Idegesítő játszótéri anyatípusok

Arrogáns

El van telve magától, azt hiszi, hogy ő a világ legjobb anyukája, mindenki más rosszul csinálja körülötte. Az ő gyerekét látja a legtökéletesebbnek, és ha véletlenül pont az ő gyerekével van baj, mert mondjuk elvette a másiktól az autót vagy fellökött egy járni tanuló kislányt, akkor is azonnal hárítja a felelősséget és rákeni a másik gyerekre és szülőre. Vitatkozni lehetetlen vele, mindig neki kell, hogy igaza legyen.

Bunkó

Köszönök neki és nem köszön vissza. Amikor a gyereke leejtett valamit és én készségesen nyújtom vissza nekik, rám se néz és annyit sem mond, hogy köszönjük. Ha kibontok egy csomag ropit, az ő gyereke mindenkit megelőzve - beleértve a saját gyerekemet is -  beletúr a zacskóba a koszos kezével. Az anyukája azt se mondja, hogy figyelj, előbb meg kell kérdezni, hogy vehetsz-e. Bezzeg, ha a kisfiam a homokozóban odanyúl egy lapátért, ami az övék, akkor elkezd velem ordibálni, hogy adjuk már vissza, mert a gyereke nem tud homokozni, meg nehogy tönkre tegyük.

Aki tojik mindenre

Már bocsánat a kifejezésért. Szerintem ebből a típusból van a legtöbb, legalábbis a mi kis mikrokörnyezetünkben. Kihozza a gyereket a játszótérre, és ezzel úgy érzi, hogy minden szülői kötelességét teljesítette. Leül egy padra és elkezdi nyomkodni a telefonját. Az nem számít, hogy a gyereke már mezítláb rohangál 10 fokban, mert levette a cipőjét, pedig már ősz van. Az sem számít, hogy mindjárt fejre esik arról a mászókáról, de még az sem, hogy hason fekve gyepál egy kisebb gyereket. Észre se veszi. Tojik rá.

Tisztaságmániás

Félve merek erről a típusról beszélni, hiszen egy világjárvány kellős közepén teljesen jogos, ha valaki 5 percenként fertőtleníti a kezét, stb. De nemcsak erről van szó. Nem engedi, hogy a gyereke belemenjen a pocsolyába, miközben minden gyerek ott játszik egy kis tócsa körül - mondván, nemrég vették ezt a cipőt. Nem engedi sarazni, gyakran még homokozni sem, mert milyen lesz a nadrágja. Mégis milyen? Homokos. Na és? Gondolom, van otthon mosógép…

Olvasd el ezt is: 

• Egy tisztaságmániás anya vallomása: "A boldog gyerekkor kosszal jár!"
• Nem baj, ha koszos lesz a gyerek! - 6 ok, amiért engedned kéne, hogy összepiszkolja magát

Üzletasszony

A kedvencem. Én csak mosolygok rajtuk. De azért titokban sajnálom a gyerekeiket. Biztos, hogy mindenki találkozott már ezzel a típussal. Képes szó szerint órákig telefonálni, mindezt hangosan mindenki előtt, és nagyon látványosan teszi. Akár konferenciabeszélgetéseket is simán levezényel, bármilyen nyelven. Természetesen miniszoknyában, tűsarkúban, sminkben. Közben szegény gyerek néha odamegy hozzá, hogy megmutassa a homoksütijét, de még ő van felháborodva, hogy a gyerek nem képes elfoglalni magát, amíg ő ügyeket intéz.

Igénytelen

Szakadt ruhában, 8 hete mosott zsíros hajjal, szőrös lábakkal, teljesen ápolatlanul jön a játszótérre. Melltartót sem hord már évek óta, mióta megszületett a gyerek. Az elején a szoptatás miatt nem hordott, aztán meg csak úgy maradt. Nem szeretném hibáztatni őket, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a gyerek mellett néha tényleg semmire nincs időnk. De egy minimális igényesség elvárható lenne.

Túlféltő

Jaj, ne vegye a kezébe azt a kis műanyag gereblyét, a végén még kiszúrja a szemét! Inkább ne is menjen a homokozóba, mert most fúj egy kicsit a szél, és belemegy a szemébe a homok! ”Nem, kisfiam, te nem mászhatsz fel arra a csúszdára, még kicsi vagy. Tudom, hogy a többiek felmehetnek, de én nem tudlak elkapni, ha leesel onnan.”
 

Ordibálós

Állandóan kiabál a gyerekkel. Ha kell, ha nem. Még akkor is, ha nem is csinált semmi rosszat. Egyszer azért, hogy jöjjön már ide, egyszer azért, hogy tűrje már be a pulcsiját, egyszer meg azért, mert nem kéri már az uzsonnáját.

Tisztelet a kivételnek

Vannak azért kedves és barátságos anyukák is, akikkel jó kibeszélni, hogy épp hol tart a gyerek a szobatisztaságban, vagy hogy ők is sokat voltak betegek bölcsi- vagy ovikezdéskor. Szóval azért nem mindenki idegesítő.

Olvasd el ezt is: Anyatípusok a lakótelepi játszótéren

Indexkép: StockSnap képe a Pixabay-en