről. Miért a sok idegen ember, és miért nem megy az élet a saját ritmusában. Anyukának sem könnyű megemészteni a bizalomvesztést, a párkapcsolati veszteséget megfelelően kezelni és visszatalálni a mindennapokba. Mit lehet tenni ekkora krízis esetén? Sírni, toporzékolni, dühöngeni, kétségbeesni, új utakat keresni, szemléletet váltani, megbocsájtani, elengedni és újrakezdeni... És szem előtt tartani, hogy az élmények feldolgozása hosszú időbe telik, kislánynak és anyukának egyaránt. Bár pontosan nem került szóba a kislány életkora, ha már rajzol és tévézik legalább 4-6 éves lehet. Ebben a korban a terápiás játék  és a szabad játék nagyon jó feszültségoldó lehet valóban. Segítség lehet még Bach esszencia, Hellinger-féle családállítás (anyukának) és később más módszerek is. Fontos az anyuka részére zajló terápia, hiszen az anyai érzéseket a gyerekek sajátjuknak érzik, és azt a zaklatott lelkiállapotot nem lehet elrejteni, kompenzálni, ami az anyukában lehet.