"A műtőajtóban megkérdezték, mi lesz a gyerek neve, többre nem emlékszem, mert elaltattak"

Mezeiné Martin Ditti és férje, Zoli régóta vágytak kisbabára. Hatalmas öröm volt számukra, amikor kiderült, hogy az esküvő után 10 évvel babát várnak. Az édesanya azt mondja, a várandóssága zökkenőmentes volt, bár a 12. hét után gyakran küzdött rosszulléttel, sokat hányt, így szó szerint terhesnek érezte a várandósságát. 

Ditti egyébként óvónőként dolgozott még várandósan is. A 24. héten azonban nagyon elkezdett vizesedni. 

"Mindenki ráfogta, hogy terhesség, vizesedéssel jár. Úgy ébredtem hétfőről keddre, mintha átsírtam volna egy éjszakát, olyan dagadtak voltak a szemeim. De nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, így is bementem dolgozni. Nem mondta nekem senki, hogy valami nem stimmel."

Pedig, mint mondja, utólag kiderült, hogy fizikai jelek utaltak a későbbi koraszülésre.

"Elkezdtem rosszul lenni, nehezen ültem le, álltam fel, mindig le kellett ülnöm, nem bírtam állni."

Péntek éjjel aztán már annyira fájt a feje, hogy aludni sem bírt. Szombaton egy kölcsön kapott vérnyomásmérővel megmérték a vérnyomását: kiderült, hogy nagyon magas.

"180 volt ekkor már a vérnyomásom, de az elején nem jutott eszünkbe, hogy ettől fájhat a fejem."

A védőnő tanácsára bementek a kórházba, ahol megvizsgálták a kismamát. Szívhangot ekkor már nem hallottak a babánál. A Szent Imre Kórházból a SOTE-ra küldték őket tovább, ahol szintén megvizsgálták, és folyamatosan mérték a vérnyomását is.

"Ők sem hallottak szívhangot, azt mondták, hogy irány a műtő. Néhány óra leforgása alatt történt mindez, fel sem tudtuk fogni. A műtőajtóban megkérdezték, mi lesz a gyerek neve, többre nem emlékszem, mert elaltattak. Életmentő császármetszés volt."
 

"Azt mondták, hogy ebből a gyerekből gyerek nem lesz"

Nem sokkal később az intenzív osztályon ébredt fel. Férjétől tudta meg, hogy kislányuk, Mici él. 

"Végig sírtam, nem láthattam a babát se, sokkhatás alatt voltam. Pici nejlonokba csomagolt tenyérnyi kis valami volt. Azt mondták, hogy ő a gyerekem. Azt mondták, hogy nem biztos hogy életben marad, az első két hét kritikus. Csak úgy ontották rám az információt."

Kiderült, hogy Hellp-szindrómája volt, ami a terhesség ritka, de életveszélyes szövődménye - ez okozta a koraszülést is. Az anyát az intenzív osztályon kezelték, Micit pedig a koraszülött osztályon. 

Mici 370 gramm volt, a duplájának kellett volna lennie 24. hétre. Burokban vették ki, hogy minél kevésbé érjenek hozzá.

"Az első két hétben meg is kereszteltük, mert azt mondták, hogy nem biztos, hogy életben marad. Állandó készenlétben voltunk, hogy mikor hívnak, hogy menjünk be elbúcsúzni a gyerektől."

Csináltak egy koponya ultrahangot, és kiderült, hogy Micinek még Ditti hasában volt egy súlyos agyvérzése.

"Azt mondták, ez annyira súlyos volt, hogy ebből a gyerekből gyerek nem lesz. Nehéz volt eldönteni, hogy minek drukkoljunk. Hogy elmenjen, vagy hogy maradjon. És úgy döntöttünk, hogy ezt Micire bízzuk, hogy ő hogy dönt."

Mici pedig úgy döntött, hogy életben marad. Sőt. Az orvosok is a csodájára jártak: nem kapott el semmilyen fertőzést, nem kellett megműteni a szemét, és több agyvérzésen már nem esett át.
 

"Mindent csinált, de mindent jóval később"

A kislány október végén született, és február 6-án hozhatták haza. Januárban ölelhette először magához az édesanyja. 

Azonnal utánajártak a fejlesztéseknek, belevágtak a Dévény-tornába, és a Gézengúz Alapítványnál is elkezdték a kicsi fejlesztését. 
 

"Rossz volt szembesülni vele, hogy nem akkor emelte a fejét, amikor kellett volna, de nem lepődtünk meg rajta. Mindent csinált, de mindent jóval később" - mondta az édesanya. 

Hetente vitték szemészetre is, nehogy kialakuljon a retina leválás. Többször megjárták a kardiológiát is. 
 

"1 évesen a fejét tartotta és forgott. Az első lépéseit kézenfogva több mint 2 évesen tette meg. A beszéd 2,5-3 évesen indult, akkor jelentek meg az első szavak."
 

Szerették volna integrálni, de tudták, hogy egy normál óvodai csoportban elveszne. A Pető óvoda mellett döntöttek, ahol megkapja a mozgásfejlesztést és az értelmi fejlesztést is.
 

"Lehet hogy nem lesz 5 diplomája, de egy boldog élete az biztos, hogy lesz" 

Mici ma már 6,5 éves, egy igazi kis huncut, mosolygós kislány, aki nagyon tud szeretni. A mozgás a mindene, nagyon szeret labdázni és imádja az apukáját, vele is sokat játszanak együtt.
 

5 évesen kezdte az óvódát, ekkor lett szobatiszta és egy kicsit önállóbb is. Vegyes csoportba jár, és nagyon jól érzi magát a gyerekek között. 

"A finommotorikája el van maradva, most kezd sikerülni neki a duplót rányomni a táblára. Nehéz neki a ceruzafogás is, és még nem hajlandó önállóan megfogni a kanalat vagy a villát."

Születése óta járnak a Gézengúz Alapítványhoz hetente egyszer fejlesztésre, emellett heti egyszer Ayres terápia, logopédia és lovaglás is szerepel a kislány programjai között.
 

Mici pedig csodásan fejlődik. Felnőttként képes lesz az önálló életre, ebben biztosak a szülei, akik nagyon örülnek a sikereknek. 

"Lehet, hogy nem lesz 5 diplomája, de egy boldog élete az biztos, hogy lesz." 
 

Az édesanya Facebook, Instagram és TikTok oldalt is készített, Csoda Anyák történetei néven pedig egy podcast csatornát is indított. Mindezzel az a célja, hogy támaszt nyújtson a hasonló helyzetben lévő családoknak, valamint hogy megmutassa a világnak, hogy az ilyen gyerekek is értékes tagjai a társadalomnak.