Ha az anya magához láncolja a fiát, azzal tönkreteheti az életét

Teljesen természetes, hogy anya és kisfia között egyfajta szerelem alakul ki. Czink Tomi párkapcsolati szakértő szerint azonban nem szabad túlzásba esni ezzel a kapcsolattal, ugyanis hosszú távon negatív következményei lehetnek. 

"Ez az egyik legnagyobb probléma, ami kihat a párkapcsolatokra, hogy nem egészséges szemlélettel nevelik a fiúgyermekeket" - mondja a szakértő, aki szerint az anyáknak el kell fogadniuk, hogy eljön az az idő, amikor már nem ők lesznek a legfontosabbak a fiuk életében. Ekkor pedig - bármennyire is nehéz - valamennyire el kell engedniük a gyermekük kezét. 

"A gyerek érdeke az lenne, hogy önállóságot kapjon, és el tudják engedni. Óriási probléma, amikor a fiatalok házasodnak és az anya még mindig a kicsi fiacskájának tartja a fiát, beleszól az életébe, rövid pórázon tartja őt és próbálja magához láncolni."
 

El kell fogadnunk, hogy már nem mi vagyunk az első helyen az életében

A szakértő szerint a házasságok sok esetben azért érnek véget, mert a szülők beleszólnak a gyerekük kapcsolatába, és ez számtalan konfliktushoz vezet a pár között. Mint mondja, gyakori az is, hogy elkényeztetik a fiúgyermeket, folyton a sarkában vannak. 

"Úgy szakítják szét a feleségüktől, hogy azt hiszik, jót tesznek vele, de ez egy tragédia lesz egy fiúgyerek életében" - mondja a párkapcsolati szakértő. 

Ráadásul az anya gyakran észre sem veszi, hogy káros a viselkedése: jó szándékkal kényezteti túl a fiát, és szeretetből próbálja őt magához láncolni. 

A szakértő szerint azonban fontos, hogy az anya megértse: a fia életében attól a pillanattól kezdve, hogy megházasodott, a feleségnek kell az első helyen állnia, megelőzve a szüleit is.

"Egy új családot kell alapítania és neki elsősorban a feleségére kell koncentrálnia: a szülői tiszteletet figyelembe véve, de a feleségnek kell lennie az első helyen" - fogalmaz a szakértő. 

Sok szülő nem veszi észre, milyen károkat okoz éppen annak az életében, akit a legjobban szeret. Hogy ez ne következzen be, el kell fogadnunk, hogy a kisfiunk felnőtt, és már nem mi vagyunk számára a legfontosabbak - és mindez nem azért történik, mert már nem szeret minket. Azonban ez az élet rendje. 

A háttérből természetesen továbbra is támogathatjuk és mindenben mellette állhatunk, sőt, ez nem zárja ki azt sem, hogy ezután is nagyon jó legyen kettőnk között a kapcsolat. Csak már nem olyan szorosan, mint régen. Gyerekünk csak akkor fog tudni boldog és teljes életet élni, ha nem láncoljuk magunkhoz, és nem okozunk neki lelkiismeret furdalást, amiért próbál önálló életet élni - amiben nekünk már kevesebb szerep és figyelem jut, mint korábban.

Olvasd el ezt is: Eljön a nap, amikor már nem lesz több hiszti és nem lépsz legódarabra sem - és borzasztóan hiányozni fognak ezek az évek

Indexkép: Depositphotos.com