Vannak párok, akik képesek átlépni a sokkon, és megmentik a házasságukat.

Ők hogyan csinálják? Egyáltalán, érdemelhet további bizalmat az, aki egyszer már eljátszotta azt?

Megcsalással gyakran fordulnak szakemberhez, akár egyedül, akár páros folyamatban. Ilyenkor, mint egy védett inkubátorban, elkezdődhet a helyzet fokozatos feldolgozása: a düh, az elárultság-érzet, a bűntudat és a tanácstalanság kezelése. A szakember segítséget nyújt az irányíthatatlanná váló kommunikációban is.

Amit a legnehezebb elérni, az a megcsalás által megrendített bizalom visszaállítása. Már itt számos alapvető kérdés felmerülhet, kezdve akár onnan, hogy egyáltalán érdemes-e, lehet-e újra bízni valakiben, aki elárult minket. Van-e garancia a kapcsolat biztos megmenekülésére, hogyha, mintegy önmagamon túllépve, újra megadom ezt a bizalmat? Ha a másik hazudott, hosszabb időn keresztül a hátunk mögött rejtegetett valamit, vagy akár egyetlenegyszer, de rólunk elfeledkezve engedett egy külső csábításnak: kell-e, lehet-e megbocsátani, kockáztatni újra ugyanezt? Igaz, hogy sikerülhet?

Van, akiknek sikerül.

Van, ahol a kapcsolat gyenge pontjain javítva még a megcsalás előttinél is jobb kapcsolat alakul ki, melyben elégedettebben lehet hosszú távon is benne maradni, élni.

Ha teljesen lecsupaszítjuk a döntést, a leglényegesebb, egyszerű kérdés inkább az, hogy elegendő-e a megbocsátáshoz a szerelem.
 

Nem. A szerelem nem elég.

A kapcsolat helyreállítására irányuló folyamat a bizalomról szól, csakúgy, mint a kapcsolat legelején, amikor a megismerkedés után megkezdődött a fokozatos megtapasztalása annak, hogy a másik mennyire szavahihető, milyen elvek, szokások, szabályok alapján éli az életét, ezek passzolnak-e mellénk, tudunk, akarunk-e velük együtt élni, esetleg vannak-e benne átfedések a saját szabályrendszerünkkel. A kulcsszó a fokozatosság, hiszen az elköteleződés, a mély és erős bizalom megszavazása általában nem megy könnyen. A bizalommal kiszolgáltatottság jár, sebezhetővé válunk általa.

Fotó: Counselling/pixabay

Ha ígéretet kapunk és teszünk arra, hogy elköteleződünk egymás mellett, az azt is jelenti, hogy megbízunk magunkban és a párunkban, hogy az egymásnak tett ígéreteket következetesen megtartjuk, hogy nem áruljuk el a szövetségünket, nem sebezzük meg egymást.

Ha ezeket az ígéreteket megszegik, a bizalom is eltűnik. Megsemmisül az együttlét melegsége, a beszélgetések intimitása, a mindennapok rutinja. Összességében szinte minden eszköz, szokás és viselkedés, ami az eddigiekben a kapcsolat épülését szolgálta, lényegtelenné, súlytalanná válik.
 

Mégis, mit lehet tenni?

Az elsődleges feladat a bizalom visszaállítása.

A kapcsolat megmentése mindkét féltől újra teljes elköteleződést kíván, csakúgy, mint a kapcsolat kezdetén. Félreértés ne essék tehát, a megcsalást követő időszak nem arról kellene, hogy szóljon, hogy az egyik fél esedezik a folytatásért, míg a másik dönteni tud. Természetesen van ideje a dühnek, csalódottságnak, bocsánatkérésnek, bizonyításnak is. Azonban csak akkor tud hosszú távon túlélni egy kapcsolat, ha kialakul egy együttműködés a felek közt, hogy képessé válhassanak továbblépni a helyzet rendeződése felé.

Hatalmas mérföldkő lehet, ha az egyik oldalról megszületik a nyitottság arra, hogy ha odáig jut a folyamat, képes legyen lemondani a sértettsége dédelgetéséről – a másik féltől pedig annak elfogadása, hogy a bizalom újraépítésében, vagy inkább az új bizalom felépítésében eleinte „zéró tolerancia” mellett kell, hogy erőfeszítéseket tegyen.

Mindannyian követünk el hibákat, de vannak helyzetek, amikor nem az határozza meg a későbbi időszakot, hogy mikor és hogyan követtük el a hibát. Sokkal inkább az, hogy ezután hajlandók vagyunk-e eltántoríthatatlanul kitartani a társunk mellett és felszínes próbálkozások helyett valódi és következetes erőfeszítéseket tenni a hibánk kijavítására. És itt már fontos motiváció lehet a szerelem.

Fotó: PublicDomainPictures/pixabay