SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Út a nehezen kezelhető gyermekekhez

Terényi Andrea [cikkei] - 2016-11-27
"A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása" - /Antoine De Saint Exupery /
Út a nehezen kezelhető gyermekekhez

35. esztendeje vagyok „óvó néni”, szívvel-lélekkel, elkötelezettséggel. Hiszem, és érzem, hogy különleges energiával áldott meg az élet.

Mostanában csak panaszkodnak a kollégák, és mindenki más: ”nehéz a gyerekekkel, nagyon nehéz”.

Rengeteg a tanulási, magatartási, beilleszkedési problémával küzdő gyermek. Az integráció pedig nem megszokott feladatok elé állítja a pedagógusokat. Sok elkeseredett, belefáradt, kiégett kollégával, és reményvesztett szülővel találkozom, akik úgy érzik, nincs segítség, magukra maradtak, csupán egy út van, túlélni a napokat.
 

A „nehéz csoportok” engem valahogy mindig „megtalálnak”, ezért évek óta keresem a megoldást, hogyan tehetem a mindennapokat mégis sikeressé, örömtelivé, és különlegessé. A valaha tanult hagyományos módszerek többnyire nem működtek, teremtettem tehát magamnak új megoldásokat, és harmonikussá, élhetőbbé váltak az addig küzdelmes hétköznapok. Enyhültek, és ritkultak a dührohamok, az érzelmi kitörések, az agresszív megnyilvánulások.
 

„Mellékhatásként pedig egymásra figyelő, egymást szerető, megértő, és elfogadó közösség jött létre. Éreztem, és megértettem, hogy ezek a gyerekek nem akarnak  rosszak  lenni, még csak nem is bosszantani akarják a nevelőiket. Viselkedésük, deviáns magatartásuk egy álarc, amivel leplezni szeretnének valamiféle hiányosságot önmagukból. Mert mégis csak jobb, ha azt gondolják róluk, hogy „rosszak”, mintha észrevennék, hogy „bármit is nem tudnak”.


A többnyire idegrendszeri éretlenség állapotában lévő, a megismerési funkciók zavaraival élő gyermekek reakcióival állhatunk szemben a dührohamok, és agresszivitás képében.
Megfigyelhetünk alulérzékeny, és túlérzékeny megnyilvánulási formákat aszerint, hogy az idegrendszer úgynevezett szűrőfunkciója mennyire képes ellátni a feladatát.
 

Hogyan is akarhatnám megismertetni vele a világot, amíg önmagával nincs tisztában? Amíg nincs összhangban önmagával, nem tudja feldolgozni az érzékleteket, nem képes azonosítani az érzéseit, és nem tudja kezelni a gondolatait? Ameddig nem „tudja” érzékelni a testét, az érzéseit, a gondolatait, addig nincs mihez viszonyítania a külső világ dolgait. /Ha emlékszel az AVATAR című film azon jelenetére, ahol a főhős megkapja az avatarját, és először magára ölti, képszerűen megértheted, amire gondolok./
 

A teljes idegrendszeri összehangolás hiányában egy bukdácsoló, tévelygő lény, de amikor test, lélek, és gondolat szintjén is létrejön a kívánt kapcsolat, már képes tökéletesen megélni önmagát, és a környezetét.
Valahogy így van ez velünk, emberekkel is. Ha kicsit is hiányos az „összehangolásunk”, máris hibásan, pontosabban másként értelmezzük a külvilág jelzéseit, és ebből adódóan a válaszreakcióink is „mások” lesznek, mint amit elvárnak tőlünk.

Gyerekrajz
 

„TEDD, AMIT TUDSZ, AZZAL, AMID VAN, OTT, AHOL VAGY.” /Theodore Roosevelt/
 

Elkezdem tehát bemutatni őket önmaguknak, feltárni a saját lényük nagyszerűségét, csodáit, egyediségét, nélkülözhetetlenségét a világ számára, azaz összehangolni őket saját magukkal. Engedtem, és segítettem újra felfedezni a testüket, az érzéseiket, a gondolataikat, és ezek kapcsolatát, mint ahogyan a csecsemő teszi.
Néhány hét múlva ők maguk kérték a segítségemet, elmondták, hogy nagyon rosszul érzik magukat, amikor „rosszak”. A testi tüneteiket is pontosan megfogalmazták /hastáji fájdalomérzet, melegség, fejfájás, erős szívdobogás/. Az érzéseiket is leírták: ”nem jó annak lenni, aki akkor vagyok, jó lenne inkább jól érezni magam”.
 

Ettől kezdve:

  • Minden elsajátítandó ismeretanyagot az önmegismerés, az önbizalom újra felépítésének, az önszeretet kialakításának rendeltem alá.
  • Megismertük a gondolkodásunk mechanizmusát, az érzéseink, és a gondolataink kapcsolatát, azok testi megnyilvánulását.
  • Mindvégig következetesen, és határozottan megfogalmaztam az elvárásaimat a viselkedésüket illetően:
  • Kiszámítható voltam minden reakciómmal, és kiszámíthatóvá tettem az együtt töltött idő minden percét, ezzel tökéletes biztonságot teremtve.
  • Kizárólag a pozitív tulajdonságokra fókuszáltam, és építettem:
  • Az egyes cselekedetet soha nem azonosítottam a cselekvő személlyel /nem te vagy a rossz, csak a gondolat, amit választottál, de ezt bármikor jóra cserélheted/:
  • A teljes személyiséget holisztikus módon igyekeztem megismerni, szemlélni, és kezelni./ test, lélek, szellem, környezeti hatások/.
  • Alapvető  fontosságú volt , hogy a szülőket is „ráhangoljam a saját gyermekeikre”, meg kellett értetni velük, hogy azzal segíthetnek a legtöbbet, ha elfogadják, és  olyannak szeretik őket, amilyenek.
  • Ne vádolják önmagukat, hogy esetleg nem voltak jó szülők, hanem építsenek gyermekeik pozitív tulajdonságaira, erősítsék önbizalmát, és önszeretetét. Az állandó szidalmazás, korholás, büntetés épp ellenkező hatást ér el, hiszen a gyermeket megerősíti abban, hogy ő nem jó…, nem képes…, nem ügyes…!
     

A szülők együttműködése hatékony segítségnek bizonyult, és a változásokat felgyorsította.

 

  • Segítségül hívtam a művészeteket, mintákat adtam a gyerekeknek – és ők is egymásnak – az életükben felmerülő helyzetek kezelésére napi szinten.
  • Olyan stressz kezelő, önaktivitást szabályozó technikákat sajátítottunk el, amelyeket együtt alkottunk meg, kipróbáltunk, és tökéletesítettünk, és amelyeket majd egész életükben eredményesen alkalmazhatnak:
  • Megtapasztaltuk a szeretet, az odafigyelés, az érintés, az ölelés hatását, és erejét – természetesen egymás érzékenységének tiszteletben tartásával.
     

Örömmel állíthatom tehát, hogy van remény! Harmonikus, élmény teli napokat élhetünk meg a gyerekekkel együtt. Csak változtatnunk kell a szemléletmódunkon, ennyi a titok.
 

A gyermekek megadják önmagukhoz a kulcsot.
 

Módszerem kifejlesztését a kerületünk szakszolgálatának pszichológusa kísérte figyelemmel.

A változások néhány hónap alatt szemmel láthatóvá váltak, és nagymértékben javították a gyermekek közérzetét is.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.

Indexkép: altanaka / shutterstock

Kérjük, támogasd munkánkat!

Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!

Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás

Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai

"Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen": Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? - Juci néni gondolatai

Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban meg engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok. 
Van, aki pizsamában hozza ki a gyerekét - önkéntes nyugdíjasok kísérik iskolába a gyerekeket Gödöllőn

Van, aki pizsamában hozza ki a gyerekét - önkéntes nyugdíjasok kísérik iskolába a gyerekeket Gödöllőn

Láthatósági mellényben, csoportosan mennek iskolába reggelente a gyerekek Gödöllőn. A Pedibusz nevű kezdeményezést vezették be külföldi példák után - és rendkívül nagy sikere van. 
Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma? - Ismerjük meg a betegséget!

Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma? - Ismerjük meg a betegséget!

1977 óta április 11-e a Parkinson-kór világnapja. Magyarországon a becslések szerint közel 20 ezer embert érint, a második leggyakoribb idegi károsodással járó betegség.
Még valóra válthatta élete legnagyobb álmait a bakancslistás Csire Zsuzsi - a lány szíve hétfőn adta fel a harcot

Még valóra válthatta élete legnagyobb álmait a bakancslistás Csire Zsuzsi - a lány szíve hétfőn adta fel a harcot

A 21 éves lány két szívtranszplantáción is átesett, harmadik szíve pedig hétfő este feladta a harcot. A lány tudta, hogy csak hónapjai vannak hátra, ezért bakancslistát írt - a halála előtt több álma is valóra vált.
Az én időmben még fel sem merült, hogy a nőknek élvezniük kellene az együttléteket

Az én időmben még fel sem merült, hogy a nőknek élvezniük kellene az együttléteket

A férfi munka után fáradt, hagyni kell őt enni és pihenni. Akkoriban mindenki így tartotta. Ami pedig a házaséletünket illeti: akkoriban senki sem beszélt arról, hogy a nőknek élvezniük kellene az együttléteket. Igazából én úgy voltam vele, hogy amikor a férjem kívánta, akkor hagytam magam.
A szerkesztő ajánlja