"Könnyű neki, egész nap otthon ül..."

A dolgozó anyák gyakran súgnak össze  azok háta mögött, akik (még) nem mentek vissza dolgozni, miközben a GYED-en, GYES-en lévő, vagy éppen hosszú távon a főállású anyaságra berendezkedett nők a szívük mélyén gyakran irigykednek a munkába járókra: szeretnének ők is néha szépen felöltözni, felnőttek között lenni, más kihívást találni a sikeres pelenkacserén és a gyerekek különórákra fuvarozásán túl.

Egy nemrégiben készült brit kutatás, melyet az Aveno Baby kozmetikai márka rendelt meg, úgy találta, hogy az otthon babázó nőket igen kimeríti ez a tevékenységük. 55 százalékuk nevezte "kemény munkának" a gyerekgondozást, 20 százalékuk egyenesen "kifejezetten nehéznek" találta a feladatot, és 31 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy egész nap a babáról gondoskodni megterhelőbb, mint naponta bejárni dolgozni.

Az biztos, hogy az anyasággal járó újfajta kihívások, a megváltozott életmód fenekestül felforgatja a legtöbb modern nő életét. Aki megszokta, hogy minden nap nyolc órát alszik egy huzamban, majd felkel, szépen felöltözik, napközben szellemi kihívásokat talál a munkájában és felnőtt emberekkel beszélget, annak valóban nagy váltás a – jobbára – négy fal között ülés, a beszűkült kommunikációs lehetőségek, a kevésbé pezsgő életforma. Nagy váltás, de nem megoldhatatlan probléma. Kicsit nyitottabb szemmel járva – főleg nagyobb településeken élve – számtalan programot találhat a maga és a gyermeke számára, az otthon töltött évek alatt számtalan értékes kapcsolatra tehet szert, sőt, akár szakmailag is tovább képezheti magát, vagy belefoghat egy új terület elsajátításába.

Csakhogy a szülési szabadság éveinek hamar vége lesz. A gyermek közösségbe kerül, az anyuka-barátnők is lassan mind visszatérnek a munkaerőpiacra, és ilyenkor egyre több főállású anyára szakad rá a magány. Ezt a témát vizsgálta a Washingtoni Egyetem szociológus hallgatója, Katrina Leupp. Felmérésében arra volt kíváncsi, mennyire egyeztethető össze a munka és a gyereknevelés, s hogy a tartós otthonlét milyen mértékben befolyásolja a nők mentális egészségét.

Ehhez 1600 fiatal nőt kérdezett ki arról, hogy véleményük szerint – többnyire még elméletben – hogyan lehet megvalósítani a munka és a családi élet egyensúlyát, majd a vizsgálatot az alanyok 40 éves korában újra elvégezte. Úgy tapasztalta, hogy a főállású anyák több depressziós tünetet mutattak, mint azok, akik dolgozni jártak. A legnehezebb helyzetben azonban azok a "szuperanyák" voltak, akik fiatalon úgy képzelték, hogy minden területen száz százalékos teljesítményt tudnak majd nyújtani: őket a magukra erőltetett elvárások teljesen felemésztették, és messze ők kerültek középkorúként a legrosszabb lelkiállapotba.

Fontos azonban kiemelni, hogy ez csupán egy tendencia, nem mindenkire ráhúzható szabály. Ma is vannak olyan nők, nem is kevesen, akik életcélja az anyaság. Ők azok, akiknek nem teher az otthonlét, akik nem sietnek közösségbe küldeni a gyerekeiket, akiket maximálisan kielégít és boldoggá tesz gyermekeik nevelgetése és a család ellátása. Amennyiben ez nem egy magukra erőltetett szerep, hanem belülről fakadó állapot, és mindezt az anyagi helyzetük is megengedi, csak jót tesznek a családjukkal, ha amíg csak tudnak, otthon maradnak. Így maguk tudják nevelni a gyermekeiket, akik később az óvodából-iskolából hazaérve sem egy kifacsart, lélekben máshol járó anyával találkoznak, egészséges vacsorát kapnak, és remélhetőleg édesanyjuknak mindig jut ideje arra is, hogy tanuljon vagy beszélgessen velük.

Aki azonban nem ilyen beállítottságú, annak sem mindegy, mit dolgozik. Egy lélekölő, szellemileg nem kielégítő, esetleg folyamatos túlórát vagy hétvégi munkavégzést igénylő foglalkozás általában többet vesz ki az anyákból, mint amennyit a "kimozdulás" öröme esetleg ad. Aki utálkozva jár be dolgozni, gyötri a főnök, furdalja a lelkiismeret a folyamatosan másra bízott gyerekei miatt, annak biztos, hogy csak romlik a lelkiállapota az évek folyamán. Ha azonban egy nő megtalálja azt a foglalkoztatót és munkakört, ahova szívesen jár be és ahol megbecsülik, valóban feltöltődve érhet haza, és a munkájából az egész család profitálhat.

Indexkép: usafe.af.mil